Osnabrück képekben

Csináltam képeket Osnabrückben, nem vagyok ma a dolgok magaslatán. Végül sajni csak péntek-szombat voltunk ott, ma este már itthonról tudósítok.
A hotel kívülről nem annyira impozáns, de belül odavertek nagyon. Közvetlenül mellette van a Parkhaus, ahol letettem a roncsot némi kavargás után. Felmásztam a mélygarázsból a hotelbe, ahol élő zongorajáték ment. Wáó! Csak úgy, funkciótlanul, nem koncert meg semmi, pusztán aláfestő zenének ott ült egy zongorista és játszott. Amacskarúgjameg. Szóval a hotel nagyon király volt, bár este szokás szerint megint én értem oda hamarabb és a recepción a "Frederike" nevű tudálékos kislány kiakasztott megérkezéskor, mert miután utána nézett a számítógépben, hogy Herr M.B. nem érkezett még meg, megkérdezte, hogy a férjem-e. Mondtam nem. Ez eddig ok, bár az itt alvásunk és egyebek tekintetében nem gondolom, hogy ez egy nagyon releváns infó lett volna, amit neki mindenképpen tudnia kell. Mindegy. Szóval különböző csevegések következtek a szoba elfoglalásáról, a reggeliről, meg arról, hogy - bármennyire nem látszik rajtam - nem én vagyok Herr M.B. (ez neki mintha nem lett volna világos...), úgyhogy nem írnám alá helyette a becsekkolós ívet inkább mégsem, ez alatt a csajnak törlődött a memóriája és még kétszer megkérdezte, hogy a férjem-e. Na itt untam meg a játszódást. A harmadik nemleges válasz után - sajna túl későn - jutott eszembe, hogy azt kellett volna mondanom, hogy "Nem, nem a férjem! A prostituáltja vagyok, akit ma estére rendelt és szeretnék még két flakon habfürdőt és extra gumilepedőt a szobába rendelni, ugye ez a szoba árában inklusive benne foglaltatik?" Késő bánat, ezt majd legközelebb elsütöm. Hülye liba. A szobában ugyanolyan trükkösen lehetett csak villanyt kapcsolni, mint legutóbb Münsterben, de itt már nem okozott gondot, mert amott elsajátítottam a fénycsinálás bonyolult művészetét. Nämlich: bemész a szobába a mágneskártyával, ez eddig ok. De a villany nem ég odabent! Az hagyján, villanykapcsoló van ugyan, de nem tudod vele felkapcsolni a villanyt, mert hiába nyomkodod 100-szor, nem történik semmi! Ez Münsterben egy 20 perces játszás volt, mire egyedül rájöttem, hogy az ajtó melletti kis fémdobozkán lévő nyílásba (amire nincs ráírva semmi) bele kell dugni a mágneskártyát, onnantól kezdve működik minden villanykapcsoló! Szóval Osnabrückben már nem fogott ki rajtam a technika, tán még el is vigyorodtam, amikor megláttam a dobozkát a falon. Bevackoltam magam, majd megdöbbenve konstatáltam, hogy két külön ágy van. Köztük a biztonság kedvéért éjjeli szekrénnyel, hogy tuti el legyenek különítve. Kiváló. Közben hívott Malte, hogy késik kicsit, mondtam neki, hogy ha szándékosan nem akar velem egy ágyban aludni, akkor jó, ha meg de, akkor van egy problémánk. Megbeszéltük, hogy kb fél óra múlva érkezik, majd szobát cserélünk. 3 perc múlva kopognak. Mi a fene? Ennyi idő alatt nem érhetett ide, ki meri zavarni a meghitt "Legyen Ön is milliomos!"- nézésemet? (ja itt gyorsan elmondom, hogy Beszarábia, mert amikor a tv-t bekapcsoltam, azt írta ki, hogy "üdvözöljük Herr M.B., kellemes időtöltést kívánunk a Hotel Remarque Osnabrückben!" Boah ey!!! - montaja Babi néni...) Szóval **kopog-kopog, kinyitom, egy hotelalkalmazott csaj áll az ajtóban, szuperkedvesen közölte, hogy úgy hallotta, itt össze kellene szerelni két különálló ágyat duplává, mert kis tévedés történt, én kértem-e, jó helyen jár-e? (Aztakurva!) Azt a leborult! Mondtam neki kérdőjel-arccal, hogy gratulálok a hotel gondolatolvasó funkciójához, ezt a szolgáltatást ugyan nem rendeltük ma estére a szobához, de látom nagyon jól működik! A többi gondolatomat is így ismeri, vagy még fejlesztés alatt van a rendszer? Profin összehegesztette az (egyébként ilyen módon nyomtalanul szétszedhetősre-összerakhatósra megtervezett) ágyakat, szép estét kívánt és eltűnt. Én meg néztem, mint a Gizi a moziban, hogy ezt vajon HONNAN tudta? Amikor konstatáltam a szörnyűséget az ágyakkal, direkt nem hívtam fel a recepciót, meg le sem mentem, mert ha Frederike még egyszer megkérdezi, hogy a férjem-e Herr M.B., istenbizony megvertem volna, gondoltam ezt a sarat majd Malte elsikálja az alvással, mégis ő foglalta a szar szobát. Később kiderült, hogy miután mondtam neki telefonon, mi a tényálladék, felhívta a kocsiból a recepciót, hogy ejnye. Nem tudom, mit mondhatott nekik, de percek alatt varázsoltak dupla ágyat. Este elmentünk még a belvárosba bóklászni, enni-inni, miután az ágyakkal való nagy ijedtségre lenyomtunk 2 megérkezős Becks-t. A képek ugyan másnap (ma) készültek, de a helyszín ugyanaz.








- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...