Széchenyi fürdő / Széchenyi Bad

Sejtem, hogy a hazamenésünket nem fogom tudni elintézni egy "nagyon jó volt"-tal, úgyhogy jól figyeljetek. A címadást majd menet közben elmagyarázom...

Magyarországon tartózkodásunkat három +1 részre oszthatjuk: Budapest, Ravazd, Balaton, Ravazd, így jó kockanémetesen a mondandómat is 3+1 részre bontom:

1. Budapest
Három nap, négy éjszaka. Nappal kettecskén kóborlás, eszegetés-iszogatás, nézegetés, este csoportosan kóborlás, eszegetés-iszogatás, csacsorászás. Baromi megerőltető, de remek napjaink voltak a városban. Végig jártuk a lényegesebb romkocsmákat, mint az Istant, az Anker't és az Élesztő, habár az utóbbinál meg kell, hogy jegyezzem: a lenyűgöző sörválaszték mellett valami rettenetes áporodott-öregember/öregasszony-szag van mindenütt, amit persze rajtam kívül senki nem érzett. Cöhhh... 
Találtunk továbbá egy pofás kis új kocsmát a Dessewfy utcában, aki a Lost in Budapest névre hallgat és ahol a legelső esténken az utolsó három jaj-nem-kellett-volna-sörünket fogyasztottuk P-vel. A sztenderd látnivalók mellett egy gyenge pillanatomban beleegyeztem abba az ötletébe, hogy menjünk el egy fürdőbe, azzal a mottóval, hogy Budapest erről (is) híres, majd milyen jó lesz, úgyis esik az eső. Nincs rá mentségem, mondom, el voltam gyengülve, amikor P. rábeszélt, pedig pontosan tudtam sejtettem, hogy nem kéne. Amennyiben van a Széchenyi fürdőnek sajtófigyelő osztálya, akik esteleg social media-t és/vagy blogokat is olvasnak, az ő figyelmükbe kiemeltem ajánlom a következő élménybeszámolót, ami sajnálatos módon a saját tapasztalatomon alapul és sohatöbbetnemmegyekoda. A téma külön bekezdést is kap, ott egye meg a fene a 3+1-es felosztásomat:

