Ezek mind megőrültek!

Ma is a városon keresztül jöttem dolgozni, teljesen vállalható volt. Tegnap délután még azért felpörögtek az események, egyedül ültem ugye egész nap az irodában, 5-kor felhív Klaus és közli, hogy jól figyeljek (itt mindig nagyon megijedek, amikor úgy kezdődik a mondat, hogy Kata, pass auf, mert ha külön ki is emeli,  akkor nincs mód félreérteni, hanem azonnal csinálni kell), szóval mondja, hogy keressek meg egy Ford KA forgalmit, mert jön az ügyfél a papírokért, írjak átvételi elismervényt, és nyomtassam ki a számlát. Ez így nem is hangzik bonyolultan, csak onnantól az, hogy nem tudom kezelni a számlázó szoftvert, ráadásul kiderült, hogy maga a benne lévő számla sem jól van kitöltve a KA-ról. (Nekem meg alapjáraton sincs halovány lövésem se az egészről.) Na itt kezdtem el idegösszeomlásokat kapni, mert az ügyfél meg közben elindult már Duisburgból, én meg még semmit sem csináltam, ráadásul épp haza akartam indulni. Meg nem volt itt senki, aki segítsen.
A hazautam ennek megfelelően viccesen alakult, azt hiszem most fizetek meg a két utóbbi nyugodalmas, balhémentes napért: megcsináltam a számlát, az átvételit, minden szart, megvolt a forgalmi, átadtam az embernek, beültem a roncsba, szusszantam, elindultam haza. Városon keresztül. Egy darabig rendben is volt minden, mentem, amerre kellett, aztán hívott M., gyorsan közöltem vele, hogy nem jó most, mert vezetek és nem hallom így, hogy a navinéni mit mond és el fogok megint tévedni, tegyük le. Ahogy letettük, hívott Hendrik, hogy mikor érek haza, melegítheti-e a vacsit. Bááááááh mondom igen, mindjárt otthon vagyok, tegyük gyorsan le. Ahogy letettük, hívott O., a medvedisznóember, aki pont ezt a pár percet találta csacsogásra alkalmas időpontnak, gyorsan elhadartam neki is hogy nemostlégysziiii, de akkor már mindegy volt, mert közben elmentem a pecsába. Egyszer csak valami erdőben voltam, erdei úton, csuhaj. Fasza. Männer. Ez is az ő hibájuk. Mind a háromé. Aztán mentem-mentem-mendegéltem. A navinéni furamód ismerte az erdei utakat is. Végül egész a házhoz közel jöttem ki Duisburgban az erdőből, ahol a kutyával szoktunk sétálni. Cccöhh. Sandra azzal fogadott (még jóformán a küszöböt sem léptem át), hogy ugye tudok hajat festeni? Hát mondom én a mai számlacsinálásos erdőbemenés után mindent tudok. Vacsi után így hát csajos programot futtattunk, hajat festettünk feketés-sötétbarnásra.
Ma reggel meg, ahogy ide értem Erkrathba, átszaladtam még a pékségbe venni valami tápot magamnak. A zebrán szembe jött velem egy katicabogárnak öltözött nő. (Hä???) Kajakra. Még kis szarvacskás piros-fekete hajpánt is volt a fején, meg fekete-piros pöttyös szoknya, fekete harisnya, piros lábszármelegítő... Arra gondoltam, hogy a budapesti lakos mindenhez hozzá van szokva, de ajóéletbeis, ez most tényleg egy katica volt??? (vagy esetleg volt valami a reggeli kávémban, amitől ma viccesebbnek látok mindent...) Elkezdtem hát feldolgozni az eseményeket. Közben beértem a pékségbe. Na mondom (aztakurva) aztaleborult. A személyzet bohócruhában volt. Mindenki. Meg néhány vevő is. Bohócnak sminkelve. MI VAN ITT?
Az irodában aztán Karin látta a fejemen, hogy torlódnak a gondolatok, lehet, a homlokomra ki is volt írva, hogy STAU, kérdezi, mi van, mondom bazz, láttam egy katicát az utcán, a pékségben meg bohócok vannak. Ez itt normális? Röhög. Mondja, hogy karnevál van. Aztakurva. Montaja Babinéni. Ezt ennyire komolyan veszik??? Hát nálunk is van otthon karnevál, de azért ennyire nem durva! Meg csak a kölkek öltöznek be. Nem? De. Közben itt meg a recepciós (egyébként olasz) csaj is csak délután 2-ig van 6 helyett, valamint az utcán már délben üvöltött a zene és különféle németek hőbörögtek mindenhol. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni a ledöbbenésemet.
A hétvégém nyugodalmasnak ígérkezik, nagy valószínűséggel egyedül leszek a lakásban az ebbel. Sandra Budapestre repül, Hendrik talán Wuppertalba megy, én meg örülök a magányomnak. Volt egy kényszerem, hogy mindenképpen menni akarok valahová, de aztán elkezdtem számba venni az ismerősöket, az egyik 519 km-re van, a másik 600-ra, a harmadik 390-re..., M. sem ér most rá, de ha minden klappol, akkor a következő hétvégén csinálunk valamit valahol. Február 29-én 32 éves lesz. Wahnsinn. Most ad hoc az jutott eszembe (hogyanyáknapjánlegyenvirágmindakétkezemben) szóval, hogy csinálok neki 32 db olivaolajas kézkrémmel töltött muffint. Vagy Blankát megkérem, tervezzen rá receptet...
Apropo Blanka: amióta olvastam a főzős blogod és ott ráleltem a kéksajtos beré receptre, úgy érzem, megpusztulok, ha ma nem ehetek kéksajtos berét. Márpedig hát khm...

Este, ha lesznek még értelmes, említésre méltó gondolataim, lehet írok még pár sort. Grafomán lettem, amióta itt vagyok Germániában. Hallatlan.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...