Cicanokedli

Meséltem, hogy két hete meglátogatott a zoknis vendégcica. Vettem is neki mindjárt ini-fini 80%-os hústartalmú, Whiskas rudacskákat, hogy ha még egyszer erre jár, meg tudjam kínálni, de mivel azóta sajnos nem jött újra, tettem neki a teraszra a falatkákból egy darabot, hátha azzal meggyőzöm. A cicanokedli két hétig itt rohadt, minden nap megállapítottam, hogy még mindig nem evődött meg... Le is tettem volna a további próbálkozásokról, ha tegnap nem tűnt volna el a falatka a teraszról. KI ETTE MEG??? Nem tudni... Tettem hát egy újabb darabkát helyette, majd elmentem aludni. Ma reggel O. ébresztett telefonon, elújságoltam neki, hogy eltűnt a cicanokedli és tegnap készítettem ki helyette másikat, mire kiugrasztott az ágyból, hogy azonnali hatállyal menjek és nézzem meg, ott van-e még. Mit gondoltok, mit láttam? EZ IS ELTŰNT! Nyomtalanul. Megvitattuk, hogy a madaraktól kezdve a cicán át egészen a hegyi gorilláig bármi lehetett, de annyi tuti, hogy ideszoktattam, mert másfél napon belül kétszer járt a teraszomon és szereti a csirkehúsos cicanokedlit. Felvetettem, hogy (mivel ez az egész cirkusz a hátsó teraszon zajlik, ahol nem marad meg a hó) a nyomkövetés érdekében hozok havat az utcafront felőli teraszról és beszórom vele a hátsót, így a hóban hagyott nyomok alapján kideríthetem, ki eszi meg éjjelente a cicafalatkáimat, mire O.-nak ezerszer jobb ötlete támadt - bár látok rá némi esélyt, hogy csak viccből mondta: szórjak lisztet a teraszra! Szerintetek mit csináltam? Empirikus kutatásba kezdtem hát:


Holnap reggel remélem nyomokat fogok találni a liszten és kiderül, hogy ki eszegeti meg a cicafalatkákat. Utána elmegyek dolgozni és morzsákat szórok ki az autóból az út szélére, hogy visszafelé megtaláljam a hazavezető utat, majd este megkeresem a mézeskalácsházat az erdőben.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...