2014. február 23., vasárnap

Subtext Blankának (és Petinek)

Délelőtt G-nél.

- elmegyek tusolni és utána hozok magunknak reggelit a péktől, jó? Addig te heverészhetsz még - mondá.

Mivel már a múltkor is ő ment a pékhez miután letusolt és én tovább heverésztem - igen, volt már "múltkor" is, csak nem kötök mindent az orrotokra - gondoltam egyszer én is lehetek jó fej és megtehetem a nagylelkű felajánlást:

- én is elmehetek ám a pékhez, amíg te a fürdőben nyuszogsz...
- hmm... ha szeretnél, rendben. Tudod hol a pékség?
(A "tudom" szó erős kifejezés lett volna, inkább csak halványan emlékeztem rá, de ha itt valami minden sarkon van, akkor az a pékség, úgyhogy ezt a problémát azt hiszem át tudom hidalni, no para, nem megyek el Timbuktuig három zsemle és egy croissant miatt)

Így is történt. Összeszedtem magam, felöltöztem, begyűjtöttem G. lakáskulcsait, a táskámat, kimentem az utcára, majd belém hasított a rettenetes felismerés, hogy a pénztárcámat még tegnap este a lakásomban hagytam, mondván, hogy a filmnézéshez minek vigyem magammal G-hez? Fuuuck. Khátá, te nagyon hülye vagy. Hogy hozol most három zsemlét és egy croissant-t a pékségből? G-nek ezt tutira nem mondom el, inkább meghalok. Eladom magam fele királyságomat három zsemléért és egy croissant-ért. Kirabolok valakit, de nem veszem el az összes pénzét, csak kb 2 EUR-t, annyi tuti elég lesz. Scheißeeeeee. Wrááámileszmost...??? Kell itt nekem ilyen felajánlásokat tennem, amikor még a templom egerénél is több apró van, mint perpillanat nálam...!

Aztán jött az isteni szikra: George járműben van apróm, mert gondos bocs vagyok, irány hát a parkoló, kizsebelem saját magam, kérdés csak, hogy mennyi lét találok a kocsiban? Schwuppdiwupp, már ott is termettem, átkutattam a járgányt és találtam 2 eurót, valamint egy meglepetés-ötvencentest a saját (!) zsebemben. 

A délelőtt meg volt mentve, úgyhogy elmentem a pékhez és rendkívül elegánsan vettem három zsemlét és egy croissant-t. Mert megtehettem.

2014. február 16., vasárnap

Ma te vagy a főnök

Mario Barth német humoristának van egy fellépése, ahol azt fejtegeti, hogy a férfiak és a nők teljesen más nyelvet beszélnek, ki is fejlesztett egy Frau-Deutsch, Deutsch-Frau szótárat. Tegnap este sikerült live megélnem, milyen az, amikor tökéletesen elbeszélünk egymás mellett:

G-vel estére volt megbeszélve randi a belvárosban, beültünk egy koktélbárba, elcsócsáltunk fejenként két koktélt, majd 23:00 magasságában eldöntöttük, hogy el kéne indulni haza, G. még viccesen fel is tette a kérdést, hogy hova haza? (Még egy pohár borra...) Hozzám haza, hozzád haza, vagy mindenki oda, ahol lakik. Ezen kacarásztam egy sort, hehe, majd viccesen mondtam neki, hogy pénteken én voltam a főnök, ma te vagy, úgyhogy mondd meg te, hova megyünk, mire ő valami ködöset válaszolt, amiből nekem nem derült ki kristálytisztán, hogy most mi lesz - de biztosan a két mojito is közre játszott, hogy nem vettem a lapot - úgyhogy konstatáltam magamban, hogy oké, ha nincs egyértelmű felvetés, akkor mindketten szépen elmegyünk haza (ő is haza, én is haza), a nép egyértelmű utasításra várt (ami eleve nem esik meg velem gyakran), a diskurzust nem is folytattuk, mert nem tartottam túl királylányosnak, írásbeli meghívóra vártam, sétáltunk még egy fél órát az Alster parton, majd lementünk a Jungfernstieg-nél a metróba, vettünk 2 vonaljegyet, beültünk a szerelvénybe, majd néhány megálló után gyanús lett, hogy HOL VAGYUNK? Kinézek az ablakon: Hauptbahnhof Nord. Azt meg hogyan? Nekem a Hauptbahnhof Süd esik csak útba, én itt még sosem jártam.

