Szárvusztok kádváskéim!

Zúzda volt a héten, megjártam a hadak útját fél Európát, kedden Bécsbe mentem B-vel, ahol G-vel és a főnökével P-vel (aki az apósjelölt is, de ebbe nem megyek most bele) vacsoramegbeszélésünk volt. A dolog céges része nem annyira érdekes, viszont az étterem, ahol vacsoráztunk, odaverős volt. A kezdeti örömöm, hogy juhú, nem valami Steakhouse-t választottak, hanem olaszt, gyorsan elmúlt, amikor megláttam az étlapot: az egész olaszul volt és csak nyomokban tartalmazott német fordítást, ráadásul az előételek is több csoportba voltak osztva, ami engem megzavart és meg is ijesztett egyben, nem teljesen tudtam felmérni, hogy hol ér véget az előétel és hol kezdődnek a főételek, mivel a választék nagyon kevés volt, ám annál bonyolultabb és az árak alapján sem lehetett egyértelműen eldönteni, mi hova tartozik. B is meg volt akadva, láttam rajta, de ügyesen kivágta magát azzal a szöveggel, hogy hagyja magát tanácsadásban részesíteni, mivel nyilvánvaló volt, hogy G és P gyakrabban megfordulnak ezen a helyen, ismerik a felhozatalt. 

Nagy sikerrel bele sikerült nyúlni egy olyan marhahúsos előételbe, amit így utólag inkább kihagytam volna: én hülye carpaccio-t rendeltem, aminek az elfogyasztása közben rájöttem, hogy nyers húst eszem és apró vérfoltok vannak a tányéromon. Hát mit mondjak? Erősen kerülgetett a szívroham. Ebből tanulva úgy döntöttem, hogy a főfogásnál nem hagyom magam befolyásolni a három urak által és ha közben kell megtanulnom olaszul, akkor is találok valamit a kevés kaja között, ami katakompatibilis. Nem volt könnyű feladat, mivel az étlapon fellelhető étkek vagy - nagyon bécsi módon - trüffel szósszal voltak szervírozva, vagy rákkal / kagylóval telerakva, vagy gyanúsan nyers húsos benyomást tettek, amely csapdába az este folyamán köszöntem szépen, bőven elég volt egyszer beleesni. Vérrel és verejtékkel megtaláltam a számomra egyetlen eledelt, ami - viszonylag kis kockázattal - szóba jöhetett: fogas filé grillezett zöldségekkel! Remek volt. Se nem trüffel, se nem rák/kagyló, se nem nyers hús. Közben megittunk 3 üveg isteni olasz fehérbort, ez valamelyest elfeledtette velem a carpaccio által okozott nagy lelki megrázkódtatást.

Másnap Bécsből Magyarországra mentem B-vel, ottani céges karácsonyi vacsi céljából. Rettenetesen odavertünk, azt hittem másnap, nem kelek fel, fizikai fájdalommal járt a reggel fél hetes kelés, meg a délelőtti munkának álcázott önsajnálat is a csarnokban. Reggeli közben azért röhögtem magamban, mert B és G is viszonylag rosszul festettek, azon vitatkoztak, hol állt melyik autó, amikor hazajöttünk (nem emlékeztek rá, mondjuk mentségükre szóljon, hogy nekem is meg kellett erőltetnem magam, hogy rájöjjek, egyáltalán hogyan mentünk haza éjjel). 

Tegnap visszajöttünk Németországba, ma este pedig 10-re Ulmba megyek a pályaudvarra, mert jön a Babi néni és itt lesz egész jövő hét péntekig.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...