Cicarepülőgép

Van egy reklám, amin minden alkalommal szakadok, ahányszor látom a tv-ben. 

A videó létrejöttét valahogy úgy tudom elképzelni, hogy összeült az uberflieger.de marketing osztálya, elszívtak egy csomó füvet, ittak rá jó sok töményet és elkezdődött a vicces brainstorming azzal a céllal, hogy kitaláljanak egy olyan reklámot, ami népszerűsíti a webes repjegyár összehasonlító oldalt:

Marketinges 1: - hogy lehet olyan reklámot összehegeszteni, ami tartósan benne marad a fejekben, de nem irritál?
Marketinges 2: - szerintem a cicákat mindneki szereti, egy cicás reklámmal belopnánk magunkat a nézők szívébe.
Marketinges 3: - oké, de a cicáknak semmi köze a repüléshez! 
Marketinges 2: - Misem egyszerűbb ennél, horgoljunk kis repülőgépjelmezeket és adjuk rá a cicákra, akikből így cicarepülőgépek lesznek.

És megtették. Repülőgépjelmezt horgoltak a cicákra, akikből így cicarepülőgépek lettek. Zseniális ötlet! Itt lehet megnézni.

Mmppfff...

A mai délutánt azzal töltöttem, hogy a balkon fa padlójáról lesúroltam a télen az eső miatt rárakódott iszonyatos emnnyiségű koszt és mohát (vagy lehet hogy nem is moha, hanem valami zöld, szerves dzsuva, nem tudom hogy hívják). Vettem az Obi-ban erős szőrű dörzsi-kefét, amibe seprűnyelet lehet csavarozni (hál Istennek, különben biztos leszakadt volna a hátam, ha négykézláb kepesztve kellett volna felnyalni vele a kb 10-12 négyzetméternyi felületet) és neki estem. A kefének a bevizezett-bemosogatószerezett padlón eléggé harsogós hangja volt, a szomszéd ki is jött kb 5 perc alatt a mellettünk lévő (ugyanakkora) balkonjára, megnézni, mi csinálja ezt a hangot, majd megállapította, hogy hmmpfff, nem gyenge mutatványt tolok éppen, ő a jövő hétre akart ugyanerre a felületre szakit hívni, aki ilyen magasnyomású vízsugárral tolja le a saját zöld dzsuváját az ugyanolyan fa padlóról, mint a miénk. Ezzel jól el is bizonytalanított, mert ha ehhez magasnyomású vízsugár kell, nem tudom mit akarok én itt a kis baumarktos kefémmel, lehet, hogy tök feleslegesen suvickolok és köpöm ki itt egész délután a tüdőmet? Nyááúú.

Aztán végül mégis igazam lett, miután végtelen sok csiszatolás, locsolás, meg kefével hátonpörgés után megszáradt a tett helyszíne, zsírul eltűnt a zöld dzsungel és gyönyörűséges lett a padló. Már csak az új növények hiányoznak, meg hogy a meglévők bezöldüljenek.


Még P. csodálatos "skandináv dizájnú" székeivel (a képen a jobboldali kettő) kellene valamit kezdeni (akiket a másfél évvel ezelőtti költözéskor nem sikerült leejtetni a teherautóról), mert már egy ideje lepattogott róluk a festék legfelső rétege és nem lehet rendesen rájuk ülni, mert ahol a székek a csupasz bőrrel érintkeznek (és itt most nem feltétlenül a seggre gondolok, hanem pl a kéztámaszra), ott apró, kiütésszerű piros, szúró pöttyök keletkeznek a hülye-hülye festéklepattogzódástól a bőrön és viszketenek. Hogy ez már tavaly nyáron is így volt-e? IGEN! Tett-e P. azóta ez ellen valamit? NEM, kettőnk közül én vagyok ugyanis a barkács világbajnok itthon és eddig nem vitt rá a lélek, hogy lealapozgassam mindkettőt, aztán lefújkáljam őket valami lakkal. Arról nem is beszélve, hogy jajj mit kapnék érte, ha például nem a megfelelő színt választom, vagy ha a kiválasztott szín nem eléggé retro, vagy nem eléggé "70es évek beli". (És ez teljesen komoly, reális félelem, simán MEGTÖRTÉNHET!) Így aztán a kockázatot nem vállalva, hogy tönkreteszem a gyönyörűséges skandináv dizájnos, ráülhetetlen székeit, nem is csinálok velük semmit.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...