Stoppos csávó

Munkából hazafelé jövet a Heubach utáni kis, retkes, sváb falu határán megláttam egy fazont az út szélén: stoppolt. 

A következő dolgok futottak át az agyamon a 3 másodperc alatt, amíg eldöntöttem, hogy felveszem: 
- nem állok meg, mert ki tudja, ki fia-borja, biztos megöl menet közben (vagy utána)
- nem állok meg, mert ahogy kiérünk a lakott területről, bántani fog, megerőszakol és lenyúlja a (rendkívül értékes) autómat
- nem állok meg, mert nem ismerem
- én is mennyit stoppoltam már, szegényen látszik, hogy melege van és fáradt, nem kérdés, hogy felveszem-e...
...és ezzel a mottóval már léptem is rá a fékre.

Meglepődött, amikor megálltam. Nagyon rosszul beszélt németül, illetve erősen vegyítette az angollal, valahogy mégis megértettük egymást. Mivel csak Böhmenkirch-ig kellett vinnem, a következő 5-6 km-en megtudtam, hogy irreálisan sokat dolgozik valamelyik fergeteges környékbeli ipari cégnél, Horvátországból jön és van egy Kata(rina) nevű lánya. Maga a csávó nem sokkal lehet egyébként idősebb nálam. Amikor kitettem az általa kívánt helyen az autóból, nem győzött hálálkodni, kezet nyújtott és azt mondta "du bist gut", majd hozzá tette, hogy őt Ivánnak hívják, elbetűzte a vezetéknevét és hogy megtalálom facebook-on.

Hát mit mondjak? Hazáig szégyelltem magam, hogy első blikkre rosszat feltételeztem róla.


- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...