tag:blogger.com,1999:blog-19245321688169277992024-03-05T18:30:52.887+01:00Kepesztésem története Germániában és környékén...Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.comBlogger411125tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-58832689255336133652018-03-19T08:23:00.001+01:002018-03-19T08:26:17.215+01:00<span style="color: #6aa84f;">- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint.</span><br />
<span style="color: #6aa84f;">- Öööh... <strike>nemiiis!</strike> Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láthattad az arcomat.</span><br />
<span style="color: #6aa84f;">- A Jamaica-challenge-nél mutattak egy kismacskát és amikor nem jött semmilyen reakció, ott már biztosan tudtam, hogy alszol.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeaxfnkKoHxoJr7dtdhnCbQxhqUeF_0skT9NKjagniRmLTfN7UVOzEi-aY5sYi3eSeFGAcy_TfgGMcfU-PzMwUKVXo0DtXSU8dg9t2QeOVa73L1yqizkoMFWFU6hAC7n70XcyBc-W-Ae4/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="312" data-original-width="330" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeaxfnkKoHxoJr7dtdhnCbQxhqUeF_0skT9NKjagniRmLTfN7UVOzEi-aY5sYi3eSeFGAcy_TfgGMcfU-PzMwUKVXo0DtXSU8dg9t2QeOVa73L1yqizkoMFWFU6hAC7n70XcyBc-W-Ae4/s320/giphy.gif" width="320" /></a></div>
<br />Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-65786288738298034572018-02-23T12:15:00.000+01:002018-02-23T12:39:20.655+01:00Nincs itthon csoki...<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">Tegnap este kriminézés közben feltettem P-nek a mindent eldöntő kérdést - igazából a lelkem mélyén pontosan ismertem a szörnyű valóságot, de hát ugye sose lehet tudni:</span></span></span></div>
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Van itthon valami csoki?</span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Ühm...attól félek nincs. Már nekem is eszembe jutott, hogy jó lenne egy darabka...</span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Biiiztooos? Ott a hűtő tetején lévő titkos (és egyben mindkettőnk által jól ismert) dugihelyen sem, ahol a kinder csoki szokott lakni?</span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Oda már legalább 3 hónapja nem tettünk kinder csokit. De megnézhetem, ha szeretnéd.</span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Szeretném.</span></span></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">(Feltápászkodik a kanapéról, odatappog a hűtőhöz, megnézi - tényleg nincs ott semmi, micsoda meglepetés! Tipródik kicsit még a konyhában, benéz ide-oda, kotor kicsit itt-ott, mint valami tanácstalan sarki róka, aki már mindenhol megnézte, hogy a hó alatt van-e esetleg valami eleség, de közben pontosan tudja, hogy nincs, majd hirtelen felderül az arca:)</span></span></span></div>
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Csináljak neked <a href="http://blankakedveert.blogspot.de/2017/12/kokuszzsirban-sult-crepe-avagy-konyhai.html">nugátos palacsintát</a>?**</span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- úúúúúúúúúúúú... Csinálnál? </span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Persze.