Tegnap este bevillant egy Pilinszky vers, még ma is ez zakatol a fejemben. (Nem, nem kell semerre sem értelmezni, rám, vagy "nyomorúságomra" vonatkoztatni, egyszerűen néha furcsa dolgok jutnak az eszembe, de ez meg köztudott, na.)
Szóval:
Gótika
A csúszó-mászó, belefeledkezve
vállra omló hajadba, figyeli
romolhatatlan, veszendő tökélyed.
A senki néz.
A semmi néz.
Az ízeltlábú nézi a napot.
A tört, a gyűrt, a szaggatott
a kereket, lángolót, mozdulatlant.
Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad.
A mindenség modellje, áll a templom.
Erről meg az jutott eszembe (hogyanyáknapjánlegyenvirágmindakétkezemben), hogy még annak idején általános iskolában részt vettem egy Pilinszky témájú rajzversenyen, amin a beadott pályamunkám a pirossal megjelölt fenti 3 sort dolgozta fel, meglehetősen nyers és csiszolatlan stílusban (milyen absztrakt gyerek voltam?!): a diófa-pác műremeken látható volt egy szarvasbogár alak, aki nézte a napot, amibe bele volt írva az idézet. (Család, meg lehet ez még valahol? Szeretném megnézni!) Úgy emlékszem szép rajz volt. Bár, így 100 év távlatából lehet, hogy már felülírta a szuperegóm az emlékeimet, mert a versenyt végül nem én nyertem meg (hanem valami kis béna gyík), arra viszont tisztán emlékszem, hogy meg voltam botránkozva rajta, hogy "csak" különdíjat kaptam rá, annyira felülmúlhatatlanul jó ötletnek tetszett a bogaras megoldás. Tök csalódott voltam.
PS: ma este jön Kata, keddig szerintem lemegyek a térképről, valószínűleg nem lesz ídőm írni.
