Kata & Kata napok

Katát csütörtökön munka után szedtem össze a duisburgi főpályaudvaron, a programunk a következőképp zajlott, napi bontásban fogok róla alább nyilatkozni:

Csütörtök este: megérkezés, örülgetés, sörözve-eszegetve semmit sem csinálás
Péntek: Köln, Düsseldorf
Szombat: Vlodrop, Amsterdam
Vasárnap: otthoni lazulgatás, előbbi 2 izmos nap kipihenése
Hétfő: Wuppertal

Hát nem mondom, odavertünk alaposan.

Péntek:
A Kata számára rögtönzött földrajz óra után mint kiderült, - most kaptuk a hírt - Köln egészen közel van Duisburghoz, megegyeztünk, hogy oda mindenképp el kell menni, mert Kölner Dom meg Kölsch. Kb 50 km az út egyébként, nem vészes. Külön jóapámnak üzenem, hogy navi nélkül találtam oda teljesen simán a dómhoz, úgyhogy ezt ki lehet pipálni, abszolváltam én is a feladatot. Felmásztunk a legtetejére. A katedrális legmagasabb tornya valamivel több, mint 157 méter magas, 533 (csiga)lépcső vezet fel. Kemény meló volt, de nagyon megérte kiköpni a tüdőnket.

Röhej, de a dómnak van saját i-Phone és Android App-je, amit ingyen le lehet tölteni az okostelefonokra és benne vannak a miserendek, nyitva tartás, idegenvezetési időpontok, sőt, még az aktuális hőmérséklet is a dómban és körülötte. Remek.

Találkoztunk Jasminnal is, neki köszönhetően jutottunk el végül az Altstadt-ba, amit aznap egyszer már majdnem megtaláltunk magunktól, de a cél előtt 100 méterrel úgy döntöttünk, hogy abban az irányban biztos nincs már semmi, menjünk inkább másfelé. Bejártuk az óvárost elég alaposan. A kisházak (igazából mind hotel) tövében ücsörögtünk a Rajna-parton kicsit a napon, megittunk egy sört és elhagytuk a terepet. A parkhausból olyan ügyesen sikerült kijönnöm, hogy a sorompó előtti automatától - amibe bele kell dugni a fizetést igazoló vonalkódos kártyát - olyan messze sikerült megállni, mint Makó Jeruzsálemtől, pedig a kijárat az autóhoz mérten elég szűk volt, ennek ellenére derékig ki kellett másznom a vezető oldali ablakon és nyújtózkodva beleszuszakolni a lyukba a vonalkódos fecnit. Remélem viszonylag kevesen látták a mutatványt és csak Kata meg Jasmin röhögtek rajtam az autóban.

A kölni program után hazarohantunk, mert estére meghívásunk volt Düsseldorfba várost nézni Hendrik és Anne társaságában, úgyhogy csak hazaestünk és zúztunk is tovább. Beültünk egy tipikus rajnai kocsmába vacsizni, ami a Füchschen (azaz kisróka) névre hallgatott, tök jó ravazdi fílingje volt a rókaembléma miatt. Saját Hofbrauerei-t is üzemeltetnek, tehát maguk csinálják a rókaemblémás sört (ami Düsseldorfban az Alt névre hallgat, olyan félbarna hangulatú, kesernyés, nagyon finom egyébként). Érdekes volt a kiszolgálás, mert a sört nem kellett külön megrendelni, hanem ahogy letelepedtünk egy asztalhoz, hoztak 4 Altbiert. Ha kifogy a söröd, a pincér azonnal teszi eléd a következőt. Ha nem kérsz, külön mondani kell, viszonylag erőszakosan, hogy NEIN. Elég germános-gajdolós volt a hely, mindenki ordított, alig hallottuk egymás szavát, a pincér körülbelül 37-szer rúgta ki alólam a széket, mert annyira tele volt a hely, hogy nem fért el a két asztal között és folyton engem attrocitált, meg mögöttem próbálta magát bepréselni az asztalok közé. Hendrik javaslatára betértünk aztán egy másik nagyon tradicionális rajnai kocsma-sörfőzőbe is (Uerige) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ottani Altbier-t összehasonlítsuk a Füchschen-nel. Az utóbbi sokkal keserűbb volt, de ez is nagyon finom. Este otthon folytattuk Katával a sörözést, csütörtök este ugyanis nagy előrelátással alaposan bevásároltunk búzasörből és Diebelsből. Errefelé egyébként a városoknak saját sörük van: Kölnben Kölsch-t isznak, Düsseldorfban Alt-ot, Duisburgban meg Pils-t. Természetesen jó germán szokás szerint mindegyik fújjolja a másikét, számos vicc is épül a témára, szabadon variálható végződéssel, én a duisburgi verziót mesélem el:

