Blöe.

Voltam ma kicsit dolgozni. Na jó, nem is dolgoztam, csak csevegtünk arról, ki mit szeretne, hogyan, merre, meddig. Délután 3-kor már itthon voltam. Holnap nem dolgozom, be kell magam ide jelenteni, utána kell, hogy igényeljek adószámot, hogy ne legyek Schwarzarbeiter, ezt megpróbálom egy nap alatt lezúzni. Az Arbeitsamt szó elhangzása óta hivatalosan is ideges vagyok, nem tudom miért, nem fognak megölni, eggyel több adófizetőjük lesz velem, én mindenesetre ki vagyok a hivatali ügyintézéstől. Holnapra pedig kijut a jóból, első körben a bejelentés, aztán a másik helyen az adószám, utána Sparkasse, csináltatok magamnak egy kontót, aztán ha lesz még kedvem, veszek végre egy mobilt, mert azt ma nem sikerült és nagyon kéne. A nagy európakörutat szerencsére áttettük szerdára vagy csütörtökre, mert ma nem volt annyira alkalmas a helyzet, én is csak bekukkantottam az irodába. A héten megyünk Hollandiába meg Antwerpenbe is. Járgányt szerdán vagy csütörtökön kapok, egy régebbi Hyundai-t. Meg egy hordozható navit, mert vagy nem nézik ki belőlem, hogy haza találok, vagy nem nézik ki belőlem, hogy haza találok. És igazuk is van, én ma már az S-Bahnon odafelé meg visszafelé is halálra izgultam magam. Azt hiszem el kell telnie még egy valagnyi időnek, amíg belátom, hogy életben maradok, és meg lehet nyugodni.
Ma nem volt más érdemleges. Meg kellett állapítanom, hogy a legapróbb kis dolog is iszonyatosan ki tud billenteni. Tök fölöslegesen izgulok, tudom, de hát ez van. Hétvégén ha minden összejön, M. is képbe kerül, nem tudom még hol és hogyan, de tervben van. Meglátjuk.
Írjatok, kivel mi újság, mi történik otthon??? Le vagyok maradva!

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...