Eb II.

Tegnap tehát volt kutyám. Alapvetően örültem neki, bár voltak baljós jelek, no meg pontosan ismerem a dögöt, tudtam, hogy el van kapatva alaposan. El volt látva mindennel, nem panaszkodhat: itt volt a vizes tálkája, kapott vacsit, itt volt az egyik kutyakosárkája, a másik kutyakosárkája, benne a kutypárnácskával, amin alszik... Otthon (Hendriknél) ebben a felépítésben: szobapadló-->Hedrik vagy Sandra ágya-->kutyapárnácska-->kutya. Itt meg: nagy wófaszt, gondoltaja Babi néni, nekem ugyan nem jön az ágyamba az eb, abban biztos lehet! Én voltam vele aznap a tavaknál sétálni, láttam, mi mindenbe ment-hempergőzött-gázolt-dörgölőzött bele, egyértelmű volt, hogy nem játszunk ágyban alvósat. Ő legalábbis nem. Tehát kihagytunk egy réteget a felsorolásból: szobapadló-->kutyapárnácska-->eb. Ez persze nem tetszett neki. Újra és újra felpróbálkozott az ágyra de nem jött össze, mert mindannyiszor (szétrúgtam a valagát) gyengéden lesöpörtem az ágyról. Nemtetszésének nyomatékot adván olyankor búbánatosan énekelt: wráááááúúúúóóóó - mindig ugyanezt. Mintha nem lenne egy akkora böszme párna a (pics*ja) feneke alatt, mint fél Duisburg. Nem, neki az ágy kell. Hát mit mondjak? Ismétlem: wófaszt! (Bocsánat, ez ilyen káromkodós poszt lett, na) Ennek jegyében telt az éjszaka sajnos: kutya mondá nekem, hogy ágy, én mondám kutyának, hogy nein. Kutya énekel, hogy wwwwráááúúúúúóóó, én káromkodok, pisszegek. Kutya elalszik. Én elalszom. Hajnali 3-kor arra ébredek, hogy egy mancs felpróbálkozott mellém. Megint. K****a ***nyád kiáltok, kutya énekel, én szitkozódom. Kutya énekel tovább. De mé??? Eszembe jut, úristen, mi van ha most kivételesen az a baja, hogy pisilni kell én meg nem figyelek és iderondít nekem? Nehogymá! Feltápászkodás, kutya kertbe cibálása, pisilésre felszólítás, visszahurcibálás, visszafekvés, ágyba megint feljönniakarás, megint lesöprés, éneklés, káromkodás, aludni nem tudás. Így telt az éjszaka. Mit is mondhatnék? Reggel habzó szájjal zártam rá a másik lakás ajtaját, olyan álmos voltam egész nap, mint a szar. Ennyit az ebről.
Hogy fokozzam az állatkert hangulatot, még elmondom, hogy ma hazaérvén a munkából ülök a seggemen, tolom befelé a vacsit, lesek kifelé a fejemből, erre mit látok a kertben? Na mit? Elhuppog szép, nyugis tempóban az orrom előtt egy nyúl. A kertben. ISMÉTLEM, EGY NYÚL. Nem felnőtt, hanem olyan kis gyanúsan közepes méretű nyuszi. Hát mekkora jó fej mán! Kajakra ott huppogott, mint akinek semmi dolga, lesett egy kicsit ki a fejéből, aztán áttolta a szekerét a szomszéd kertjébe. Helló nyúl, nájsz tu mít jú. Gyere máskor is.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...