Vasárnap kora reggel

Tegnap EM bejelentette, hogy ma korábban szándékozik felkelni mint tegnap, mert "ki akarja használni a napot". Mivel ezt már hallottam tőle párszor, majd nem történt semmi és 10-ig vagy 11-ig aludtunk másnap, egy legyintéssel meg egy jóóóvan-nal elintéztem, persze, felkelünk, mint mindig, semmi gond. Azzal nem számoltam, hogy ma reggel háromnegyed hatkor úgy megy ki a fürdőszobába, hogy a visszajövetelkor direkt nem a saját felén mászik vissza az ágyba, hanem az én felemen (azaz rajtam) keresztül, miközben vigyorogva azt duruzsolja a fülembe (amíg éppen kinyomja belőlem a szuszt), hogy Aufstehn-aufstehn-aufstehn. Hát mit mondjak? Rendkívül jó erre kelni.

Nem igazán vettem komolyan, átfordultam a másik oldalamra és kicsit még röhögtem is magamban, hogy épp azt emlegeti, hogy a tegnap desszertnek szánt és el nem fogyasztott joghurtos mézes kajszibarackokat most jól megesszük reggelire, meg valami kávéról is volt szó. Persze-persze, kávé, meg barack. Majd 1-2 óra múlva, aludjál szépen vissza te is. Akkor kezdtem el realizálni, hogy nekem is fel kell kelnem, amikor a lábamnál kezdve elkezdett kihúzkodni az ágyból, miközben a nappaliban már be volt kapcsolva a rádió. Pfff... Mi történt veled??? Ezt nem mondod komolyan. De. Bazeg.

Felkeltünk hát. Vasárnap reggel HATKOR már a joghurtos barackot ettük a reggeliző asztalnál. EM nagyon elemében volt, nem tudom mi történhetett vele, mert ő még nálam is nehezebben szokott felkelni, úgy tűnik ugrásszerűen megnőtt a motivációja, ahogy vége lett a vizsgaidőszaknak. Beszélt, mesélt, blablabla és hogy a katonaságnál 5-kor kellett kelnie, meg hogy a kiképző tiszt mivel szívatta őket és még több blablabla, én meg csak arra tudtam közben gondolni, hogy "mikor mész má' haza, hogy visszafeküdhessek?" 

Hogy mikor ment haza? Fél nyolckor. Hogy visszafeküdtem-e? Naná.


- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...