2013. március 31., vasárnap

Húsvét

Tegnap megnéztük Stuttgartban a Porsche múzeumot, az egyszer látogatható helyek közé vettem fel az élménylistára, szerintem van a témában többet nyújtó autós kiállítás is: a göteborgi Volvo múzeum például legalább fél napra le tudja kötni az ember idejét, rengeteg interaktív dologgal, amiket ki lehet próbálni, bele lehet ülni, meg lehet fogni, míg itt - igaz az épület nagyon impozáns és csak kicsit kisebb, mint a sydney-i operaház - az autónézésen kívül nem sok egyéb extra van. Egynek jó volt. Meg kellett persze nézni utána a Porsche Shop-ot is, amiben az a jó, hogy teljesen felesleges dolgokat lehet venni nagyon drágán: ezerféle kisebb és nagyobb autómodell, naptár, iratrendező, sapka, póló, hűtőmágnes, kutyafüle és - az aduász, amire mindenkinek szüksége van - Porsche logós, mini gurulós bőrönd, amiben talán 2 napi ruha is elfér: mindössze ötszáznegyvenkilenc euróért. Nyilván nem árulnák több színben is, ha nem akadna időről időre néhány olyan hülye, aki meg is veszi.

Reggel O. közreműködésének köszönhetően sokkot kaptam: hajnali fél9-kor bekopogott hozzám és bejelentette, hogy felébredt, de még visszafekszik. Álmomban éppen fülbevalókat válogattam T. Katával a Kolonics Krisztinek (no comment) és mivel minden reggel egyedül ébredek fel, nem igazán vagyok hozzászokva, hogy valaki bekopog a hálószobaajtón: "Khátá, kijössz kicsit visszaaludni?" (persze ha nem ébreszt fel, eleve vissza se kellett volna aludni...). Megvártam hát, amíg a vérnyomásom lemegy 800-ról legalább 300-ig és elmúlik a menekülési rohamom is, majd kimásztam hozzá a nappaliba, áthelyezve a székhelyemet a kihúzott kanapéra, ami ilyenkor az ő fészke, ahol begömbölyödve aludtunk még egy órát. Öregedtem legalább 5 évet, úgy megijesztett.

Este beugrottunk a bevásárlóközpontba fekete tűfilcet venni, mivel egész karos tetoválást kellett valakinek készítenem (sőt, nem csak a karjára, hanem még a feje tetejére is, nem mást, mint a homlokától a tarkójáig szétnyíló cipzárat, ami alatt kilátszik az agya) és mivel nem volt itthon fekete tűfilcem, ezt be kellett szerezni, lényeg a lényeg: amíg én sorba álltam, ott hagyott "mindjárt jövök Khátá" jelszóval és elrohant. Sejtettem, hogy a bejáratnál lévő virágárust szemelte ki, mert ismerem már, mint a rossz pénzt már befelé menet is láttam az arcán, hogy valami szöget ütött a fejébe: egy bazinagy csokorral jött vissza, kaptam sok rózsát: tíz fehéret és tíz pirosat.


A svájci csokinyulak pénteken érkeztek és eredetileg hárman voltak, csak valami sötét alak időközben felzabálta az egyik szerencsétlenül járt kisnyulat.

Valamint: úgy döntöttem, hogy sötét, nagyon sötét terveimről - annak ellenére, hogy már a közepén járok a megvalósításuknak - sokatok csalódására még nem tudósítok, mivel mostanában túl erősen fúj a változás szele és amíg nem tudom, mit kezdek vele, nem csinálok segget a számból.