Fáradság és paranoia...

...néha mindkettő egyszerre:

Fáradság, amikor fél óráig azon röhögök, hogy Wolfsegg. Nem vicc, ez egy létező, kb 1500 lakosú kisfalu, Regensburgtól 20 km-rel északra. 

Fáradság, amikor a Biogasanlage szót háromszori nekifutásra is Biolasagne-nak olvasom. (Vagy csak éhes voltam...?)

Paranoia, amikor a tv asztalkáról egy hullámcsat ráesik a lábamra és ordítás kíséretében ijedtemben majdnem eldobom az ölemben lévő laptopot, mert azt képzelem, hogy a napok óta keresett és még meg nem talált, kb 7-8 mm nagyságú, szürke, korong alakú, rettenetes bogár ugrott rám. A környezetem persze nagy segítségemre van a félelmeim leküzdésében: tegnapelőtt, mire végre elfelejtettem, hogy mitől félek napok óta (ami miatt még a saját kanapémat is kerültem egy darabig), anyu megkérdezte: "na, és megtaláltad már a bogarat?" Nem, de ezúton is köszönöm, hogy újra tudom, mitől félek. Majd tegnap este: teljes ellazulásban nézzük EM-mel a Sade Márki játékait, épp nem volt semmi kínom, örültem a filmnek, mindaddig, míg meg nem kérdezte: "na, és  megtaláltad már a bogaradat?" Neked is hálásan köszönöm, húzzál haza, de sürgősen!!!


- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...