</span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Segítsek? </span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">- Nem kell, nézd csak tovább a filmet nyugodtan. </span></span></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">(Ami persze nem volt annyira egyszerű így, mivel a kanapéról felkelnem ugyan tényleg nem kellett a palacsintasütéshez, de közben körbeírni, hogy hol van a kisebbik lapos habverő, amit ő már "hónapok óta" keres és ami hozzáteszem, egész végig ott volt, ahol mindig is lakott, hol a miniserpenyő, jaj miért a mosogatógépben, azt akkor el kell mosni, de hol az ikeás kefe, ami mindig itt szokott lenni (most nem, mert koszos volt és kidobtam), jó de van másik? hol? ... nah szóval mindezen apróságok tisztázása után még teljesen komolyan megkérdezi tőlem, hogy éppen hol tart a film?) </span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaF0vO9HzCWZeI18MJ72WP5dUjJy02MEmELivhMDZlal0Npcli6eCIzQqIx-O0nio2vOexpJXZB4ANW2A0lar0bGqQ5wLuyYxY9BtEdKeovD2q95zQXGtg-3XVj-ZEkI54-TT_LaOXow8/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaF0vO9HzCWZeI18MJ72WP5dUjJy02MEmELivhMDZlal0Npcli6eCIzQqIx-O0nio2vOexpJXZB4ANW2A0lar0bGqQ5wLuyYxY9BtEdKeovD2q95zQXGtg-3XVj-ZEkI54-TT_LaOXow8/s1600/giphy.gif" /></a></span></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">Lényeg a lényeg: kis cukikám este kilenckor tényleg nekiállt nugátos luxuspalacsintát sütni nekem. Nekünk. Meg volt mentve az este. (Meggyőződésem egyébként, hogy ha minden kötél szakad, lement volna a benzinkútra is csokiért, de idáig azért még soha nem fajultunk.)</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: #6aa84f;">**Igen, nugát volt itthon, még a régi szép időkből, amikor nugátos-rozmaringos brioche tortát csináltam (P. kérésére, úgyhogy nem csak ő a rendkívül jó fej, ha arról van szó!). Viszont nugátot magában tolni csoki helyett elég durva, ez fel sem merült egyikünkben sem.</span></span></span></div>
Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-72936198824832309522018-01-12T06:42:00.001+01:002018-01-15T17:21:43.858+01:00Szüléselőkészítő kurzus<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Benyaltam valami jó kis megfázást, ami abban nyilvánul meg, hogy tele a fejem takonnyal, de annyira, hogy hajnali 4 óta olvasgatok, mert nem kapok levegőt (úgy meg ugye nehéz is aludni...), aztán végül úgy döntöttem, hogy mivel 10 percenként amúgy is tüsszögök, ami után 3-szor orrot kell fújni, ennek így nincs értelme, akkor hát legyen: felkelek. 05:41-kor. Möhh... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Múlt hét végén voltunk szüléselőkészítő kurzuson az egyik közeli bölcsödében. Baromi hosszú volt, de nagyon megérte. Az egész hétvége ráment: péntek este 3, szombaton 5 és fél és vasárnap is 5 és fél óra, úgyhogy a végére készen voltunk, mint a tízórai. Rajtunk kívül még 13 másik pár vett rajta részt és az a szülésznő tartotta, aki a szülés után 8 hétig fog bennünket gondozni (ezt fizeti a tb), nevezzük mondjuk C-nek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">C. egy kb. 50-es évei közepén járó, tipikus északnémet jelenség: rendkívül tárgyilagos, távolságtartó, de ezzel egyszerre baromi közvetlen is, amit úgy lehet leírni a legjobban, hogy az egyik légzési gyakorlatnál odaült mellém és a kezét teljesen magától értetődően a hasamra tette, amig a többieknek szemléltette, amit szemléltetni kellett, de nem irritált, mert hát ő C. és ő megteheti, mert ő a szülésznőnk és ennél semlegesebben (de egyben hozzáértőbben) nem lehet amúgy sem hasat megfogni. Tök jó. Árad belőle egy olyasfajta semleges profizmus, amitől az ember helyén tudja az ilyet kezelni, agyvérzés nélkül. (Mondjuk errefelé amúgy sem szokás úton-útfélen nem rokon terhes nők hasát - meg semmijét sem - fogdosni, ezt először