Péntek II.

Pénteken reggel arra ébredtem, hogy fél8-kor csörög a telefonom. Az első gondolatom az volt, hogy "miiiiiiiazisten?", aztán a második, hogy "úristenelfelejtettemdolgoznimenni?", aztán az, hogy "demanemisdolgozomhanemheubachbamegyek", aztán az, hogy "akkor kiiiiiiiiiazisten ez mégis ilyen korán?" Andi volt, nem derült ki, hogy mit akart, de jót röhögött, hogy én még az ágyban fetrengek. Vazz. Nem is értem, mit gondolt, fél8-kor hol legyek??? 9-kor indultam el Duisburgból, a 490 km-t tervezett 4 és fél helyett 6 óra alatt sikerült megtenni, mert az A7-en Würzburg után nagy baleset volt és több, mint egy órát meneteltünk. A kocsiban volt vagy ezer fok, nem volt rossz ötlet a kivasalt inget beakasztani a kocsiba hátra, mert teleizzadtam az ujjatlant, amiben vezettem, külön megálltam a cél előtt 5-6 km-rel egy retkes kis benzinkúton "lemosni magam", meg átöltözni. Nem tudom, mit néztek meg jobban: a holland rendszámot, vagy azt, hogy bementem a wc-be átizzadt ujjatlanban és cuki csinicuccban jöttem ki. Heubachban aztán csacsogtunk, amiről kellett, illetve fura módon inkább ők csacsogtak, nem tudom, hogy ez jó vagy inkább nem, rám ömlesztettek egy csomó infót és végül abban maradtunk, hogy adjunk egymásnak csütörtökig időt eldönteni, hogy ki mit szeretne, és visszatérünk rá a jövő héten telefonon. Ugyanannyi esélyt látok rá, hogy esetleg van valaki más, könnyebben mozgósítható jelölt is a tarsolyukban, mint hogy tetszettem nekik. Meglátjuk.

Utána elzarándokoltam Niederstotzingenbe Andihoz, csak egy 40-50 km-rel lakik odébb, elmentünk valami kertes-kiülős helyre vacsizni, aztán lazulgattunk kicsit a műhely előtt egy-egy sörrel, majd elkezdtünk nézni lefekvés előtt (illetve gyakorlatilag közben) valami szomorú-romantikus-meghalós-elengedős Kim Basingeres filmet, amin aztán 10 perc alatt mindketten el is aludtunk. Egyikünknek jobban lógott a bele, mint a másiknak. Feltűnt aznap, hogy valami nem stimmel a benzin árakkal, mert a szokásos 1.65-1.74 helyett több helyen is láttam 1.55-öt, 1.57-et, ennyiért utoljára Ausztriában, Schärdingben tankoltam, hú de jó!!! Andiéknál is 1.57 volt, meg is beszéltük, hogy vacsizásból visszaérve mindketten megetetjük a paripákat. Előbb beállt Andi a Hilux-szal, aztán én is odatoltam Zsoltit. Beledugom a csövet és még mielőtt elkezdett volna ömleni a benzin, a digitális kijelző átugrott 1.57-ről 1.66-ra. Központilag PONT AKKOR VÁLTOZTATTAK ÁRAT, AMIKOR ÉN KERÜLTEM SORRA. Hát mit mondhatnék? Jellemző. Volt egy kisebb agyvérzés sorozatom. Aztán tankoltam 1.66-ért.

Másnap reggelizés, akkor találkoztam anyukával is. Valahogy előző este már nem sikerült elcsípni, pedig egy Grüß dich-et bemondtam volna azért neki. Pörgött persze ezerrel, pakolta elő a 103 féle péksütit, mert hjaj lehet hogy valamelyiket nem szeretem, de itt van még 22 féle, ezt is nézzem meg, lehet ez jobb, de jaj inkább amazt... Andi mondta is neki, hogy "chill Luise, chill..." Nagyon bírom a mama búráját, ezerrel magyaráz, tök nagy hévvel mondja-mondja, én meg közben mentálisan keresztre feszülök, hogy megértsem, mert annyira svábul beszél.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...