Bátág vagyok.

Február végén megkaptam a hamburgi AOK biztosítótól a betegkártyámat. Bankkártya méretű és anyagú kis cucc, praktikusabb, mint a magyar, mert az ugye papír alapú és az enyém pl eléggé saláta állapotban van már, a számokat is alig lehet kivenni rajta, mert lekoptak. Ez meg itt műanyag és chipes, az orvosnál ugyanúgy csak bedugják egy kártyaleolvasóba, mintha fizetnél vele, pedig nem. Ezt azért tudom ilyen jól, mert ma kipróbáltam. Buhá! - montaja Babi néni. Osnabrückben sikerült valami olyan faszán felfázni, hogy vasárnap estére már éreztem, hogy nem lesz ez jó, hétfő este meg már el akartam pusztulni a fájdalomtól, Karin haza is rugdosott előbb a melóból, Klaus mondta, hogy ma ne menjek be, pihenjek, így reggel elmentem orvoshoz. Nem értem, hogy szedhettem ezt össze, teljesen jól fel voltam öltözve, meg annyira hideg sem volt. A Besenyő Pista bácsit kell idéznem, hogyaszongya, ez kérem szépen hülyeség! Még jó, hogy már tag vagyok ennél a Krankenkasse-nél, mert most ezzel nagy gondjaim lennének. Elmentem tehát a Frau Gröne-hez, aki a város ezen kerületének az általános orvosa, Hendrikék is hozzá járnak. A megérkezéskor 10 EUR-t legomboltak rólam, mert itt úgy van, hogy negyedévenként kell ennyit befizetni (pont ma olvastam, hogy ezt a jövőben 5 EUR-ra akarják majd módosítani). Jó fél órát kellett várnom, mire mondták, hogy Frau Boohhhbeliiiiii, aki én vagyok. Újra meg kellett állapítanom, hogy itt nem úgy működnek a dolgok, mint otthon. Az otthoni tapasztalataim alapján, ha a lábujjadon vagy teszem azt a seggeden nem passzol valami, először akkor is levetkőztetnek, felsőtesten is, mer' az fontos. Miután jól megaláztak és a lehetséges összes testnyílásodba bekukucskáltak (ahova nem is feltétlenül kéne), végre elkezdenek azzal is foglalkozni, ami tényleg a bajod. Talán. Na ez itt nem így van. A néni hozzám se ért, elpanaszkodtam neki, hogy el szeretnék pusztulni, de lehetőleg gyorsan, mert közben eléggé fáj, aztán elküldött pisilni, ami vicces volt, mert nem annyira vagyok hozzászokva a pohárba pisiléshez, közben a lényeget elfelejtettem, hát majdnem az lett belőle, hogy bementem-pisiltem-kijöttem, de szerencsére még időben leesett, hogy annak nem sok értelme lenne. 3 perc alatt bevizsgálták, nem is láttam, hogy hol meg hogyan, aztán közölte velem, hogy mindenem be van gyulladva. Nem csoda, sejtettem, hogy a hátam meg a hasam nem véletlenül fáj ilyen őrült módon. Kiírt a melóból szerda-csütörtökre, most 3 napig itthon vagyok, napi 4-5 liter folyadékot meg kell innom, remélem pénteken már tudok menni dolgozni. Felírt antibiotikumot, aminek nem örültem, de ha ez kell, akkor ez kell. Elmentem a patikába kiváltani, ott közölték velem, hogy ez most ingyen van. Wáó! - montaja Babi néni, erre végképp nem számítottam. Van ennek a Krankenkasse-nak értelme! 2 fecnit kaptam a nénitől, most már tudom, hogy az egyiket a munkaadónak kell adni (jelen esetben ez kapásból megy majd pénteken a Frau Giljohannak könyvelni), másikat a AOK-nak kell postázni Hamburgba, de miután megkérdeztem a nénit, hogy ezekkel kell-e valamit csinálnom, jót röhögött, megsimogatta a hátam és az AOK-s papírt elvette és odaadta a titkárnőnek, hogy ő majd postázza helyettem, én elég, ha Klausnak (illetve a Frau Giljohannak) benyújtom a másik papírt. Gyík vagyok, sajnálom. Akkor meg már közöltem vele, hogy kevésbé tűnjek űrlénynek, hogy nincs teljesen 2 hónapja, hogy itt vagyok, ezt a kört még egyszer sem futottam le, nem vagyok képben betegségileg, a vadiúj betegkártyámat is most avattam csak fel. Kérdezte honnan szalajtottak, mondom Ungarn. Kiderült, hogy a lánya Szegeden végzett egyetemet, ezen beszartam. Tök jó! Megállapította, hogy nem is magyar akcentusom van, hanem amerikai, mert nem mondom, hogy Rrrrrrrr. Az fasza, ilyet még senkitől nem hallottam. Mihülyeség, minemaz. Malte is rendszeresen röhög hol a hangsúlyon, hogy ezen-azon, hiába mondom neki, hogy ha az ember 25 évig kivétel nélkül minden szónál az első szótagot hangsúlyozza (Erstsilbenbetonung) - mert a magyarban ugye hát ez a vitathatatlan tényálladék -  arról nem lehet olyan könnyen leszokni, de ez őt nem érdekli, az a gyanúm, valahol mélyen még talán drukkol is, hogy ez ne múljon el, mert így rendszeresen lehet rajtam röhögni. Büdös dög. Múltkor a kocsmában a wahrscheinlich szót kellett vagy 13-szor elismételnem, aztán amikor már kellőképpen halálra röhögte magát keresztben meg hosszában is, akkor még 10-szer elmondatta velem rendes hangsúllyal is, hogy rögzüljön.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...