és utoljára Magyarországon tapasztaltam - és most nem a családtagjaimra gondolok, akiknek természetesen egytől egyik meg volt engedve a babafogdosás, hanem olyanokra, akikkel még csak nem is vagyunk rokoni viszonyban. Emberek, erről szokjatok le, ez szar!) </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Az összesen 14 órás kurzuson volt sok elmélet és gyakorlat is, lazítási és légző technikák, tippek, hogy a partner hogyan támogathatja a nőt szülés előtt / alatt / után, szoptatás, betegségek, gátvédelem, páros gyakorlatok, kiskutya füle. Már az elején meg lett mondva, hogy mindenki vigyen magával <strike>még egy embert</strike> valami kaját, mert szombaton és vasárnap is együtt ebédelünk és osztozunk az összes hozott cuccon. Ezt C. úgy vezényelte le, hogy a pasikat (mind a 14-et) délben leküldte a konyhába azzal, hogy terítsenek meg mindenkinek és készítsék elő az ebédet, minderre volt fél órájuk, amíg velünk megbeszélt pár olyan témát, amiről úgy gondolta, hogy jobb lesz a férfinép nélkül megkonzultálni, mert esetleg többeket akadályozna a jelenlétük a fesztelen kérdésfeltevésben. És tényleg: mire befejeztük a csajos diskurzust, a konyhában az összes általunk összehordott kaja fel volt tálalva, az asztalok megterítve, pasik meg szépen egymással cseverésztek. A nap végén lenyomtuk ugyanezt a kört még egyszer: fél órával a program vége előtt a férfinép ünnepélyesen fel lett kérve a konyha összerakodására, a tányérok elmosogatására és a kaják hűtőszekrénybe pakolására, amíg mi a maradék érzékeny témákat tárgyaltunk. És lássatok csodát: minden olajozottan működött. Meglepően pozitív élmény volt egyébként, hogy 28 egymás számára vadidegen ember mennyire fesztelenül meg tud férni egymással 3 napon át: annak ellenére, hogy a németen kívül volt még vagy 3-4 egyéb náció is a csoportban és résztvevők minden lehetséges korcsoportból, teljesen békésen telt el az idő, kifejezetten szórakoztató volt és a pasik sem lázadtak fel egyszer sem, mert néha el lettek küldve a konyhába dolgozni. Mindenki kérdezhetett bármit, lehetett fetrengeni matracokon, ha már kényelmetlen volt az üldögélés, mindenki vitt magával párnát és takarót és ha úgy érezte, eldőlt szépen, betakarózott és úgy figyelte tovább, miről mesél C. (És nem, nem csak a nők pihengettek le, hanem bizony időről időre volt olyan pasi is, aki közben a barátnője / felesége / élettársa mellé henteredett. Mondjuk miért is ne, meg lett mondva, hogy teljesen legitim.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">C. egyébként január végén jön bennünket itthon meglátogatni. Megbeszélni, van-e még kérdés / óhaj / sóhaj / kívánság, lehet vele az eddig beszerzett dolgokról csevegni, vagy tippeket kérni, mi hiányzik még, egészségügyi témákban a tanácsát kérni stb. A szülés nem nála fog lezajlani, de utána amint hazaengedtek a kórházból, nyolc hétig fog járni hozzánk és segíteni, amiben tud / kell.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-82681067737468771752017-12-15T10:22:00.000+01:002018-02-23T11:55:04.220+01:00Kókuszzsírban sült crêpe - avagy konyhai kísérletezgetés / level 999<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Tegnap este P-re rátört a crêpe-nassolhatnék és nagy lelkesedéssel nekiállt kikísérletezgetni, miből lehetne a legjobban kikeverni a hőn áhított, vékony kis francia palacsintákat. Amikor megláttam, hogy egy üveg kókuszzsír van az egyik kezében (amit tavaly ajándékba kaptunk), a másikban meg tortabevonó csoki, úgy döntöttem, azonnali hatállyal elvonulok a fürdőkádba és ehhez a kísérlethez inkább nem asszisztálok, csináljon mindent úgy, ahogy akar, bármi is lesz a vége.