Hétvége

Sajnos eltelt a hétvége, megint egyedül maradtam.

Mivel péntek este mindketten ki voltunk pusztulva - én az egész heti munkától, ő pedig a 7 óra autókázástól - nem terveztük túl magunkat. Evés, fagyi, séta. Egyébként is spontán hesszelés volt a cél a hétvégén, tenni, ami éppen jól esik, eszegetni-iszogatni, örülgetni magunknak. O. kivett egy szobát egy ulm-i hotelben, ott volt a főhadiszállása. Neki is, nekem is így volt a legjobb, legkevésbé stresszes.
Szombaton Stuttgartban töltöttük a napot, ahol nagy meglepetések vártak ránk: ahogy beértünk a belvárosba, beleszaladtunk két, piros koktélruhába öltözött transzvesztitába (mendegélés közben ez kb így nézett ki: "és képzeld Khátá, utána blablabla és még több blablabla, uuuuuuuuuuh odanézz!" De mire ő kimondta, hogy uuuh, addigra már én is rángattam a kezét, hogy uhhhhhhhh azt nézd meg!) a két travi után meg egy nagy csapat melegbe botlottunk. Jó másfél órát ültünk egy padon a parkban és lestük az embereket, miközben O. kifejtette abbéli meggyőződését, hogy azok a férfiak, akik keresztben átvetett válltáskával járnak, azok mind melegek. Gondoltam is, hogy szerintem ez így nem passzol, mert fél Stuttgart így néz ki, ahova nézünk, minden pasi félrevetett válltáskával masíroz, de oké, legyen igazad. Közben mutogattunk erre-arra, hogy az is ott tuti meleg, meg nézd csak, az a másik, ahogy megy, ő is tuti meleg. Az a kettő meg leszbikus. Meg amott is, az a rövid hajú nő. Egy fél óra nézelődés után gyanús volt már, hogy itt mindenki vagy meleg és leszbikus, vagy az alaptézis nem stimmel a táskával. Kiderült: mindenki meleg és leszbikus. A hétvégén ugyanis Christopher Street Day vette kezdetét Stuttgartban, amiről mi előtte semmit nem tudtunk. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a városban szombaton 200 000 (kétszáz-ezer) meleg és leszbikus tette tiszteletét felvonulás, bulizás - was auch immer - céljából. Eszement jó volt. És itt volt velem végre valaki, akivel a témában 100%-ig egyet értettünk. Valamint: nagyon tetszik a stuttgartiak hozzáállása: akinek nem jött be a dolog, az egyszerűen otthon maradt. Nem úgy, mint Budapesten, ahol az ilyen rendezvényekkor minden radikális jobboldali és intoleráns turbómagyar úgy érzi, hogy pontosan akkor és pontosan ott van neki is tüntetni valója, mert tarthatatlan, hogy ilyen emberek is vannak és lőjünk inkább mindenkit a Dunába. A szombati publikum Stuttgart belvárosában nem fújolt, nem köpködött, nem ordibált, nem buzizott, nem gyűlölködött, hanem elfogadta, hogy szombaton Stuttgartban a melegeké a pálya - akikkel hozzá teszem, ugyanúgy lehet szórakozni, sőt. Megtörtént. Brutál jó program volt. (Fura ez, hogy amikor találkozunk, akkor melegeket lesünk, mert legutóbb Kölnben is ugyanezt csináltuk, bár ott ez nem volt nagy szó, mert köztudottan Köln minden melegek és leszbikusok német fellegvára, ott nem nagy ügy ilyet látni. De nem ennyit egy helyen!!!) 
Késő délután elkapott minket a park közepén valami iszonyatos zivatar, bemásztunk valami fa alá, mert nem volt a közelben semmi építmény, ami megmentett volna bennünket. A fa alá állás persze nem segített semmit, még úgy sem, hogy a kardigánomat a fejünk fölé tartottuk, úgyhogy haza kellett indulni, mert istenesen bőrig áztunk. O. kidobott a kocsiból a ház előtt, úgy beszéltük meg, hogy ő is, én is szépen otthon letusolunk, átöltözünk száraz ruhába és visszajön hozzám vacsorázás céljából. Pirított zöldséges-tejszínes-zöldpesztós kuszkuszt csináltam, sajtos-olivabogyós-paradicsomos salátával, ami valami olyan sikert aratott, hogy a végtelen (már-már idegesítő) kritikussága ellenére mindent elpusztított, ami nála nagy szó, mert az étteremben is mindig meghagy valamennyit. Amióta ismerem, voltunk párszor itt-ott kajálni és még soha nem evett meg mindent, amit elé raktak. Most meg de. Kétszer is.

A másnapi sütisütés vicces volt, mert előrebocsátotta tegnap, hogy azt légyszi-légyszi csináljuk együtt, ne kezdjem el, amíg ő nincs itt, mert látni szeretné, hogyan készül. Jóvan - montaja Babi néni. Majd:
- na akkor most elkezdjük a sütit megcsinálni.
- ok, szuper! Kicsit leülök a kanapédra, jó? (A tisztánlátás kedvéért: kanapé = nappali. Nappali nem = konyha. Konyha = konyha)
Kb 3 perc múlva ki kellett mennem a nappaliba, hogy a neten megnézzem, mi a sorrend a piskótánál. Mit látok? Fekszik a kanapén és alszik. Be is van takarózva egy pléddel! Arra se ébredt fel, hogy turmixoltam. Mibe fáradt el ennyire? Mi ébresztette fel fél óra múlva? A süti illat, amikor kivettem a piskótát a sütőből. Még jó, hogy ennyit segített!

Ez volt hát a móka mára, zárul Miki mókatára. Kaptam tőle 3 hangoskönyv cd-t kölcsönbe, most szépen nekiállok és meghallgatom őket, mert túl hirtelen maradtam megint egyedül. A fene esne a vendégfogadásba, meg abba is, hogy ilyen gyorsan megszokom, hogy van itt valaki.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...