Tegnap megint enyém volt az eb. Íme néhány fotó:
Este hat körül kaptam meg őkegyelmét, Zora királykisasszonyt és főhercegnőt. Előre féltem az éjszakától, mivel a témához releváns tapasztalatokkal már rendelkezem régebbről. Elmentünk járni egyet az erdőbe, áthoztam a kutyapárnácskáját, ami a képen is látható, nagy méretű, pihepuha kockás cucc, én biztos örülnék, ha ilyenen aludhatnék (ő persze nem annyira, mert inkább az ágyat preferálná, de ez az opció nem volt számára elérhető tegnap). Kapott enni meg inni, sétáltunk, simogattam is. Részemről ennyi tellett, nem volt sok tabu a lakásban, szám szerint csak három: nem jöhet fel a kanapéra, nem jöhet fel az ágyamra, nem jöhet be a fürdőbe. A kanapé és fürdő-témákkal nem volt gond, a kutyapárnácskán fekvést a nappaliban sikerrel abszolváltuk. Én tévéztem, ő aludt. Vollnarkose (legelső kép). Éjfél körülre persze a nagy fetrengésből felélénkült őexcellenciája Zora főhercegnő és elkezdte magát látványosan unni, ami abban merült ki, hogy nem hagyott telefonálni. Megpróbálom az esetet rekonstruálni, épp a földön ültem:
- én: Borbély
- O: hallo Khátá, nem zavarlak?
- én: nem, dehogyis, örülök, hogy bráááááá ZORAAAAAAAA wráááááááőőőőőőő, ÜL! FEKSZIK! AZANYÁD!
(miután felvettem a telefont, a kutya az arcomba mászott)
- O: Khátá, mit csinálsz???
- én: ...próbálok életben maradni. Ja te nem is tudod, van ma kutyám, épp próbálom eltávolítani az arcomból.
(...)
Meg volt róla győződve, hogy a kutya érzi rajtam a gyengeséget (ezt most is külön kikérem magamnak, végig kőkeményen tartottam magam az elveimhez), ezért próbálkozik az énekléssel és arcbamászással, mint zsarolási módszerrel. Hiába mondtam neki, hogy konzekvensen elutasítom a kutya részéről történő ágyban alvást és szemernyi esélye sincs őkegyelme Zora főhercegnőnek, hogy ma ágyban aludjon, ezt nem hitte el nekem. Mármint. Na meg a kutya sem. Pedig milyen igazam volt! A lefekvés a múltkorihoz képest sokkal könnyebben ment, párszor el kellett neki magyaráznom ugyan, hogy ő a kutya és én vagyok Khátá és a hatalom az én kezemben van, nem fordítva. Majdnem egész éjjel nem is volt semmi gond. Valami miatt hajnali 5 körül úgy gondolta, hogy már letelt az az idő, amíg nem jöhet be az ágyba és majd mostantól de. Rosszul gondolta, én meg nem vettem jó néven, hogy 5től fél8-ig támadásokat kelljen visszavernem, mert annyira szeretne feljönni az ágyra.
Ami még feltűnt: a kutya éjjel sokkal büdösebb, mint nappal.
Ezt a tényt tudományosan nem tudom (még) megindokolni, de kétség nem férhet hozzá, többször felébredtem az éjszaka folyamán, hogy büdöskutyaszag van: Zora királylány és főhercegnő bűzlött. Nem tudom mitől, de a nappaliban még nem volt ilyen szaga, meg reggel sem, amikor felkeltünk. Éjszaka viszont komolyan aggódni kezdtem, hogy az ágyam melletti ruhaszárítóra teregetett, friss illatú, száradó ruhák átveszik ezt a rettenetes szagot. Reggel 8 körül aztán lazán átpattintottam őkegyelmét a másik lakásba, azóta ott megy tovább a cirkusz, immár a részvételem nélkül.
Önök a mai Kutyapercek Duisburgból című rovatunkat olvashatták, köszönjük a figyelmüket!