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">15 perccel később, már a jóóó meleg vízben nyakig elmerülve hallgattam, ahogy P. a konyhában iszonyatosan teper: valami baromira sercegett, majd a kókuszzsír jellegzetesen furcsa szaga elért egészen a fürdőszobáig és elkezdett keveredni a levendulás fürdősó illatával. Soha egyikünk sem sütött még semmit kókuszzsírral (pedig egy szerencsétlen, bontatlan üveg már vagy egy éve a hűtőben várja a sorsát, ami úgy tűnik most jött el), úgyhogy egy kísérletet mindenképpen megért a dolog. Ez a fura, szúrós szag egyébként csak a sütés legelején van jelen, utána valahogy elpárolog és a készre sütött bármi illatán / ízén nem változtat, azt leszámítva, hogy marad benne egy nagyon enyhe, de nem zsíros, hanem kellemes kókuszos íz. Fura cucc ez egyébként nagyon, nem fogunk rászokni - már csak azért sem, mert még az előző munkahelyemen volt elégszer dolgom ezzel a termékkel és tudom, mekkora meló és felhajtás árán kerül az európai piacra egy-egy üveg dezodorált vagy szűz kókuszzsír, arról nem is beszélve, hogy a vásárlással egy olyan (szerintem hosszútávon rendkívül kontraproduktív) kereskedelmi láncot támogatunk, ahol az adott termék többször is átmegy x darab köztes kereskedő/kereskedelmi lánc/közvetítő kezén, akik semmit nem csinálnak vele, semmit nem tesznek hozzá, csak a kész terméket értékesítik / drágítják tovább, az árcsökkentés / nyomás pedig a beszerzési folyamat során nem felfelé, hanem lefelé adódik tovább, azaz minden esetben a szerencsétlen indonéz paraszt szívja meg a végén, mert a hisztinek köszönhetően egyre olcsóbban kell, hogy eladja az áruját. Többek között ez az ára annak, hogy az amúgy is túl jól tartott európai seggünket pont kókuszzsírral akarjuk még tovább hízlalni, mert a tv is bemondta, hogy az jobb, mint minden más (pedigaztán...) és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyi környezetkárosítással és szénmonoxid kibocsátással jár az Európába tonnaszámra történő behozatal satöbbi satöbbi, de nem szeretnék jobban belemenni a kereskedelmi filozofálgatásba, mert valószínüleg az égvilágon senkit nem érdekel, meg különben is mindenki döntse el saját maga, mivel főz, szóval ott tartottunk, hogy a fürdőkádban ülök és gyanítom, hogy P. kókuszzsírban süti a crêpe-t.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">És tényleg. Percekkel később meg is jelenik a kád szélénél egy villával a kezében és megetet - engem, aki éppen a levendulás vízben ázik - frissen sült, még langyos, nugáttal töltött, leheteltvékony tésztájú, finom palacsinta-próbafalatkákkal.</span><br />
<br />
<span style="color: #38761d;">Tudom, túl jól vagyok tartva... :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-11783837348337716032017-12-10T09:28:00.001+01:002017-12-15T08:48:09.310+01:00Nyüzsgünk<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Az van b*meg, hogy kidobott az ágy 7:00-kor. Vasárnap reggel. Nem is tudom erre mit mondjak. Kiosontam a nappaliba és próbálok lehetőleg úgy létezni, hogy P-t ne zajongjam fel. Be kell valljam egyébként, nem is olyan rossz dolog ilyen korán itt egyedül ücsörögni: melegítettem magamnak tegnapi kávét, meggyújtottam 2 adventi gyertyát és a könyvespolcra aggatott karácsonyi led-es díszvilágítást és csendben kummogok itt a félhomályban. (P. meg majd ha jön ki valamikor pisilni, néz rám boci szemekkel, hogy vajon nooormális vagyok-e?)