1.1 Széchenyi fürdő
 A 4100 forintos napi jegy, ami magyar viszonylatban szerintem böszme drága (nem, ez nem volt így elég, mondom még egyszer: BÖSZME DRÁGA), szekrényes öltözőre jogosít fel, ami mellett lehetőség nyílik 500 Ft-tal mégdrágábbért kabinos öltözőre is (akkor sem értettem és most sem értem a különbséget, de mindegy, se így, se úgy nem éri meg). Beszavaztuk tehát magunkat, kettőnkért összesen 8200 forintért a mocsokba  dicsőséges, nemzeti Széchenyi fürdőbe. Közben nem győzöm hangsúlyozni, mennyire hülye ötlet volt, de mivel P. nem tudhatta, hogy mihülyeségminemaz, vállalom helyette a felelősséget, nekem kellett volna azt mondanom a felvetésére, hogy NEIN, nyomni egy puszit a buksijára és megvárni, amíg elmúlik a fürdőbe mehetnékje. Szóval bementünk, na. Bánom, hogy nem csináltam fényképeket a fürdő belső állapotáról, mert most elküldhetném őket nekik e-mailben, hogy tegyék fel a weboldalra ezeket is, ne csak a csini, restaurált külső homlokzatos fotókat lehessen mán megnézni, hanem azt a redvát is, ami a felkészületlen turistát várja: REDVA!!!!! Bűz, húgyszag, ordibálás. Potyogó vakolat, repedező csempék, rozsdás-dzsuvás (zuhany)csapok, félig utcai ruhában, pólóban, szoknyában fürdő emberek (?????) és még több húgyszag. Kettőnk közül P. viselte jobban a kalandot, nekem az első zuhanyozás után lefagyott a vigyor a képemről és beindult a menekülési reflexem. Indítványozta, hogy menjünk szaunázni - mivel odakint hideg volt és esett, alapból jó ötletnek tűnt volna. Volna. Voltunk két (!) szauna szobában és egy gőzkabinban is: a szaunázók nem terítenek maguk alá semmit (még egyszer mondom: SEMMIT), azaz a mindenhonnan csöpögő, itt most részletezésre nem kerülő testrészekből kifolyó izzadság és víz&miegyéb egyvelege direktbe a fa deszkákra csurog, amin a jó nép gubbaszt. Mindezt törölköző nélkül, így abban a szerencsében részesülhet az ember, hogy az előtte ott ülő Mari néni, Feri bácsi, vagy Günther testnedveibe ül bele. Fúj. FÚJ! A mókának ezzel még nem volt vége, megnéztük a kinti medencét, mert már nem bírtam a benti szagot, majd amikor fázni kezdtünk, kerestünk egy benti meleg vizes termált: engem eddig is kivert a víz az ilyen közös pancsi-medencéktől, mert gusztustalannak tartom és nem szívesen megyek bele olyan vízbe, amiben előttem kitudjahányan és mit csináltak, de a kor (és a neurózis) előrehaladtával meg kell állapítsam, hogy ezt a fajta "kikapcsolódást" még mindig, sőt, egyre jobban utálom. Belemásztunk tehát egy közepesen kicsi, 38 fokos vizű medencébe, amiben annyival alacsonyabban ültünk, hogy rendkívül sajnálatos módon (és főleg akaratlanul) megláttam egy mellettünk/a fejünk fölött elhaladó, idősebb nő szoknyája alatti, fedetlen testfelületet - nem volt rajta bugyi - majd a kegyelemdöfést az adta meg, miután ettől a látványtól félig kifolyt a szemem, amikor ugyanezen nőszemély pólóban és szoknyában (még mindig bugyi nélkül), ugyanezzel a lendülettel beleült a mi medencénkbe. Hát most mit mondjak? Valószínűleg megdöntöttem a helyből magas- és a helyből távolugrás világrekordját, valamint a rövidtávú sprintet is. A fénysebességnél kétszer gyorsabban távoztam a medencéből. P. is látta az arcomon a végső kétségbeesést, így megtette az évszázad javaslatát: guruljunk le, jó lesz! menjünk innen! Mentünk. Kőkemény 60 percet bírtunk ki Budapest leglátogatottabb fürdőhelyén, 8200 forintért. Ehhez csak gratulálni tudok. Nem magunknak, hanem a fürdő üzemeltetésének. Mindazoknak, akik csak beszedik a pénzt, megtömik vele a zsebüket, de arra nem fordítanak belőle egy fityinget sem, hogy legalább elviselhető körülményeket teremtsenek. Arra nem telik a 4100 forintos napijegyekből, hogy a húgyszagot a fürdő területén kívül tartsák, vagy hogy a lepotyogó csempéket és vakolatot kijavítsák. Arra sem telik, hogy egy házirenddel "megtanítsák" az embereknek, hogyan kell higiénikusan szaunázni. Hogy mit szabad és mit nem. Annyira szar volt a fürdőben, hogy a gyors zuhany és felöltözés után a cipőcserét már nem vártam meg, fürdőpapucsban rohantam ki a Városligetbe és egy padon vettem át a zoknimat és a cipőimet. A poszt címe pedig szándékosan Széchenyi fürdő, remélem minél több emberhez elér a leírás, akik rákeresnek az interneten és akiknek ezzel megspórolom a borsos belépőt, amiből lazán vacsorázni lehet menni, vagy meginni kb 12 sört. A Széchenyi fürdő pedig tövig bekaphatja, hiba volt odamenni, teljes 60 percig szégyelltem magam miattuk, legszívesebben elsüllyedtem volna.

2. Ravazd
Kellemesebb vizekre evezvén, elfelejtve a Széchenyi fürdő okozta sokkot, elvonatoztunk haza. Itt a Máv-nak és a Keletiben működő maffia-pénzváltónak is szentelhetnék egy-egy külön panaszkodási fejezetet, de nem teszem, mert úgysincs semmi értelme. Apuval és Mátéval kirándultunk egyet Sopronban, majd folytattuk a láblógatást otthon, Ravazdon. Finomakat ettünk, ittunk, boros pincéztünk, szüreteltünk, nagymamát látogattunk, Pannonhalma, Blanka&Zsigi&szuperfinom torta, kismacskák...stb stb. Repültünk továbbá Péren motoros sárkánnyal, ami anyu meglepetése volt kettőnknek, viszont P-ről nem tudta, hogy fél a repüléstől. Szegény mackó... Büszke vagyok rá nagyon, mert annak ellenére, hogy a sima utasszállító repülőgépben még az ablakon sem hajlandó kinézni, "csakazértis" beült a képen látható sárkányrepülőbe és 40 percet repült vele 600-700 méter magasan: Szuper ajándék volt, köszönjük!






3. Balatonalmádi
Lazulgatás, borfeszt, Füred, Tihany (vagy ahogy P. mondja: Tihuáná), hegyoldal, eszegetés-iszogatás, fürdés, horgászás, nyuszogás, fetrengés, visszaúton Veszprém, óváros, vár...  nothing special.







4. Ravazd
A hazarepülés előtti utolsó estét és éjszakát a Balatonról megtérve (há-há) otthon töltöttük Ravazdon. Remek 10 nap volt, köszönöm mindannyiótoknak, hogy olyanná tettétek a hazalátogatásunkat, amilyen lett.: egyszerűen szuper. 

Azt sajnálom csak, hogy egy kismacskát sem hoztunk haza magunkkal...


Nyüzsgünk

Az van b*meg, hogy kidobott az ágy 7:00-kor. Vasárnap reggel. Nem is tudom erre mit mondjak. Kiosontam a nappaliba és próbálok lehetőleg úg...