Beül egy kölni, egy düsseldorfi és egy duisburgi a kocsmába, hogy igyanak egy sört. A kölni rendel egy Kölsch-t. A Düsseldorfi rendel egy Alt-ot. A duisburgi rendel egy kólát.
A másik kettő csak néz hülyén: Kólát? Oszt mé'?
A duisburgi: Hát, ha ti nem sört isztok, akkor én sem...

(mu-ha-ha)

Szombat:
Beindult a zúzda. Klaustól volt már a hétvégére egy meghívásom Hollandiába kávéra, sütire, meg kiskutyanézésre, gondoltam hát, összekötjük a kellemeset a hasznossal és nem csak a föncsit látogatjuk meg, hanem akkor elmegyünk Katával a tengerhez is. Bergen op Zoom lett volna az elsődleges cél, ami egy kisváros, Vlodroptól mintegy 164 km-re. Klaus időközben kiokított, hogy pillanatanyilag ott nincs most tenger, úgyhogy menjünk inkább egy ugrással nyugatabbra Renesse városba, mert az jobb. OK. Aztán amikor Katával elindultunk, megbeszéltük, hogy szar az idő, nem biztos, hogy a tengerpartra kéne menni, menjünk inkább Amszterdamba! (Megkérdeztem közben a Googlemaps-t, és aszongya' ez Vlodroptól 188 km. Kata, nem volt tehát Amszterdam közelebb, mint Bergen op Zoom!) Eltoltuk tehát a szekeret, kicsit szorongtam, mert mivel út közben találtuk ki, hogy meggondoltam édesanyám, inkább mégis Amszterdamba megyünk, így nem volt nálunk egy rendes belvárosi cím, amit a navinak meg lehetett volna mondani, mentem csak bele a vakvilágba "majd valahogy odatalálunk" felkiáltással. Itt megint a jó édesapámhoz szólnék: betaláltam Amszterdam belvárosába navi nélkül! Igaz, hogy aztán egy lendülettel véletlenül ki is autóztam a városból, de ez a tényeken mit sem változtat! Végig autópálya, teljesen kényelmes volt. Eleinte még beszéltem Katához, aztán észrevettem, hogy be van csukva a szeme és szorgalmasan alszik. 30-40 perc szunyókálás után egyszercsak közölte velem, hogy "jaj, majdnem elbóbiskoltam!" :)
Megrohamoztuk tehát Hollandia legzöldebb legvidámabb városát. A turnét egy állati finom "wok to go"-val indítottuk, mert mindketten éhen akartunk halni. Annyira nagy volt, hogy 2 részletben tudtuk csak legyűrni.

Az autót egy parkolóházban hagytuk és nekivágtunk a sétának. Első körben sokkot kaptunk a belvárostól. Valami olyan eszement ember- és biciklitömeg volt, hogy eleinte csak sodródtunk. Az utcák nagyon szűkek, mindenki mindenkit kerülget - gyalog és biciklivel csengetve is - nekem többször eszembe jutott, hogy agyvérzésem lesz perceken belül, de szerencsére nem lett. Mentünk-mentünk-mendegéltünk. Coffeeshop coffeeshop hátán. De komolyan. Mit volt mit tenni? Drága, de NAGYON jó volt:


A városban nagyon sok a kanális, rengeteg kis híddal, egyiken jön az ember, a másikon meg megy, mi sem nagyon tartottuk számon, épp merre voltunk-merre nem, jöttünk-mentünk szabadon. Aztán teljesen felkészületlenül beleszaladtunk egy üvegkirakatba, ahol bizony egy meztelen nő árulta a testét. Aztán rájöttünk, hogy ez nem egy üzlet, nem egy kirakat, hanem egy egész utca. Sorban egymás után. Herzlich Willkommen a piroslámpás negyedben. Semmi feltűnősködés (már ha azt alapnak vesszük, hogy meztelen nők simogatják magukat a kirakatban), ugyanolyan kis boltok, mint amilyenben csokit vagy (hö-hö) sütit, vagy bármi mást tud venni az ember, csak hát itt van a bejárat mellett egy diszkrét kis piros lámpa, meg nem csokit, hanem szexet lehet venni. Így utólag az jutott eszembe, hogy (anyáknapjánlegyenvirágmindakétkezembe) megnézhettük volna legalább az árakat, most arról is tudnék tudósítani, mi mennyibe kerül. Sajna, ott helyben úgy meglepődtem, hogy ez akkor nem is jutott eszembe. A fényképen egyébként viccesen látszik, hogy a járókelők feje gyanúsan mindnek balra néz. (Amit mondjuk teljesen meg is tudok érteni)