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Várakozó móduszban vagyunk. Nem csak ma reggel, hanem úgy általánosan, erre pár napja jöttem rá. A következő hetekben megint odaverünk az utazási témának, na már nem mintha az utóbbi 8-10 hónap unalmasan telt volna: nagyjából 2 hét múlva ilyenkor már Ravazdon leszünk és <strike>esszük a töpörtyűkrémet</strike> örülünk <strike>magunknak</strike> egymásnak. Utána szilveszterkor még gyorsan tolunk 3 napot Bécsben (mert méne, legális!?) és megeszünk minden bécsi szeletet, ami csak szembejön velünk. Január elején itthon aztán elérkezett az idő az egész hétvégés szülés-előkészítő-kurzusra, amire mindkettőnket beszavaztuk, majd nagyjából mához 5 hétre eljött a nap, mit vááárva vááártuuuunk (azégencsillagfényragyooog... ja nem, az már megvolt december végén): kezdődik a 3 napos szülinapi ajándékom, aminek fedőneve "Sylt".</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Az meg mi az? - <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sylt_(sziget)">Sylt</a> a legészakibb német sziget, a méretét tekintve kb 99 négyzetkilométerrel a negyedik legnagyobb az országban (Rügen, Usedom és Fehmarn nagyobbak, DE ők ugye mind a Balti tengeren vannak, ami azt jelenti, hogy Sylt egyben a legnagyobb német északi-tengeri sziget is). Körülbelül egy magasságban van a dán határral és Flensburg városával, (itthonról nincs is nagyon messze, kb 270 km) és soha nem jártam még ott, mert:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">a.) nem volt arra soha semmi dolgom (na jó, egyszer a Babi nénivel elmentünk egészen Fehmarn szigetig, de mondom, az nem ér, mert az a másik oldal, a Balti tenger!)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">b.) a sziget annyira exkluzív, hogy eleve az odamenés puszta gondolata is szembemegy minden pragmatizmusommal, úgyhogy egy hasonló projekt kizárólag úgy jöhetett létre, ha engem valaki konkréten odavisz (ami most megvalósulni látszik).</span></div>
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">Röviden összefoglalva aktuálisan mindennek folyamatosan örülés és a napok visszaszámlálása zajlik.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrfe09nUcOZM6hkzGpvUC4jfP_1QGOXJFQaROly6MWOFdvPYiDq8-Y-ybNBbXuMg_bT0soKZhy8ACTG4CYRnKZ0tqZZQ45CJ_mzskuXzn3LOt5A-f3EjmXWRc6TSzqGcpzdqxRysYL75Q/s1600/Sylt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="960" height="103" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrfe09nUcOZM6hkzGpvUC4jfP_1QGOXJFQaROly6MWOFdvPYiDq8-Y-ybNBbXuMg_bT0soKZhy8ACTG4CYRnKZ0tqZZQ45CJ_mzskuXzn3LOt5A-f3EjmXWRc6TSzqGcpzdqxRysYL75Q/s400/Sylt.jpg" width="400" /></a></div>
Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-85982174999046555262017-12-01T15:04:00.003+01:002017-12-01T15:04:33.081+01:00Szalámi kóstolás<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Ilyen se volt még: szalámi kóstolót tartunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Ja nem is, mert nem tartUNK, hanem P. tart szalámi kóstolót azokból az (összesen khm... 11 rúd) olasz szalámikból, akik valami varázslatos és egyben megmagyarázhatatlan módon velünk jöttek Olaszországból az októberi spontán miniszabink után. Voltunk egy bődületesen jó <a href="http://www.falorni.it/">hentesnél</a> Greve in Chianti-ban, ahol egyébként