Igenis.
Biztos unjátok már, de megint belefutottam valamibe a hvg.hu-n. Vélemény érkezett a múltkori családtudományis cikkre! A kőkeményebb fajtából ráadásul! Én ezeket tényleg nem keresem. Egyszerűen megtalálnak. Most csak röviden leírom, mihülyeség-minemaz, ezzel nem akarok behatóbban foglalkozni, de a mondandó nagyon türemkedik kifelé. Már ahogy az egész kezdődött, azonnal magával ragadott: "Isten a hálószobában is szeret." Felkiáltok: Kiváló! Köszönöm! Sok minden eszembe jutott már a hálószoba kapcsán, de hogy Isten is ott lenne, pláne, hogy még szeret is, na ez még ebben a kontextusban eddig nem. Példátlan. Olyan stílusban ír az embör, hogy - nem tudom, mennyi időt vehetett igénybe a vélemény papírra vetése - magam is többször megtorpantam olvasás közben, mert még a vércse-rosszindulatomnak köszönhetően külön minden szavára kiemelt figyelmet fordítva is többször vissza kellett "tekernem" a mondat elejére, mert vagy elfelejtettem a végére, hogy mit akart mondani, vagy csekély értelmemmel eleve fel sem fogtam. Ilyeneket ír például: "A szó szoros értelmében indokolatlan, mert semmilyen érvvel alá nem támasztott durvasággal szembeni természetes ellenérzést legyőzni törekedvén nem is foglalkoznék sokat Árpád testvérünk szövegével." Buhá. Az jut eszembe erről, hogy "az kizárt dolog, mert nem tudom!" Van még egy kedvenc részem a bácsi agymenésében, ezt egy az egyben beemelem, okuljatok ti is:
Biztos unjátok már, de megint belefutottam valamibe a hvg.hu-n. Vélemény érkezett a múltkori családtudományis cikkre! A kőkeményebb fajtából ráadásul! Én ezeket tényleg nem keresem. Egyszerűen megtalálnak. Most csak röviden leírom, mihülyeség-minemaz, ezzel nem akarok behatóbban foglalkozni, de a mondandó nagyon türemkedik kifelé. Már ahogy az egész kezdődött, azonnal magával ragadott: "Isten a hálószobában is szeret." Felkiáltok: Kiváló! Köszönöm! Sok minden eszembe jutott már a hálószoba kapcsán, de hogy Isten is ott lenne, pláne, hogy még szeret is, na ez még ebben a kontextusban eddig nem. Példátlan. Olyan stílusban ír az embör, hogy - nem tudom, mennyi időt vehetett igénybe a vélemény papírra vetése - magam is többször megtorpantam olvasás közben, mert még a vércse-rosszindulatomnak köszönhetően külön minden szavára kiemelt figyelmet fordítva is többször vissza kellett "tekernem" a mondat elejére, mert vagy elfelejtettem a végére, hogy mit akart mondani, vagy csekély értelmemmel eleve fel sem fogtam. Ilyeneket ír például: "A szó szoros értelmében indokolatlan, mert semmilyen érvvel alá nem támasztott durvasággal szembeni természetes ellenérzést legyőzni törekedvén nem is foglalkoznék sokat Árpád testvérünk szövegével." Buhá. Az jut eszembe erről, hogy "az kizárt dolog, mert nem tudom!" Van még egy kedvenc részem a bácsi agymenésében, ezt egy az egyben beemelem, okuljatok ti is:
"Az egyéjszakás kalandok sebessége egyszerűen alkalmatlan a test és a lélek egymásra hangolódásának olyan finom zarándokútjára, amelyet katolikus jegyespárok ma is tömegével élvezhetnek."
Én is akarok tömegével élvezni! (Tudom, tudom, nem is, mégis ezen kell, hogy röhögjek.) Ezzel most egyébként azt mondja a bácsi, hogy aki nem katolikus jegyespár, annak egyéjszakás kalandjai vannak csak és nem mehet finom testi zarándokútra sem, vagy hová?? :) Kezdjük keverni a szezont a fazonnal. Hja igen, majd' elfelejtettem, azt is mondja ez a ravasz bácsi a katolikus tömegével élvezés kapcsán, hogy "öröm egymást ráérősen felfedezni". Ó igen? Most adunk a szarnak még egy pofont: ki és hol mondta, hogy nem öröm egymást ráérősen felfedezni? Elsüllyedünk lassan a mocsárban. Eredetileg nem a házasság előtti szex állítólagos káros hatásáról volt szó? Hogy jön az ide, hogy ki milyen tempósan vagy ráérősen fedezi fel a másikat? Eleve: mit értünk a másik felfedezése alatt? Mondhatom, hogy a hétvégén úgy felfedeztem valakit (persze csak ráérősen), hogy csak úgy nyekkent? Az már házasság előtti szex? Vagy ha úgy hívom, hogy ráérős felfedezés, vagy finom zarándokút, akkor az jobb? Akkor nem jön be az Isten közben a hálószobába? Vagy hogy van ez? (Amúgy meg mé' jönne má' be?) Ahogy a Besenyő Pista bácsi mondaná, mihülyeség-minemaz. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni.
