2013. szeptember 20., péntek

Tudúúú

Minden nap együtt ebédelünk a három urakkal a szemben lévő kantinban, heti egyszer pedig egy közeli étteremben. Szoktam néha magamban röhögni, hogy egy hét alatt úgy elfogadtak, hogy egyáltalán nem feszélyezik magukat az evés közbeni témaválasztást illetően: a héten volt szó nudistákról, öreg, ráncos és lógó herékről (ezért külön hálás voltam, mert nagyon vizuális vagyok), arról, hogy a nők felöltözve izgatóbbak, mint meztelenül, fekve mindegyik úgyis ugyanolyan, stb stb hasznosabbnál hasznosabb infók. Kiváló.

D. a társaság legfurább tagja, tipikus észak-német: csak akkor beszél, ha nagyon muszáj és azt is háromszor meggondolja. O. már az elején felhívta rá a figyelmemet, hogy ne vegyem magamra, ha nem szól hozzám, mert ő ilyen. (Természetesen kicsit azért magamra vettem, na, mert tényleg nem szólt hozzám.) 3 nap alatt megérkezett hozzá is az infó, hogy nem vagyok annyira halálos, mint aminek kinézek, azóta meglepő módon néha beszélgetést kezdeményez velem, amin még a többiek is meglepődtek: 
- na mi van D, hirtelen megeredt a nyelved??? 
- nem, csak felolvadt a jegem.

O. és a magyar szavak:
- Khátááá...???
- tessék...!
- hogy mondják magyarul, hogy Klugscheißer?
- okostojás.
- Häää?
- okostojás.
- o-kosch-toooiasch
- látod, megy ez!
- Heheh, úgy hangzik, mintha mindig tele lenne a szád valamivel. Höhh, beveszek 12 (!) tésztát a számba és tudok magyarul. (Pfff...)

Munka után hazafelé jövet a piros lámpánál a következő autót pillantottam meg, amin aztán a lakásig teli szájjal röhögtem:




Andreas Mau, macskaadótanácsadó autója. Kiváló. Mivel itt mindenki csak a vezetéknevét mondja be, ha felveszi a telefont, azonnal az jutott az eszembe, hogy Füli cica is ezt mondaná otthon Ravazdon, ha bejövő hívása lenne. A készüléket a két kis szőrös mancsa közé fogná és beleszólna: Mau.

Valamint: készítettem nektek egy képet a teraszról, meg lehet csodálni, milyen k*va magasan lakom: