2015. április 17., péntek

Függöny... az átkozott függöny!

Amióta beköltöztünk az új lakásba, próbálunk sötétítő függönyöket beszerezni. Két és fél hónapja. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ekkora kihívás lesz... 

Pár hete voltam egy kis, helyi függönyboltban (ezt P-től vettem át, hogy amit csak lehet, próbálunk helyi kisboltokban megvenni, nem a szupermarketben), szóval kis függönybolt, valami iszonyatos, soha nem látott kupleráj volt benne, titokban le is fényképeztem, tessék:



Ahogy az első sokkból magamhoz tértem, megállapítottam, hogy be se tudok menni, mert nincs elég hely kettőnknek, mert az eladó, egy kb. 60-65 éves bácsi elfoglalja az összes szabad helyet a bódéban. Őrület. Elmondtam neki mit szeretnék: sötétítő függöny 2 ablakra, azaz 4 db kis függöny. Mutatott textilmintákat, egy szép narancssárgát kis is választottam, oh mondom minden fasza, ménem ide jöttem már az elején, nem is értem. Örültem is, mint majom a farkának, mindaddig, amíg a bácsi ki nem számolta, hogy akkor az anyag, meg a szélek beszegése az összesen 355 EUR lesz. WIEVIEL??????? Háromszázötvenöt? Kavics? Euró? 

Höööhhööööhhöhöhö, köszöntem alásan, Danke, Tschüss, köd előttem, köd utánam, úgy leléptem, hogy csak úgy porzott. Itthon P. is csak hüledezett, amikor elmeséltem neki, hogy olyan szerencsések vagyunk, hogy módunkban állt (volna) tök sima, egyszerű sötétítőfüggönyöket rongyos 355 euróért megkaparintani. Ezen kaland után aztán egyezményesen jégre tettük a függönybeszerzést: nekem nem volt már kedvem utána rohangálni, P-nek ideje nincs rá, a hálószobánkban meg az anyukám által varrt menő függönyök már fel lettek szerelve, úgyhogy egyikünket sem igazán izgatta, hogy a vendégszobában nincs függöny, végül is nem mi alszunk ott... Ez egészen addig működött is, amíg húsvétkor meg nem érkeztek P. szülei teljes 3 napra. (sóhajt-sóhajt) Az érkezésük utáni reggelen észrevettem, hogy éjszakára két törölközőt RAGASZTOTTAK az ablakkeretre. (Ezt inkább nem is kommentelném.)

Tegnap egy hosszabb séta során a városban (függönyöket már egyáltalán nem keresve!) belebotlottam egy apró kis textilboltba, ami aztán annyira szöget ütött a fejembe, hogy végül bementem szétnézni és tádááám, találtam is megfelelő anyagot, szuperkirály áron. Leszűrtem a konzekvenciát, mely szerint a vásárlás onnantól lesz böszme drága, hogy az ember kiejti a száján a függöny szót. Nagy hiba. Mivel a kisboltban található összes textil eredetileg ruhaneműk varrására volt kitalálva, azaz konkrét függönyanyaguk nem is volt, megúsztam egy 10 eur / méter árral, ami kb. a harmada a függönytextilének. Sokáig vekengtem rajta, hogy lefényképezzem-e, hogy P.-vel este megbeszélhessük: tetszik-e neki is és megvegyem-e... végül az utcán kb. 100 méter megtétele után villámcsapásszerűen megfordultam és visszagaloppíroztam az üzletbe, ahol kinyilatkoztattam a zuram megkérdezésétől teljesen független vásárlási szándékomat. (Mert hiszen az volt a közös terv, hogy narancssárga vagy zöld, "blickdicht", azaz relatív átláthatatlan, vastag anyagot szeretnénk. Nos, amit itt találtam, az egy vastag, zöld függöny volt, azaz kimerítette mindkét keresési feltételt, ezen nincs mit többet megbeszélni, a szavazást lezárom.) Megvettem és kész.

