Téged nem lehet egy hétre se egyedül hagyni!!!

Tudtam, hogy O. este hívni fog, mert cuki módon tegnap extra megkérdezte sms-ben, hogy ma telózunk- e. Nem bízza a véletlenre, egy nappal hamarabb – biztos, ami biztos - regisztrál telefonálásra. 
Teljes köztünk az egyetértés általában, mert ez idő tájt nagyon hasonló a nyomorunk, csak én előrébb járok néhány lépéssel, ő meg még önszántából nyomorog. Miután megvitattuk, hogy kinek mennyire szar, megkérdezte, hogy amúgy a munkával mizu, meg vagyok-e elégedve, stb. Gondoltam elmesélem neki ezt a Heubach-témát, ha már így szóba hozta, úgyis mindig erről kérdez és meg van győződve róla, hogy nekem nincs helyem az autóbizniszben, mert nem illek oda. 
Sok mindenre számítottam, de arra a reakcióra nem, amit adott: teljes megrökönyödés, egy csalódott óóóóóóóóóóóó, majd érvek tömkelege. Nem volt rá jellemző. Az lett volna jellemző, ha - mint mindig - azt mondja, hogy igen, Khátá, ez lesz a jó döntés, amit gondolsz, menj csak a magad orra után. Ehelyett most:
- de ott nem is beszélnek Hochdeutschot, bezzeg északon igen! Gyere inkább ide, itt sokkal jobb!
- de ott nem találtam munkát, te is tudod.
- de ott nem is érted, mit beszélnek, te magad mondtad! Én sem érteném!
- ebben mondjuk igazad van.
- és és és… (itt kifakadt) TÉGED NEM LEHET EGY HÉTRE SEM EGYEDÜL HAGYNI?!!! Mert látod? Azonnal odébb mész! Túl sokat mozogsz!
- cukivaaaaagy!
- deh deh deh (és itt elfogytak az észérvek) a svábföld különben is tök hülye!
- nem mondtam, hogy tuti elköltözöm, egyáltalán nem biztos semmi, ez csak kósza hír, igazából sehol sem tartunk még a kontaktolással sem! De tudod mit, ezt még meg kell beszélnem a Frau Bohhbelii-vel és Hildegard-dal is! Őt is megkérdezzük, jó? (És innentől én már csak a vígasztalásra gyúrtam, mint valami gyereknél. Mintha egy ötévest győzködnék, hogy nyugodtan üljön a télapó ölébe, nem bántja...)
- Fritz Heinrichet meg se hallgatjátok...?
- dehogynem, persze, hogy meghallgatjuk majd őt is. (Mindenkit meghallgatunk, akit csak akarsz, csak legyél megint vidám!)
- nem fog neki tetszeni. Mert ő azt akarja, hogy Hildegard északra jöjjön! Te is tudod, hogy Hildegard nem szeret sokat mozogni!
- majd megbeszélik, ha aktuális lesz, jó?
- mööööööh. Nem akarom, hogy a svábföldre költözz!
- (...)
Nekem közben elfogytak az észérveim, erre egyszerűen nem tudtam mit mondani. Már bántam, hogy elmeséltem neki, nem kellett volna, nem érte meg.
És már értem, miért olyan nehéz egyszerre jónak lenni ebben a kettéválasztott istenverte országban északon meg délen is: mert ezek nem bírják egymást elviselni. Ha találsz valaki számodra kedveset északon, annak a dél tabu, mer' a déliek hülyék. Schwaben ist doof. De ha párhuzamosan délen is van valaki számodra kedves, annak meg az észak a tök hülye. Hamburg ist doof. És húznak kétfelé, mint a foxi a rongyot. És legszívesebben már ketté szakadnék, mert nekem meg mindenhová mehetnékem van, mert engem meg nem lehet egy hétre se egyedül hagyni.


PS az előző poszthoz: Andiból szám szerint kettő van, egymás haverjai. Az egyik az autókereskedő, a másik a sváb földműves. Így talán érthetőbb a hetes felsorolás: a földművesnek van a csigája. A másiknak nincs. :)

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...