A szomszédaim annyira cukik, hogy mazsolával etetném őket...

Ma véletlenül összefutottam azzal az idős házaspárral, akik már a beköltözésemkor is lenyűgöztek és akiknek a karácsonyi Magyarországra menésem előtt egy kis csomag saját készítésű mézeskalácsot akasztottam a BMW visszapillantójára, mivel elcsípni már nem sikerült őket, azt meg nem tudtam, melyik lakásban laknak, na meg sajna a nevüket sem. Amikor visszaértem január elején, a postaládámban egy picike boríték várt, benne egy szupercuki köszönő levélkével. Hogy honnan tudták meg, melyik az én ládám és hogy hogy hívnak, nem tudom, mivel csak egymás autóit ismerjük a mélygarázsból, ők meg ráadásul tök másik épületben is laknak, mint én. Íme:


Ma este, ahogy kepesztettem le a mosógéphez, hogy a tegnap kiteregetett ruhákat begyűjtsem, épp baktattak fel a garázsból. Eleresztettem egy hálló-t, a néni persze azonnal megismert és jött, hogy "Ugye Ön Katja?" - majd rám zúdított valami olyan mennyiségű cukiságot, hogy utána fél óráig nem bírtam letörölni a vigyort a képemről. "Kifigyeltem ám, hogy új frizurája van, féltem is, hogy legközelebb nem ismerem majd meg!" (Pfff... Én őt nem láttam ősz óta, ő vajon hol látott engem a múlt héten, amikor a hajamat levágattam? Félelmetes. "Kifigyeltem"...) Közben láttam, hogy a férje nincs képben, nem nagyon tudott hova tenni, vagy csak nagyot hallott, súgva kérdezte a nénit, hogy "ő az? ő az? ő az?"  -gondolom az AZ a félőrült holland mézeskalácsos nőt jelentette, mert hát igen, én voltam AZ. És a kis, vézna, gombszemű, de mindig nagyon elegáns és mosolygós nénikéből csak úgy sugárzott a jóindulat - mint mindig - és tolta, hogy mennyire örültek a kis csomagnak és hihetetlen, hogy munka mellett is volt ilyenre időm és hogy milyen szépen be volt csomagolva és hogy amikor megtalálta a visszapillantón, tudta, hogy ennyire cuki csak én lehetek (így szóról szóra bele az arcomba, pedig nem is ismerjük egymást, összesen 3-szor találkoztunk eddig) és hogy reméli, hogy már jól belaktam a lakást és hogy minden rendben van és blablabla. És megszorongatta a kezem - mint a múltkor a garázsban - és a férje is kezet nyújtott, megköszönték a sütit és eltipegtek.

Ezért érdemes volt ma felkelni.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...