az égvilágon semmi nincs, egy toszkán kisváros kb 30 km-re Firenzétől és mi is csak azért keveredtünk oda, mert P. kb. 10 héttel az utazás előtt már pontosan tudta, hogy van ott egy hentes, aki jaj de jó és egyértelmű volt, hogy oda kell menni. Volt nálam akkor már napok óta három képeslap, akik úgy néztek ki, mint akit a kutya szájából húztak ki, úgyhogy leültem a hentesnél egy asztalhoz végre megírni őket. Erre a pár percre hagytam P-t magára, aki ezalatt az idő alatt - úgy tűnik - felvásárolta a fél hentesboltot, ami számomra már csak itthon Hamburgban derült ki, amikor pakoltam ki a bőröndünkből és egyik rúd szalámi a másik után bukkant elő a csomagból. Mondom, összesen 11 rúd. Nem találtam nekik megfelelő helyet, a hűtőbe meg nem akartam őket belegyömni, úgyhogy jobb híján fel lettek lógatva egy rúdra a konyhában és ott várják a sorsukat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqjRePffctQN9YLN9ozaXyXv_LoVsU_oUjb4ZYKRAuhqMJzxDA69nvj52Mj0YjL6D7fA0u3pU3Mxzh-SIjhSK0wco_7ocFHZlNrsjkOdg6O-zKV1nV94jL0_VmcFfUCILhWmURRBZ815Q/s1600/IMG_2470.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqjRePffctQN9YLN9ozaXyXv_LoVsU_oUjb4ZYKRAuhqMJzxDA69nvj52Mj0YjL6D7fA0u3pU3Mxzh-SIjhSK0wco_7ocFHZlNrsjkOdg6O-zKV1nV94jL0_VmcFfUCILhWmURRBZ815Q/s400/IMG_2470.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Visszakanyarodva az eredeti sztorihoz: tegnap estére tehát szalámikóstolás volt betervezve P. 3 jó barátjával, kollektív eszegetéssel és iszogatással összekötve, én meg - mivel úgyse nagyon ehetek szalámit, mert az gonosz - visszahúzódtam a vendégszobába (miután betáraztam magamnak egy valag szőlőt és egy nagy bödön teát, biztos ami biztos alapon), mondván, hagyom a fiúkat csacsogni, inkább máshol rontom a levegőt. Valahogy mégsem teljesen sikerül kivonni magam a forgalomból, mert a szalámikhoz előételként P. spaghetti carbonarat csinált és nem akarta elfogadni, hogy mielőtt a pasik jöttek, műzlit vacsoráztam ("De tök sokat fogytál ma, látom az arcodon!"), úgyhogy egy marék spaghettit azért kimentem velük enni, nehogy már "túl sokat fogyjak". Aztán persze ott ragadtam, mert amikor elkezdtek - rendkívül német módon - szalámikat kóstolni, engem is bevontak a szalámiértékelésbe, ami a következőképp zajlott: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">P. 9 fajta szalámit szeletelgetett egy nagy vágódeszkára, szépen a különféle típusokat egymástól elkülönítve, címkével alatta, hogy egyértelmű legyen, éppen mit esznek és minden kupacot egymás után megkóstoltak és minden kóstolási kör után megbeszélték, kinek mi a szakvéleménye róla, természetesen előre megadott szempontok alapján, amiket egyenként értékeltek 1-től 5-ig tartó skálán. Így nézett ki a végeredmény: a legjobb szalámi a bal szélső volt (vaddisznó- és sertéshúsból), a sort pedig egy nem Greve-ben vásárolt szalámi zárta a kép jobb szélén.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvu4M7S2tJzISqEyNivTCuxjxxXhML-AgLF85K_98bUvazVwzfBIkw9bu-Yk8ji4seIK-Vs7KOTvnvlj_UCl26x_MNNF1LWmMXMQL7yiS_zmb8L3Wl19BDvL0cVRMmt1OcoypIB2zTCDE/s1600/IMG_2471.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvu4M7S2tJzISqEyNivTCuxjxxXhML-AgLF85K_98bUvazVwzfBIkw9bu-Yk8ji4seIK-Vs7KOTvnvlj_UCl26x_MNNF1LWmMXMQL7yiS_zmb8L3Wl19BDvL0cVRMmt1OcoypIB2zTCDE/s400/IMG_2471.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTonYTLNenDqeBE9WY3zsMuQ8zgMFPmhTUGOHBqL5medeHs5zI5A2mu9UrMpwVgaE3Sy4GFs-mjH5HZWPhcRxpr23wzS_iZqWjKoIIBt7Hdp__s2_I7Ss_DZ3mJ3vcCCGEybeiY8G8T2s/s1600/IMG_2472.