- Te G. mondd már, HOL a rákban vagyunk? Ez az U3-as vonal, nem? Én ezt a szakaszt nem ismerem.
- Nem, ez az U2-es.
- Mé????
- Hogyhogy mé?
- Hát de az nem áll meg a Mundsburgnál, ahol lakom!
- Nem hát, hiszen megbeszéltük, hogy hozzám megyünk.
- IGEN??? (Velem biztos nem.) Öööhh... (Na itt már röhögtem magamon... Erre mondják azt, hogy "Subtext" ...az infó el volt rejtve a kontextusban, csak két koktél után ezt már nem regisztráltam, úgy tűnik. Mondom, a népnek egyértelmű utasításokra van / lett volna ilyen helyzetben szüksége. Semmi Subtext, csak Klartext. Banyeeeek.)
- (Közben hülyén néz) Ööööh... a Berliner Tor-nál még kiszállhatsz, ha szeretnél, ott át lehet szállni az U3-ra.
- Hja hát ha megbeszéltük, akkor megbeszéltük (Subtext vagy nem Subtext, már itt ülünk az U2-n) akkor most már nem szállok át, kész, ezt elintézted, most már kolonc maradok a nyakadon.

2014. február 15., szombat

Minden nap tanulunk valami újat

Én például azt, hogy tudok mocskosan nevetni. "Du lachst dreckig." Most mit mondjak? Nem tudom visszaidézni, min nevettem. Azt sem, hogyan. Így képzelem, de biztosan nem így történt.

G. azt tanulta meg tegnap, hogy Magyarország területe kisebb, mint Görögországé. Nem hitte el, fogadtunk, veszített: most meg kell, hogy hívjon még egyszer vacsizni a tegnapi indiaiba. Pedig mondtam neki, hogy ne félj, igazam van.

Három urak is aktívan hozzájárultak mindenféle "tanácsokkal" a péntek este remélt sikeréhez, egyet emelnék ki közülük, ami a kantinban hangzott el O. szájából a lepényhal mellé járó saláta kapcsán: Khátá, ne egyél túl sok csicseriborsó salátát, mert attól egész este pukizni fogsz. 

Alles klar. Köszönjük Emese.

2014. február 13., csütörtök

Péntek este

Ide megyünk holnap. A hivatalos idegeskedést még nem kezdtem el már rég elkezdtem, mert még mindig nem tudom, mit vegyek fel és nem lesz időm holnap este mérlegelni, mivel úgy fogok a munkából hazaesni, majd 19:23-kor pontban megjelenni G. főhadiszállása előtt (mivel nekem esik útba az egész kóceráj, így vagyok olyan rendkívül jó fej, hogy érte megyek George járművel (ejtsd: Dzsordzs. Ő Zsolti utódja, a neve D-től származik, majd a hétvégén bemutatom nektek ő autóságát).

(És mi van ha leeszem magam??? Mi van ha kiderül, hogy igazából egy malac vagyok? Egy magyar malac. Egy mangalica!!!)

2014. február 12., szerda

Minimalista komponista, avagy semmi kedvem ma sokat írni

Péntekre vacsi meghívásom van: G-vel indiai étterembe megyünk (és egy fogadásom a Babi nénivel, amin vagy nyerni fogok egy láda sört, vagy elvesztek egyet, én az utóbbiban reménykedem - nem mintha nem lenne jó egy láda sört nyerni...).

Enyu, a kettes vágányon a héten küldemény érkezik, kérjük, figyelje a postást! <3

2014. február 9., vasárnap

Hozom a formámat...

