1. Az útépítési munkálatokkal kapcsolatos félelmeim beigazolódtak: előreláthatóan egész hónapban tart az útlezárás Geislingen és Bartholomä között, ami azért nagyon jó, mert így a napi 56 km helyett 82-t mehetek. Több hétig. Útépítés, áj láv jú. A jó svábok remélem október végén abba hagyják ezt a mókát és újra járhatok a megszokott útvonalon dolgozni, mert határozottan nem tetszik a kényszer-sightseeing.

2. Kaptam ma egy e-mailt, a következőképp kezdődött: "Kedves Mónika!" Nem értem a jóember logikáját: be kellett írnia a saját kezével az e-mail címemet, ami tartalmazza a nevemet. Hogy ebből közben mikor, miért és hogyan lett Mónika, nem tudjuk. B is röhögött, mivel a hétvégén személyesen is találkoztunk az emberünkkel KÉTSZER, mégis Mónika lettem. Nem baj.

3. G-ről kiderült, hogy a barátnője - aki ott volt velünk egy estét a hétvégén Magyarországon - Bubunak hívja. Ezt B. mesélte hazafelé úton a kocsiban, mondtam is neki, hogy nagy mázli, hogy ezt akkor este épp nem hallottam, mert visítva röhögtem volna. Mondjuk így is visítva röhögtem, a két kolléganőmmel együtt. A csaj egy rakás idegen előtt egyszerűen lebubuzta. (A. még egy passzolós nótát is talált hozzá, ezen majdnem bepisiltem: Turaluraluralu. Ich mach Bubu, was machst du?)

4. Mától új kedvenc szavam van, olyan ez, mint Andreasnak a vonóhorog, csak nálam ez a futómacska. Nagyon jó! Mondok egy példamondatot: "Eladó új, 500 kg-ig használható 220 V-os motoros futómacska." Vagy: "3 fázisú hálózatról üzemeltethető, elektromos futómacska." 
Kell nekem egy futómacska.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...