A Coffeeshop is kőkemény hely. Persze bementünk, ilyen ziccert Amszterdamban nem lehet kihagyni. Vágni lehetett a marihuána füstöt. Valamint: a sarokban üldögélt egy jól szituált, tök átlagos, középkorú férfi a jól szituált, tök átlagos, középkorú feleségével és mind a ketten szívtak. Eszméletlen. Ez volt az első shop, ami szembe jött velünk:


Jó lett volna még a Van Gogh és/vagy Rembrandt múzeumba eljutni, de mivel csak 4 óránk volt a városban és fogalmunk sem volt, ezek merre vannak, rájuk sajnos nem jutott idő. Legközelebb aber! A város maga iiiiiszonyat drága. 4 óra parkolás 16 EUR-ba fájt. Csak összehasonlítás végett: legutóbb Münsterben 15 EUR-ért parkoltam másfél napig!!! Kölnben 1 óra 1,5 EUR-ba kerül, Düsseldorfban (ami köztudottan pofátlanul drága hely) 2,5 EUR ugyanez. Na Amszterdamban 1 óra 4 EUR volt. Boah...! (Ezek után el tudom képzelni, mennyibe kerülhet a piros lámpás házban egy óra "parkolás") :)











Este 6 körül indultunk vissza Duisburgba. Kata azt magyarázta, hogy Hollandia szebb, mint Németország és hogy ez a szakasz, ahol épp járunk, biztos azért nem annyira szép, mert közeledünk Germániához, amire én épp azt terveztem megindokolni, hogy miért nincs igaza, mivel Németország még tök messze van. Ahogy kimondtam, azonnal elmentünk a nagy kék Bundesrepublik Deutschland tábla mellett, amivel hivatalosan is visszaértünk az országba. Itt aztán elszakadt a cérna, nem tudom, hogy ennyire el voltunk csak fáradva vagy akkorra ért le a süti hivatalosan, de vinnyogva röhögtünk mind a ketten. Aztán regisztrálva lettem a szüleim által vezetett Bölcs Mondások Klubjában is, mivel sikerült azt a tudományosan is alátámasztott tényt feltárnom, mely szerint "Tágra nyitott szemmel nem lehet röhögni." Ennek azért volt nagy gyakorlati haszna, mert eljutottunk arra a röhögési szintre, amikor az embernek már folyik a könnye és csak sunyít meg hunyorog, amit a Kata viszonylag könnyen abszolvált, de nekem vezetnem kellett közben és csak annyit tudtam mondani elhaló hangon, hogy hiiiiiiiiiiii-iiiiiiiiii. Hát nem volt könnyű na. :)
Vasárnap:
Filmeztünk-ettünk-ittunk-sétáltunk az erdőben. Láttuk egy öreg bácsi fenekét. Kifolyt a szemünk. Ezen az egy programponton kívül nem volt semmi megerőltető, lazítottunk egész nap a lakásban. Végig vártam, hogy a nyulam megint benéz / huppog hozzám a kertbe, de nem jött. Galád. (Vagy az is lehet, hogy megették az ünnepek alatt!)

Hétfő:
Elmentünk a wuppertal-i állatkertbe, mert nemrég született ott egy vadiúj kis jegesmedve, akit meg akartunk nézni. Maga a Zoo nagyon szép, jól karban van tartva, sok állat van benne. Jó program volt (még úgy is, hogy közben végig esett az eső). Rengeteget fotóztam, íme néhány kép mutatóba:

 Ez nem tudom milyen állat volt (nem, nem zebra!!!), de tök jó segge van!

 Pinselohrschwein. Szerintem meg nem ecsetfüle van hanem inkább koboldfüle!

 Bocsáss meg nekem, kínai csüngőhasú malac, hogy kihasználtalak és egy banánnal galádul idecsalogattalak, amit aztán az orrod előtt megettem! PS: Nagyon ronda vagy!


Az a 3 kis barna pötty a távolban mind oroszlán!

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...