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="298" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTonYTLNenDqeBE9WY3zsMuQ8zgMFPmhTUGOHBqL5medeHs5zI5A2mu9UrMpwVgaE3Sy4GFs-mjH5HZWPhcRxpr23wzS_iZqWjKoIIBt7Hdp__s2_I7Ss_DZ3mJ3vcCCGEybeiY8G8T2s/s400/IMG_2472.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Én csak a "Schnittbild" és a "Gesamtbild" kategóriákhoz tudtam hozzászólni, mivel nem vettem részt a kóstolásban, de ők szépen végigpontoztak mindent összesen 4 kategória mentén, miközben lecsúszott jópár üveg olasz bor is a kajához (mondjuk egyértelmű, hogy ilyen szakértésnek alkoholos előzménye kell, hogy legyen, ilyen ötlete senkinek nem támad tök józanul, még akkor se, ha német). </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Egy élmény volt egyébként közöttük ülni, alkoholt nem inni és figyelni, ahogy egymás után megszakértik a szalámikat és szakvéleményt mondanak arról például, hogy milyen ízt hagy a szalámi a szájban a falat lenyelése után (erre van borászatos rendes szakkifejezés, csak magyarul nem jut eszembe, ha megfeszülök se, pedig már rá is kerestem, de nem találom. Abgang a német neve), meg hogy a fűszerek közül melyik érvényesül a legjobban és melyik nem annyira. Nagyon cukik voltak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;">Szerintem én még jobban is szórakoztam, mint ők, akik nem kívülről szemlélték ezt az egész, már-már örkényi jelenetet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><br /></span></div>
Füxinhttp://www.blogger.com/profile/15823103706718330763noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-14830254767191378882017-11-23T17:02:00.002+01:002017-11-24T18:00:09.494+01:00Gyámügyi hivatal<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;">Szóval az úgy volt, hogy ma reggel nem volt jobb dolgunk és elmentünk megnézni, mi újság a hamburgi gyámügyi hivatalban, mivel ott még soha nem járt egyikünk sem. (...)</span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;">Khhh... na jó, ez így nem teljesen igaz, mert már jártunk ott, ez az az épület, ahol egy, még a 60as években épített <a href="https://www.google.de/search?q=paternoster+hamburg&client=firefox-b-ab&dcr=0&tbm=isch&source=iu&ictx=1&fir=hLishsWNRt2qbM%253A%252CNplkO-dGMyOHxM%252C_&usg=__2DH6wsLw35MuXBuawWOUQOUxxA0%3D&sa=X&ved=0ahUKEwi9_Zfk_dTXAhVImbQKHRcxBysQ9QEIPDAD#imgrc=hLishsWNRt2qbM:">paternosterrel</a> lehet az emeletek között közlekedni (tök jóóó!!!), aminek a liftjei folyamatosan, megállás nélkül mennek fel-le és úgy kell beleugrani, meg leugrani róla, amikor az ember elérte a kívánt emeletet. Ide már önmagában csak ezért is simán megéri elmenni ilyen-olyan hivatali ügyet intézni, hogy mehessen az ember pár kört a paternosterrel (és tényleg, ez már tegnap este téma volt elalvás előtt, hogy tuti nem liftezünk és titokban már mindketten a ki-be-ugrálásra gyúrunk).</span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;">Na jó, javítom magamat, a gyámügyre sem teljesen önszántunkból mentünk, hanem mert az apaságot el kellett ismertetni, még mielőtt a baba megszületik, többek között a névadás miatt. Ahogy odaértünk, mindjárt meg is lettünk kérdezve, hogy csak ezt az apasági témát szeretnénk tolni, vagy egy kalap alatt a gyermekfelügyeleti jog megosztását is, amire - logikus módon - P. egyből mondta, hogy mindkettőt, én meg közben néma beleegyezéssel könyékig túrtam a táskámban, mert nem találtam meg az útlevelemet. Enélkül a lépés nélkül az aktuális német jog szerint kettőnk közül