Először az volt a terv, hogy majd én ügyesen kézzel beszegem, amire viszonylag gyorsan rá is jöttem, hogy varrógép nélkül túl nagy meló lenne, így hát ma reggel elkezdődött a függönykeresés utáni második "legviccesebb" dolog: megfelelő szabó felderítése, aki olcsón beszegi mindkét függönyt. Ma reggel leszaladtam a lakás mellett található kis szabóságba, ahol egy kb. 70-80 éves bácsi dolgozik egymaga. Elmeséltem neki, hogy semmi extrát nem szeretnék, csak mindkét függöny oldalait egyszer simán beszegni oszt csók, a többi az én dolgom. Oké, 20 euróért megcsinálja. Nah ezt persze sokallottam, mert ennyiből simán veszek magamnak egy mini varrógépet és megvarrom magam. Mondtam is neki, hogy ánnyiért nám káll, amire lement 18-ra, amire közöltem, hogy megnézem azért máshol is és ha nem megy olcsóbban, akkor visszajövök. Durcázott ő is, meg én is, mindketten másra számítottunk, de kérem, evvan, lájf iz hárd, szabad piac van vagy mi. Átvágtattam az utca túloldalára, ahol úgy emlékeztem, hogy van még egy szabó, gondoltam ott is lekérdezem: egy fejkendős, török néni ücsörgött a varrógép mögött, első blikkre szimpibb volt mint a morgós bácsi, közölte, hogy egyáltalán nem gond, megcsinálja még ma estig, nyugodtan hagyjam ott a textileket. (Ahogy a "nyugodtan" szó elhangzott, persze elkezdtem izgatottan bizalmatlan lenni, nem tudom megindokolni miért.) Feltettem neki a kérdést, hogy akkor mennyi az annyi? Hát ő azt így előre meg nem tudja mondani, úgy kábé 3 euró / méter, de hogy majd ha már kész a függöny, akkor mond egy konkrét árat rá. Végeztem egy gyors fejszámolást (aminek keretei között természetesen vastagon elszámoltam magam) és ott is hagytam nála a cuccot, hogy ma este érte megyek. Kiléptem az utcára, 10 másodpercig örültem, mentem kb 50 métert, amikor elkezdett derengeni, hogy fejben csak a függöny oldalainak méretét adtam össze, de nem szoroztam be 3-mal, különben meg mi ez a duma, hogy nem ad fix árat, hanem majd ha már kész van, kiszámolja? Pillanatok alatt baromi dühös lettem és visszacsörtettem a boltba, hogy márpedig nekem most monnyon egy fix árat, mert ezzel a majdmeglátjuk-majdkiszámoljuk szöveggel nem vagyok elégedett, lehet, hogy Törökországban így varrat az ember, de kérem szépen mi nem Törökországban vagyunk. Itt mindennek az ára szépen előre meg van határozva, itt van fogyasztóvédelem, meg jókis német kockaság, ami a vevőnek biztosítja azt, hogy annyiért vásárol, amennyiért oda van írva és nem utólag majdmegmondommennyiért. Teljesen felizgattam magam a nyanya hülyeségén (meg a sajátomon is, hogy majdnem nem esett le, hogy noooormális???? Ekkora fáziskésésem még tán sose vót). Ettől persze teljesen zavarba jött, hogy ő azt nem tudja, meg hogy így meg úgy, számológép nélkül elkezdett fejszámolni, hogy az akkor úgy kb 36 eur-ra jön majd ki. Áhá. Az pont kétszer annyi, mint amennyit a papi ajánlott 2 sarokkal odébb, úgyhogy megköszöntem szépen a szolgálatot, felmartam a függönyeimet és vert hadakként visszamentem a bácsihoz, beismertem, hogy igaza volt és légyszilégyszi varrja meg nekem őket. Lezsíroztuk, hétfőn megyek értük, remélem tényleg úgy csinálja, ahogy megbeszéltük, mert ha megvettem és megvarrattam két darab zöld rongyot, amit nem tudok semmire használni, valakivel megetetem őket, az biztos.

Soha többé nem szeretnék függönyt venni. Semmilyet. Sehol.

2015. április 14., kedd

Sellőparty

Szombaton P. egyik legjobb barátjának volt a negyvenedik születésnapja és a hozzá tartozó, eltúlzottan überdimenzionális szülinapi parti: este fél hattól másnap reggel ötig. Kb. este tíztől egy Puppendisco nevű minilokálban buliztunk, P. és a brancs dj-ztek. A hely sajátossága volt, hogy (a nevéhez híven) mindenhol babák képezték a díszítést: a falakon, az asztalokon, az ajtókra szögezve, Barbie babák mindenütt, bis der Arzt kommt. Az egyiket, egy sellőbarbie-t wc-re menet véletlenül legyilkoltam a falról, ez aztán számos későbbi fotó alapjául szolgált:


A hét híre, hogy elkezdtem egy 90 napos diétát, aminek fő célja, hogy kb 10 kiló zsírszalonna lemenjen rólam. Ma volt a második nap, túl vagyok egy protein napon és egy keményítő napon, holnap jön a szénhidrát nap, jippijéé, eddig minden rendben.

2015. április 9., csütörtök

Megtaláltam a lakás legkirályabb helyét: a tetőteraszt!



Miután a múlt héten a seggünk is befagyott, eső esett, villámlott, orkán tombolt, ezen a héten folyamatosan süt a nap és végre (talán) jön a tavasz. P-vel mindketten eléggé ráizgultunk a terasz bezöldítésére, ami sajnos azzal kezdődött, hogy 2x40 liter virágföldet cipeltem fel az ötödik emeletre, ahol lakunk, hogy legyen miből "építkezni". Leginkább a fűszernövények érdekelnek bennünket, mert kettőnk közül valaki szeret friss fűszerekkel sütni-főzni (aki nem én vagyok), arról nem is beszélve, hogy szuper illat lengi be a magaslati "kiskertünket" a mindenféle mentáktól, citromfüvektől, kakukkfüvektől, levendulától, meg a többitől, akiket nem tudok megkülönböztetni egymástól, pedig jó lenne, mert amikor P. főz, néha kiküldetésben vagyok a teraszon, azzal a céllal. hogy hozzak be egy maroknyi ezt meg azt, amit én rendszeresen nem ismerek fel, pedig hát na, faluról jövök... (Igaz, otthon is szedtem már le spenót helyett jó sok mángoldot.)

Lényeg a lényeg: végre ki lehet ülni a napsütésre egy bögre kávéval, laptoppal, esetleg egy takaróval és dolgozni / olvasni / bármizni. (@Blanka: nem, a gumimedencében még egy jó darabig nem lehet fürdeni.)

Tessék szépen Tomte-t hallgatni, jól passzol a teraszi semmittevéshez.