Közben rendeződni látszik rövid távon a lakhatásom. Végre!!! Amikor ideértem februárban, volt róla szó, hogy a szomszédot meg lehetne kérdezni, hogy esetleg kiadja-e nekem a lakását, mert ő maga és a felesége nem laknak benne, mert Kínában élnek. (Igen, engem is megdöbbentett, hogy léteznek olyan németek, akik elmennek Kínába lakni.) Ez az ötlet aztán elsikkadt, nem is beszéltünk róla, nemrég villant csak be, hogy hopp, az lenne a legkényelmesebb, mert akkor nem kéne bútorozatlan lakást kivennem, amibe aztán mehetek ágyat meg mindent venni, mert a szomszéd lakása kompletten be van bútorozva. Persze Hendrik nem talált sem e-mail címet, sem telefonszámot, ahol elérhetnénk az embert, így csak egy levelet tett a postaládájukba, amiben leírta, hogy mi az ötlet. Valami ismijük biztos rendszeresen összeszedi a leveleiket és tájékoztatja őket, mert 4-5 nappal később jelentkezett a muki Kínából, hogy részéről pár hónapra simán ok lenne a dolog. Megbeszéltünk egy nekem és neki is tetszős árat, mindenki hepi. (Én majd mondjuk csak akkor, ha már a kezemben lesz a lakáskulcs, de hát na, nem elégedetlenkedem, eddig majdnem minden úgy alakult, ahogy én akartam.) Tehát a dolgok jelenlegi állása szerint a szomszéd Michael lakásába fogok beköltözni áprilistól júniusig. Egy ajtóval odébb, mint ahol most lakom. Azt hiszem, ezt hívják mázlinak. Kifejezetten jól jön, mert így nem kell szerződés, nem kell kaució (a másik lakásnál, amit kinéztem, valami irreális kauciót kellett volna letenni, az nem nagyon tetszett), hanem csak egyszerűen áttolom a szekeret a szomszéd lakásba. Arról nem is beszélve, hogy az a kuckó, amit Wuppertalban találtam, kb 40 négyzetméter, ez meg 80. Eleve 1-2 hónapra terveztem csak itt lakást bérelni, mert még nem vált nyilvánvalóvá, hogy ez a magyar piacosdi egyáltalán megéri-e vagy nem, így meg nyilván nem írok alá lakásbérleti szerződést 4-5-6 hónapra. Nyertem 2 hónap egérutat és vééégre egyedül fogok lakni.
Tegnap este (annak örömére, hogy jó hideg lett megint) elmentünk hármasban fagyizni. Ülünk nagyban a cukrászdában, egyikünk jobban fázik, mint a másik, de azért hősiesen toljuk befelé a fagyi kelyhet. Közben csevegünk, Sandra barátja a hétvégén Kung-fu versenyen vett részt és ő lett a tartományi bajnok a korosztályban. Ügyes kölök. Mondom neki, hogy na akkor Karma (mert így hívják) most biztos tele van kék-zöld foltokkal, mi? Néz rám hülyén, hogy ugyan má' mé' lenne? Hát mondom mert küzdött, nem? Erre Hendrik elvigyorodik és nagyon kompetensen közli velem, hogy Kata, aber hallo, ez wushi! Itt nem küzdenek, itt csak formagyakorlatok vannak. Közben Sandra majdnem belefulladt a fagyijába, annyira röhögött, mert a bagoly-mondja-verébnek-hogy-nagyfejű 2.0 próbaverzióját mutattuk éppen be, közölte Hendrikkel ugyanabban a kioktató stílusban, mint ő az előbb velem, hogy Hendrik, aber hallo, az nem wushi, hanem wushu! Nekem erről az jutott eszembe, amikor az ember bemegy a japán étterembe és rendel egy tonhalas wushit.
Valamint: első látogatóm Gass Kata lesz, húsvétkor. Bárhol is fogok akkor lakni, ő is ott lesz 5 napot, visszacsinálhatatlanul, mert már lefoglalta a repcsijegyet. Tök jó!
