2013. június 15., szombat

Madártalanítás

Tegnap az ebédszünetben elpanaszkodtam EM-nek egy gyors chatelés keretei között, hogy odahalt egy madár a teraszomra és a kiteregetett ruháimat éjszaka lefújta a szél és hajszálon múlott csak, hogy semmi nem esett a hullára, amire a következő rendkívül gonosz megjegyzést tette: lehet, hogy vannak közte olyanok, amiket a szél először a madárra fújt és csak később kerültek le róla. Remek, köszönöm szépen, pontosan az ilyen hozzáállásra van szükségem a pánikhangulat elkerüléséhez. Meglepő módon simán belement, hogy munkából hazafelé érte megyek és elintézheti nálam a tetemtelenítést, megnyerte a dicső feladatot, a bónusz pedig, hogy ezzel a lendülettel akkor már a lepréselt bogarat is eltakaríthatja. Gond nélkül belefogta a madarat egy darab újságba, majd behozta a konyhába, mert szerinte a döglött madár a bio-szemetesbe tartozik. Elment az eszed???- montaja a Babi néni. Itt nem az a kérdés, hogy a tetem melyik szemetesbe kerül (mert egyértelmű, hogy se nem papír, se nem műanyag vagy fémhulladék), hanem az, hogy egyáltalán MÉ HOZOD BE??? Arra gondoltam, hogy egyszerűen át lehetne helyezni a terasznak a távoli, füves részére, ahol se nem botlom bele, se nem látom, vagy tényleg elásni, de egyik ötlet sem tetszett neki, ragaszkodott hozzá, hogy a dög a bio-szemetesbe kerüljön, amivel persze megnyerte a szemétlevivés dicső feladatát is, mert én még a zacskót sem voltam hajlandó megfogni. 

A madaras móka után elballagtunk hozzá, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szórakozunk: tegnap ünnepelte az itteni főiskola a 25 éves fennállását, aminek keretében utcabált rendeztek: a szokásos sörpados, zenés, evős-ivós történet, tűzijátékkal és bulival összekötve. EM egyik barátjával, S-sel hármasban álltunk neki aktívan részt venni a rendezvényen, ami nekem hajnali 1 körül ért véget, amikor is rájöttem, hogy - most kaptuk a hírt - 26 éve nem szeretem a diszkót és minden előzmény nélkül otthagytam a két urat a tánctéren. Szegény EM jó darabig keresett, mert sikerült valami gyorskajás kocsi és az utánfutója közötti vasrúdra pihenési céllal rátelepednem, ahol persze senki nem látott (ez ott-akkor mélyen logikus döntésnek tűnt, hogy pontosan az a nekem való hely, ahol kicsit nyugton lehetek), így beletelt egy kis időbe, mire megtalált. Rendes volt, mert regisztrálta, hogy a diszkót illetően végleg elgurult a tolerancia tablettám és szépen haza kísért, aztán visszament S-hez bulizni.

Megtudtam továbbá, hogy itt statáriális kivégzés jár a majonézes krumplisalátáért. Pfff... Ez kérem szépen hülyeség. EM kajakra le volt sokkolva, amikor meglátta, hogy egy dobozka majonézes krumplisaláta van a hűtőmben és később, amikor kikértem S. véleményét is a témában, mindketten azon a véleményen voltak, hogy a krumplisalátát csakis egyféle módon szabad elkészíteni, mégpedig a sváb verzió szerint: (ami szerintem nem annyira finom, de ezt mindezek után nem merem neki elmondani) ecettel, olajjal, húsleves alaplével és esetleg egy kis mustárral, a majonézért pedig büntetés kellene, hogy járjon, de minimum be kellene tiltani.
Hát noooormális???