Palacsinta

Mivel P. már több hétvégén is csinált nekem reggelit, mire feltápászkodtam az ágyból, úgy döntöttem, egyszer én is lehetek jófej, holnap reggel sütök neki meglepetés-palacsintát, azt már úgyis többször emlegettük, hogy kellene csinálni, mert ő nem ismeri a túrósat, pedig közismerten az a legfinomabb. Mivel ma O. közvetlenül ebéd után lelépett az új nőjével romantikus szexhétvégézni, a cégnél elszabadult a pokol és az egerek cincgoni kezdtek már fél3-kor befejezték a munkát és haza mentek, így volt időm megcsinálni a palacsinta tésztát és a túrókrémet is. Ahogy az összetevőket készítgettem elő, feltűnt, hogy nincs itthon ásványvíz, ami pedig azért lett volna jó, mert a tészta kicsit könnyebb tőle, nem olyan tömör, így erősen gondolkodóba estem, vajon mit lehetne beletenni helyette??? Az az opció, hogy elmenjek a boltba és vegyek egy üveggel, lustasági okokból eleve ki volt zárva, ma egészen délután fél3-ig dolgoztam, hadd ne menjek még boltba is, így kénytelen voltam másképp megoldani a helyzetet: nagy örömömre találtam a hűtőben egy megkezdett (!) 0,33-as prosecco-t, ami azért hülyeség, mert akik ezidáig átlépték a lakásom küszöbét, mindannyian képesek egyedül meginni 3 deci proseccot, sőt, ismerek olyat is, akivel már ittunk meg ketten egy egész üveg pezsgőt, nem akarok ujjal mutogatni... no de visszakanyarodva a témához, először is a hűtő előtt ácsorogva értetlenségemnek adtam hangot, mert olyan nincs, hogy egy fél üveg 0,33-as prosecco boldog tulajdonosa vagyok, ez kérem szépen hülyeség. KI VOLT EZ? Noooormális? Erre a rejtélyre soha nem fog fény derülni... mindenesetre ez a másfél deci prosecco tökéletesen beleillett az immáron exkluzív palacsinta tésztámba. A vaníliás túrókrém külön fejezetet érdemelne a sütemények nagy könyvében, annyira finom lett, de ma már inkább nem ajnározom magam, már így is alig látok a jófejségtől. :)



Nyüzsgünk

Az van b*meg, hogy kidobott az ágy 7:00-kor. Vasárnap reggel. Nem is tudom erre mit mondjak. Kiosontam a nappaliba és próbálok lehetőleg úg...