2014. január 12., vasárnap

Változás(ok)

EM-nek már a múlt hét végén felvetettem, miután hazament Hamburgból, hogy szerintem nem haladunk jó irányba, illetve hogy semmilyen irányba semmiféle mozgást nem végzünk, így miután először alaposan irritálódott a helyzettől és az ötletemtől, a héten több fordulóban elemeztük a helyzetet és ő is belátta, hogy ennek így tényleg nincs értelme és igazam van. Micsoda meglepetés. Mit is mondhatnék? Mindkettőnknek szar hete volt, a tényfelismeréssel vegyített kupaktanácskozás nem volt éppen fájdalommentes, de abban általános volt az egyetértés, hogy az útjaink nem válnak el teljesen.

A jövő vasárnaptól már most fázik a lábam... Nem vagyok rá felkészülve, hogy zsinórban 7 germánnal folytassak bájcsevejt, akiket utána kis papíron értékelnem kell és ha egyezés van, találkozni is velük. Tisztára, mint a piacon: szép darab répa / hús / karalábé! Lemérem. (Na jó, a pasikat talán nem.) Ha tetszik, magammal viszem haza. Mármint a karalábét és a répát. Pfff... ezt inkább abba hagyom.

D. szerint ugyan általánosan szupercuki, ha valakinek egy kis akcentusa van (márpedig nekem van egy kevés, minden gyúrás ellenére, csak azt nem tudják a jó germánok felismerni, hogy milyen), bár azt is el tudom képzelni, hogy csak meg akart nyugtatni, úgyhogy a jövő héten ki fogom dolgozni a leginkább logikus kérdésekre a leginkább logikus válaszaimat, amiket utána betanulok, biztos, ami biztos. Ennyi emberrel egy este alatt már rég nem volt dolgom. 

Hogy túlzásba viszem-e az ökölbeszorulást? Igen, tudom!!! Áh, deeeehogy!