Foci VB

A foci VB pár hetében nehéz életünk van: egyik este itt grillezünk, másik este meg ott... nem győzi az ember kapkodni a fejét, folyton kaja meg sör van előttünk, úgyhogy ma hivatalosan, magam előtt is beismertem, hogy ez nem mehet így tovább: elkezdek újra futni. Bäääh.

Péntek este munka után J-vel és P-vel a sarki görögnél néztük a spanyol-holland meccset, ahonnan fél1 körül még nagy lelkesen átmentünk a szemben lévő bajor kocsmába egy utolsó (meg egy utolsó utáni) sörre, mert az még nagyon kellett... Szombat este T-nél grilleztünk csoportosan a teraszon (ez P. önmagunkat meghívós taktikája, mivel mindkettőnknek szánalmasan kicsi erkélye van, ahol nem lehet grillezni, így inkább meghívatja magát (magunkat) azokhoz a barátaihoz, akik nagy tetőterasszal vagy kerttel rendelkeznek). Az esti Uruguay-Costa Rica meccs és az azt követő Chile-Ausztrália után még T-éktől tovább másztunk egy belvárosi lebujba, ahol live golf közvetítést szoktunk nézni (azzal a nagy hátránnyal, hogy amikor Amerikában az US Open-en délután ütögetik a labdát, azt mi Hamburgban este 10 és hajnali 3 között tudjuk élőben követni), P. és baráti köre ugyanis szenvedélyes golfozók. Tegnapelőtt, tegnap és ma az egyik német profi játékos rekordot állított fel, így nem volt kibúvó az éjszakai golfnézés alól, a fiúk teljesen be voltak zsongva. (Mondjuk én már titokban péntek este tudtam, hogy nem fogom bírni végig nézni a játékot, mentségemre szóljon, hogy eddig egyszer véghezvittem a lehetetlent, amikor is 5 órán keresztül golfközvetítést néztünk az említett kocsma hátsó traktusában Sky tv-n. Igen, én is.) Hát mit mondjak? Engem nem erre teremtettek, hogy öt órán keresztül egy helyben üljek és nézzek ki a fejemből, nekem ez nem megy, még úgy sem, ha folyamatosan van sör a kezemben - tudom, sokan azt hiszik, hogy sörrel mindezt lehetséges elviselni, de most kaptuk a hírt, hogy ez mégsem igaz - úgyhogy szombat este éjfélkor, pontosan másfél óra bámulás, kínlódva ébren maradás és némi hezitálás után fellázadtam és bejelentettem a többieknek a hivatalos távozásomat. Mivel van kulcsom P. lakásához, nem volt nagy kunszt elmenekülni lelépni, így hát ott hagytam őket és haza battyogtam hozzá, ami utólag igencsak jó döntésnek bizonyult, mert ő maga hajnali fél 3-kor esett haza és egy öngyújtó fényénél csetlett-botlott a lakásban, hogy ne ébresszen fel... (Kell, hogy mondjam, hogy nem sikerült? Most kaptuk a hírt: felébredtem. Arra a robajra, ahogy a fagyasztóládába belefagyott jégkockatartót kiszakította az őt körülvevő jégtömbből és véletlenül ledobta az egész kramancot a földre. Mert lefekvés előtt létfontosságú volt még 3 kiló jeget kibányászni a fagyasztóból. Öngyújtófénynél. Kis cukikám...)

Íme egy kép, amint T. konyhájában nyakig turkálok a darált húsban, amit a grillezéshez készítettünk elő:


- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...