Tegnap este 7-kor találkoztunk G-vel a moziknál, ezúttal mindenki pontosan érkezett (mondjuk már a múltkor is, csak nem találtuk meg egymást), megittunk a film előtt egy kávét, csacsogtunk kicsit, majd beültünk a Wolf of Wallstreet-re, amit mindenkinek ajánlok sok szeretettel, mert brutálisan jó film, 16-os karikás, mert rengeteg drogozós, kurvázós és szexelős jelenet van benne, viszont a világot nem mentik meg, sem robotok, sem földön kívüliek nincsenek benne és nem a fegyverekről és a robbantásról/pusztításról szól a történet, hanem egy fiatal bróker életéről. Rég láttam ennyire jó filmet (ami persze biiiiiztos nem azzal függ össze, hogy EM-mel túl sok sci-fi szart néztünk anno. Na jó de). Az ötletet azért G. is megpendítette, hogy két film között vacillált, az egyik ez a Leonardo DiCaprios Wall Streetes, a másik pedig az új Keanu Reeves film, a 47 Ronin, ahol szellemszamurájokkal harcol... Hát mit mondjak? Szerintem egy fél mosoly átsuhanhatott az arcomon, amikor a "Geistersamurai" szó elhangzott, mert azonnal hozzá tette, hogy "de ez nem annyira a te stílusod, ha jól sejtem", amivel persze bele is trafált a dologba, mert bármennyire is fokozott érdeklődést mutatok a szellemszamurájok iránt (nem mutatok), a film valahogy nem igazán keltette fel az érdeklődésemet (itt kell viszont megjegyeznem, hogy EM kedvéért is hajlandó voltam egy halom szart végig nézni, úgyhogy nem ezen múlott volna a tegnapi moziba menésünk. Mert jófej vagyok.)

Újfent meg kellett állapítanom, hogy G-nek félelmetes emlékezőképessége és sasszeme van (ami saját elmondása alapján csak arra korlátozódik, ami érdekli) - a film előtti kávét iszogatva megkérdezte, hogy ugyanaz a fülbevaló van-e rajtam, mint a múltkor, vagy ennek más a színe? Pfff... Beszarás. Emlékezett rá, milyen fülbevaló volt rajtam 2 héttel ezelőtt, ez valami hihetetlen, ráadásul el is találta, mert tényleg ugyanarról a kis, köves, zöld Schmuck-ról volt szó (amit anyutól kaptam és amit nagyon szívesen hordok), de úgy tűnik legközelebb mást kell felvennem, mert valaki listát vezet róla (mert azt nem hiszem el, hogy erre fejből emlékezett, egyszerűen lehetetlen, én már azt sem tudnám megmondani, hogy milyen ing volt rajta, mert nem ezzel voltam elfoglalva és basszus férfi létére ilyenekre emlékszik). Elképesztő. Be lettem szkennelve, ennyi.

