Tegnap este P-re rátört a crêpe-nassolhatnék és nagy lelkesedéssel nekiállt kikísérletezgetni, miből lehetne a legjobban kikeverni a hőn áhított, vékony kis francia palacsintákat. Amikor megláttam, hogy egy üveg kókuszzsír van az egyik kezében (amit tavaly ajándékba kaptunk), a másikban meg tortabevonó csoki, úgy döntöttem, azonnali hatállyal elvonulok a fürdőkádba és ehhez a kísérlethez inkább nem asszisztálok, csináljon mindent úgy, ahogy akar, bármi is lesz a vége.
15 perccel később, már a jóóó meleg vízben nyakig elmerülve hallgattam, ahogy P. a konyhában iszonyatosan teper: valami baromira sercegett, majd a kókuszzsír jellegzetesen furcsa szaga elért egészen a fürdőszobáig és elkezdett keveredni a levendulás fürdősó illatával. Soha egyikünk sem sütött még semmit kókuszzsírral (pedig egy szerencsétlen, bontatlan üveg már vagy egy éve a hűtőben várja a sorsát, ami úgy tűnik most jött el), úgyhogy egy kísérletet mindenképpen megért a dolog. Ez a fura, szúrós szag egyébként csak a sütés legelején van jelen, utána valahogy elpárolog és a készre sütött bármi illatán / ízén nem változtat, azt leszámítva, hogy marad benne egy nagyon enyhe, de nem zsíros, hanem kellemes kókuszos íz. Fura cucc ez egyébként nagyon, nem fogunk rászokni - már csak azért sem, mert még az előző munkahelyemen volt elégszer dolgom ezzel a termékkel és tudom, mekkora meló és felhajtás árán kerül az európai piacra egy-egy üveg dezodorált vagy szűz kókuszzsír, arról nem is beszélve, hogy a vásárlással egy olyan (szerintem hosszútávon rendkívül kontraproduktív) kereskedelmi láncot támogatunk, ahol az adott termék többször is átmegy x darab köztes kereskedő/kereskedelmi lánc/közvetítő kezén, akik semmit nem csinálnak vele, semmit nem tesznek hozzá, csak a kész terméket értékesítik / drágítják tovább, az árcsökkentés / nyomás pedig a beszerzési folyamat során nem felfelé, hanem lefelé adódik tovább, azaz minden esetben a szerencsétlen indonéz paraszt szívja meg a végén, mert a hisztinek köszönhetően egyre olcsóbban kell, hogy eladja az áruját. Többek között ez az ára annak, hogy az amúgy is túl jól tartott európai seggünket pont kókuszzsírral akarjuk még tovább hízlalni, mert a tv is bemondta, hogy az jobb, mint minden más (pedigaztán...) és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyi környezetkárosítással és szénmonoxid kibocsátással jár az Európába tonnaszámra történő behozatal satöbbi satöbbi, de nem szeretnék jobban belemenni a kereskedelmi filozofálgatásba, mert valószínüleg az égvilágon senkit nem érdekel, meg különben is mindenki döntse el saját maga, mivel főz, szóval ott tartottunk, hogy a fürdőkádban ülök és gyanítom, hogy P. kókuszzsírban süti a crêpe-t.
És tényleg. Percekkel később meg is jelenik a kád szélénél egy villával a kezében és megetet - engem, aki éppen a levendulás vízben ázik - frissen sült, még langyos, nugáttal töltött, leheteltvékony tésztájú, finom palacsinta-próbafalatkákkal.
Tudom, túl jól vagyok tartva... :)
Tudom, túl jól vagyok tartva... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése