Lelépek

Kirámoltam a lakást, Zsolti teljesen tele van a cuccaimmal, nem is értem, a Transitos fuvar után HOL volt nekem még ennyi motyóm...? (és KI fogja ezt a 3 tonna cuccot kirámolni és felvinni a 27. emeletre, ahol a lakás van???)

Ma délután átadom a lakást a tulajnak, megszabadulok a kulcsaimtól és még indulás előtt elmegyünk EM-mel egy utolsót dönerezni, nekem már most csorog a nyálam... A nála való 1-2 napos csövezés alkalmával először kifigyeltem a tökéletes rejtekhelyet, ma reggel pedig amíg ő a konyhában a reggelinket sütötte, becsempésztem egy rólunk készült képet a tiszta, összehajtogatott törölközői közé, kíváncsi vagyok, mikor találja meg.

Ha Geislingenből délután 4 körül el tudok indulni és minden jól alakul az autópályán is, éjfél-fél1 körül már Hamburgban leszek. Be van készítve a kocsiba egy üveg sör, amit EM-mel táv-iszunk majd meg, ha végre  lakásban leszek (és ő még nem alszik).

Túl nagy okosságot nem tudok most közvetíteni, nincs különösebb facit, tanulság stb. Olyan ez, mint amikor az ember hajat fest: elmegy a boltba, kiválasztja a hajfestéket, végig örül neki, majd amikor kezdődik a festés és nincs már visszaút, elkezd tetszeni az eddigi hajszín...  

Majd jelentkezem, ha lesz honnan.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...