Mivel a speed dating utáni első rendes találkozáskor nem igazán tudtam eldönteni, hogy hogyan illik üdvözölni a másikat (EM-nek kezet nyújtottam, az teljesen rendben is volt), ezúttal úgy döntöttem, kivárom, ő hogyan reagál és majd ennek szellemében megöleljük egymást, vagy kezet nyújtunk, vagy valami majdcsak lesz. Láthatóan ő is erre bazírozott,  hogy majd én megadom a hangot, így aztán az első találkozáskor nem lett se kézfogás, se ölelés, se semmi. Tök béna. Ugyanez a téma persze tegnap is foglalkoztatott a találkozás előtt, mert mégiscsak kellene valamit csinálni, hiszen két felnőtt ember valahogy azért csak-csak üdvözli egymást, egyikünk sem 15 éves már, így újfent arra az elhatározásra jutottam, hogy kivárom G. kezdeményezését, úgy nem történhet semmi rossz és majd szépen azt csinálom, amit ő (ez úgyis ritkán fordul elő, igazán örülhet neki, ha azt teszem amit akar)! A probléma mindössze annyi volt, hogy a németek alapvetően megölelik egymást, a magyarok ugye puszit adnak, de erről teljesen leszoktam az elmúlt két évben, mivel ez itt nem divat és mert tök ciki, amikor az egyik fél puszira készül, a másik meg ölelésre és teljesen félre megy a dolog. Summa summarum, ölelésre voltam felkészülve, ő meg mit csinált? Hát bazeg puszit adott. Pfff. Mi ez mán? - kérdezteja Babi néni és joggal, mert nagyon vicces, amikor én a megölelésre készülve belövöm a megfelelő testtávolságot, ami persze sokkal szorosabb, mint amire egy puszihoz szüksége van az embernek, hiszen akkor a felsőtestet nem szükséges hozzányomni a másikéhoz, ami persze ilyenkor úgy végződik, hogy az illető, aki a puszihoz szükséges testtávolságot célozza be, ráfarag, mert a túlzott testközelség miatt nem az arcomat puszilja meg, hanem vagy a fülemet, vagy a nyakamat, ami persze mindkettőnket iszonyatosan zavarba hozza, mert egyikünk sem erre készült. Hát erre mit mondjak? Soha nem találkoztam még némettel, aki puszit adott, ez merőben új volt, viszont a hajnali kettőkor lefolytatott elköszönéskor már rutinosan tudtam, hogy nem ölelgetjük egymást, hanem puszit adunk szépen, úgyhogy minden fennakadás nélkül, olajozottan el tudtunk köszönni. Úgy tűnik tehát, a görögök puszit adnak. (Hja, ezt lehet, hogy eddig elfelejtettem bejelenteni, hogy G. ugyan itt született, azaz teljesen német, de görög gyökerei vannak, ami első blikkre fel is tűnik, mert sötétbarna, majdnem fekete szemei vannak, amit a németek egyáltalán nem mondhatnak sajátjuknak. Na most mindenki ért mindent, remélem.)

2014. február 8., szombat

Sajnos álmánt a Babi néni, csütörtökön elhúzta a repcsivel a kondenzcsíkot

Voltunk nagyjából mindenhol: a Reeperbahn-on, ami Hamburg híres-hírhedt szórakozó-, kocsma-, és szexutcája, ilyen szempontból kicsit hasonlít Amszterdamra, csak a lányok itt nem a kirakatban riszálják a seggüket. Beültünk a szokásos Reeperbahn-kocsmánkba, ahova EM-mel is mindig beülünk, mert nagyon vicces a hely, hosszas unszolásra kértem is egy rettenetes rendkívül oda passzoló számot Babinak, hogy neki is rendesen átjöjjön a kocsma-feeling, aztán voltunk a kikötőben, hajóztunk is, jártunk a Balti tengernél, ettünk kötelező currywurst-ot és halas szenyót, lestünk a leszállópálya mentén a coffe to fly-ban repülőket (ez az a lokál egyébként, ahova munka után néha be szoktunk ülni D-vel is, kicsit kibeszélni a többieket, vagy csak megvitatni, hogy kinek mennyire "rossz" éppen), ittunk sok Astra-t, ami az itteni sör (és ami azért jó, mert a logóján vasmacska és szívecske van, engem ezzel már meg is győzött), jártunk a Bedford bárban, ahova G-vel az első randin nem jutottunk be, mert tele volt és ahol Babi a búzasörünk mellé kávét rendelt , teljesen összezavarva a pincér csajt ("ööö...és a kávé a láthatatlan barátotoknak lesz?").

Továbbá: szegény Zsoltit eladtam, az új járgányt majd bemutatom nektek, egészen jó fej ő is.
Valamint: ma este moziba megyek G-vel, megnézzük a Wolf of Wallstreet című filmet, majd meglátjuk mi lesz, a témához perpill nincs különösebb hozzáfűznivalóm (azon kívül, hogy jaj mit vegyek fel? - de itt meg már segített a managerem a Babi néni, aki tanácsait követve megtaláltam a megfelelő esti öltözéket. Nem,  kivételesen nem öltözöm ruszki prostinak!)