2013. augusztus 25., vasárnap

Tübingen reload

Tegnap Tübingenben voltunk enni. Biztonsággal kijelenthetem, hogy recece az ottani Neckarmüllernél lehet a világon a legjobb Käsespätzle-t enni. Leírhatatlanul finom. Mivel egészen délutánig nem esett az eső (onnantól viszont megint szakadt), megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy kiültünk a sörünkkel az étterem teraszára, ami alatt közvetlenül folyik a Neckar folyó és ott költöttük el az ebédet: Kässpätzle mit Soß', jó svábosan.

A régióból három dolog fog nagyon hiányozni: EM, a délnémet sör és a sváb kaják. Dies zu Ihrer Information.

Annyi időnk még volt, mielőtt leszakadt az ég, hogy evés után bejárjuk kicsit a botanikus kertet és a belvárost, ahol meghívtam EM-et minden idők legdrágább fagyijára: 1 gombóc 1,50-be került, ami még német viszonylatban is baromi pofátlan. Mivel az ebédet ő fizette, úgy döntöttem, hogy nem ez a 3 EUR fog földhöz vágni, még így is teperhettem egész nap, hogy legalább a parkolódíjat (is) fizethessem, mert az útiköltséghez nem engedett hozzájárulni, pedig Tübingen nincs közel, az út kb. 70 km Geislingentől.

Miután elkezdett újra szakadni az eső, úgy döntöttünk, hogy eltoljuk a szekeret a közelben lévő Ritter Sport Múzeumba, ami közvetlenül a Ritter Sport gyár mellett van Waldenbuchban. A Tübingen- Waldenbuch távot, ami 20 km, sikerült mindenféle útlezárások és EM hülye navija miatt 2 óra alatt megtenni. A múzeum a csokigyár-társtulajdonos Marli Hoppe-Ritter gyűjteménye, az épp aktuális szortiment konstruktivista művészek alkotásait ölelte fel, nekem nagyon bejött, EM-től pedig külön cukiságnak vettem, hogy az ő ötlete volt idejönni velem, mert tudom, hogy a modern művészet nem annyira az ő asztala, mégis feláldozta magát. A kiállítás után átbattyogtunk a Schoko-Shopba (jól is néznénk ki, ha nem lehetne a Ritter-Sport gyár mellett csokikat venni!) és alaposan bevásároltunk. A zsákmány: egy 2 kilós csomag akciós csoki, amiben minden ízesítésű, méretű és kiszerelésű Ritter Sport benne van, azzal a szépséghibával, hogy a csokik valami miatt nem mentek át a gyári szűrőn: csomagolási hiba, szépséghiba, kettétört a csomagban, vagy tömeghiba... stb miatt. A 2 kilós csokiválogatás mindössze 11 EUR-ba került. Beszereztem továbbá O-nak és a hamburgi irodai bagázsnak egy csokitornyot, ami természetesen nem az akciós termékek között volt, hanem a standard szortimentben, azzal az extrával, hogy az üzletekben ez nem kapható, csak az interneten és a waldenbuch-i Ritter csokishopban.

Hazaérve vacsi után nálam azért lenyomtunk pár kocka kókuszos fehércsokit, amit direkt a hazaérés utáni pihengetős esti filmnézésre/ejtőzésre vettünk és ami EM szerint "abgefahren". Én egy kicsit konvencionálisabban fogalmazva az "abgefahren" helyett inkább azt mondanám: a kókuszos-fehércsokis produktum az egyik legjobban sikerült Ritter Sport széles e világon.

Meghízási sorozatunk a jövő héten tovább folytatódik: péntekre a göppingeni mexikói van kitűzve (előtte mozi, mert jövő héten már adják a Feuchtgebiete című Charlotte Roche regény megfilmesítését, amit könyvben mindketten olvastunk és ami baromira bejött mindegyikünknek. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy lehet egy ilyen speciális, tabudöntögető könyvet megfilmesíteni...), szerdára vagy opcionálisan a rákövetkező hétre pedig az utca végében található Braustüble van beütemezve evés-ivás céljából.

Holnap este lángost sütök.