Szombaton költözünk

Kezd az agyamra menni az itthoni kempingezés. Dobozból élek, dobozból öltözöm, munka után minden este pakolok, csomagolok, kartonokat hajtogatok és hurcibálok. Lóg a belem. Ma este például leszereltem a fali polcokat, kiszedegettem (kivandálkodtam fogóval meg minden lehetséges eszközzel, ami kéznél volt) a falból a belefúrt csavarokat és tipliket, majd gipsszel begletteltem a lyukakat. Igazából ez utóbbi miatt hótt büszke vagyok magamra, bármelyik szobafestő megveregetné a vállamat. 

Szombaton reggel nálam kezdődik a móka, 5 költöztető segítségével belepakoljuk a lakásom tartalmát egy 7,5 tonnás teherautóba, majd eltoljuk az arcunkat P-hez, az ő cuccait is belenyomizzuk a kocsiba, majd mindennel feltankolva eltoljuk a szekeret az új lakáshoz és az öt költöztető és négy barát segítségével mindent szépen felhordunk az 5. emeletre. És bumm, így lett a chocapic.

A 3 lakás előtti parkolóhelyekre már elvileg kitették a megállni és várakozni tilos tábláinkat, P. már a saját lakása előtt és az új lakás előtt látta is őket. Én sajna már többször elmentem mellettük valószínűleg és minden alkalommal elfelejtek tudatosan odanézni és leellenőrizni, hogy ott vannak-e már. Na majd holnap reggel. Vagy holnap este. Vagy csütörtök reggel.

Ha tehetném, előretekerném az időt 4 nappal, vasárnap reggelre, amikor már az új lakásban ébredünk fel késő délelőtt a 120 kipakolatlan kartondoboz között, reggelire avokádót eszünk friss zsemlével és tejeskávét iszunk.

                                                image1.jpeg wird angezeigt.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...