2013. április 24., szerda

Ma csak délig dolgoztam...

...mivel délután Stuttgartba megyünk EM-mel lealjasodni sörfesztivált ünnepelni. Szerzett nekem is ügyesen diákbelépőt, ami azért jó, mert jár mellé 1 ingyenes literes sör és egy fél sültcsirke. A Geislingen-Nürtingeni főiskolának lesz külön sörsátra (ahova csak ezzel a karkötővel lehet bemenni), kb 2000 diákot várnak a napokban. Kicsit félek, hogy mi lesz, mivel nagyon elszoktam ettől, hogy a hét kellős közepén bulizni megyek, a kolléganőim is teljesen el voltak hűlve, amikor bejelentettem, hogy ma délutánra szabit veszek ki:
- ...mert lesz vmi buli Stuttgartban és oda megyünk délután.
- "valami buli???" Te a Stuttgarter Wasn-ről beszélsz???? Az nem valami buli, hanem A SÖRFESZTIVÁL !!! (...mondja ezt az a kettő, akik nem is szeretik a sört. Pfff...) Alaposan beültem a körhintába, azt hiszem.


Az utolsó vonattal jövünk haza, ami azt jelenti, hogy ha szerencsém van és minden jól megy, akár már fél2-kor ágyba kerülhetek, ami 5 óra alvást jelent. Superprächtig.

Valamint: az EM által 1-2 hét alatt produkált térhódítás a lakásban döbbenetes: először kaja-alapanyagokat hagyott a hűtőmben, aztán jött egy üveg fahéjlikőr, aki azóta valami miatt itt lakik, majd egy lila fogkefe fészkelte be magát a fürdőbe... és tegnap bekövetkezett a Sünbalázs-skálán mért eddigi legdurvább fokozat: idehozott egy úgynevezett "biztonsági inget", amit nem vett fel ma reggel, hanem azzal a céllal lóg az ÉN ruháim között, hogy ha véletlenül megint megkapjuk a hírt, hogy - breaking news!!! - reggel innen megy dolgozni és elfelejt csini ruhát hozni, legyen mit felvenni. Pfhöhh...

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

„Éppen ezért én elmegyek
Szervusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.

„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”


(Ennyire azért nem rossz ám...) :)