Kőkemény vagyok

Tegnap meglehetősen hardcore estét tartottunk P-vel, több szempontból is. Ezek közül egyet kifejtek: a vacsorát! Az előétel saláta volt rukkolával, spárgával, paradicsommal és valami barnás salátalé-lötyivel, amit ő szempillantás alatt betolt, én meg a tőlem megszokott gyökkettes sebességgel lapátolgattam befelé, közben csevegtünk, borozgattunk. Mindaddig, amíg meg nem csúszott a hülye-hülye villám a még hülyébb salátán meg a szószon, aminek az lett az eredménye, hogy egy jó maréknyit lendületesen kidobtam részben a tányér mellé a terítőre, részben az ölembe. Tök jó - gondoltaja Babi néni - innentől kezdve felesleges is úgy tennem, mint aki normális, mert ezennel ünnepélyesen kiderült, hogy egy malac vagyok. Nem is akármekkora. Így indult tehát az este. Miután elfogyasztottam/tuk a salátát a tányérból, az ölemből és az abroszról is, betekintést nyerhettem egy nagy fémtálba, amiben az egyelőre még nyers vacsoránk helyezkedett el: lapos, fehér, halfilének kinéző cuccok (ez részben megnyugtatott), valamint ... és most jön a neheze (Babi, megnyerted a halas szendvicset/currywurstot) 2 darab, egyenként 15 centis garnéla rák, fejjel, szemmel, csápokkal, páncéllal és mindennel, amije van. Hát most mit mondjak? Egy pillanatra kitértem a hitemből. Mosolyogtam szépen, hogy időt nyerjek a rámtörni készülő menekülési-és pánikroham előtt, közben P. elkezdte belepakolászni szép komótosan a rákokat és a fehér izé-filéket a serpenyőbe. Nem bírtam magamban tartani, muszáj volt elmesélnem neki, hogy nem igazán az én stílusom, amikor a tányéron fekvő kajának a szemébe tudok nézni, mire ő roppant cuki módon azonnal felajánlotta, hogy akkor lefejezi a rákokat, így különben is sokkal jobban beleférnek a serpenyőbe a fehér dzsuvák mellé, milyen jó ötlet. Heeehhh. Így is történt, majd a kérdésemre, hogy milyen névre hallgat a filének kinéző cucc a rákok mellett, azt a kétségbeejtő választ adta, hogy azt majd inkább később meséli el. Így is történt. Tálalta a pirosra sült, lefejezett garnélákat, rizottót, spárgát és a fehér, eddig beazonosítatlan cumót, majd mielőtt az első darabkát beletettem a számba, felvilágosított. Mit gondoltok, mi volt az? Seeteufel-Bäckchen, azaz ördöghal, DE nem ám a farkából (szokásos módon) készített filé, hanem az ARCA!!!! Nah itt tértem ki aznap este másodszor is a hitemből. Kajakra ördöghal-arcot eszünk. Atyavilág. Majdhogynem hálás is voltam érte, hogy ezt az infót nem osztotta meg velem idejekorán, mert álmatlan éjszakáim lettek volna tőle. 

Hogy megettem-e? Igen. A rákot is és az ördöghal pofazacskóját is. Hogy túlélem-e? Azt még nem tudom.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...