Számolásom háromig legyen!

Egész napos hószakadás. Sváb barátaink valami miatt nap közben nem kotorták az utakat, aminek az eredménye az volt, hogy délutánra rettenetes állapotba kerültek: jeges, havas, fagyos, csúszós, néhol hóátfúvással, hótorlasszal tarkítva. Már reggel is elmentem 2 árokba csúszott LKW mellett, ez az arány estére sem javult, így 1 falunál nem is jutottam messzebb Heubachtól: szuper kis dugó volt, mert valami hülye azt képzelte, hogy 40-nél gyorsabban tud menni a jeges úton és meglepő módon fejre állt a járgánnyal. Mivel én álltam a sor végén, még meg tudtam fordulni és az ismert, szép hosszú kerülőúton haza tudtam indulni, ami ugyanolyan jeges és havas volt, csak annyival izgalmasabb, hogy erdőn keresztül vezet, így megvan az a csodálatos előnye, hogy ha az ember elakad, nem csak megfagyhat az erdő közepén, de a vadállatok is remekül felfalhatják, meg a különböző baltás gyilkosok is minden bizonnyal ott tanyáznak a közelben. Kicsit fenn voltam a plafonon. Felhívtam O-t, hogy közöljem vele a véleményemet, ami nagyjából annyi volt, hogy HÖÖEE!!, majd felszólítottam rá, hogy küldjön értem egy helikoptert, hogy haza tudjak menni. Minden rendben is lett volna, ha a nagy idegrohamban a helikopter helyett nem targoncát mondok.

Hogy kiröhögött-e? Mint a szél. Ezt hány évig fogom még hallgatni, jaaaj hány évig... "Küldj értem egy targoncát, hogy haza tudjak meeeenniiiiiiiiiiii!"

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...