kizárólag nekem lenne gyermekfelügyeleti jogom, P-nek pedig nem, csak
egy halom kötelezettsége. Őrület egyébként, hogy ilyen Németországban
2017-ben előfordulhat. A meglepetés aztán akkor jött, amikor a hölgy ezt a választ így nem fogadta el, hanem egy lépéssel közelebb jött hozzám, a szemembe nézett és nagyon kedvesen, de nyomatékosan hozzá tette, hogy azért az édesanyát is megkérdezné, hogy ő (aki én vagyok) ezzel egyetért-e, mert az én rábólintásom nélkül mondhat P. amit akar, nem csinálnak semmit. WÁÓ (wtf és miegyebek), ezen azért kicsit ledermedtem, aztán amikor kezdtem megérteni, hogy tényleg nem történik semmi, amíg nem mondom, hogy szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy a gyermekfelügyeleti jogot megosztjuk, bejelentettem, hogy igen, én is szeretném és igen, légyszi, mindkettőt intézzük el egy kalap alatt. Döb-be-net...!</span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;">Azért ezzel párhuzamosan megnyugtató az a tudat is, hogy ennyire odafigyelnek arra, hogy semmi olyan ne történjen, ami miatt az anya joga sérül, vagy olyan férfi is gyermekfelügyeleti jogot kaphasson, akinek nem kellene**, mert sok esetben nyilván ebben a témában nem csak a vérszerinti apa jöhet szóba. Úgy tűnik, rendkívül ingoványos talajra léptünk, úgyhogy ennek a miértjét nem is nagyon firtattuk tovább, P. is szépen félre tette a férfiúi önbecsülését és szépen azt csináltuk, amit mondtak - mondván, úgyis az övék az utolsó szó. Egyébként pozitívan csalódtunk az egész ügyintézésben: nem kellett sokat várni, azonnal foglalkoztak velünk, mindkét hivatali munkatárs, akivel kapcsolatba kerültünk szuper kedves volt és rendkívül segítőkész. Magyarázatot kaptunk az öröklési témától kezdve a pénzügyeken át egészen a legapróbb jogi dolgokig mindenre, kiállították az apai elismerést és a közös felügyeleti jogot rögzítő dokumentumot is, amikkel majd a babát anyakönyveztetni lehet és amik P-nek is biztosítják 100%-ban ugyanazokat a felügyeleti jogokat, amik engem megilletnek.</span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;"><br /></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;">** és itt nyilván nem P-re gondolok, mert erre a témára nála alkalmasabb jelöltet keresve sem lehetne találni. Ő már most annak örül, hogy majd mennyi féle kását és pempőt készíthet és hogy nem baj, ha az általam a múlt héten vásárolt új kanapépárnákat a baba lehányja (miért is hányná már le pont azokat?), mert levehető és mosható a párnahuzat (ami ugyan az én bevásárlási kompetenciámat dícséri, pedig aztán kettőnk közül garantáltan csak egyvalakinek jutott olyan eszébe, hogy bárki is le fogja hányni őket)... </span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: #6aa84f;">No comment. :)</span></span></span></span><br />
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-29534404529314282382016-08-13T14:47:00.002+02:002017-11-24T12:08:17.804+01:00Figyelem, figyelem<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Ma délelőtt bevásárló körutat csináltunk, ami a metroban zárult, ahol P. rendszeresen bevásárlási rohamot kap (annak ellenére, hogy folyamatosan mondogatom neki, hogy erre nincs szükségünk, meg erre sem, meg erre sem, teljesen mindegy, mintha a falnak beszélnék...), aminek az lett az egyik következménye, hogy austern-t "reggeliztünk" délben, amikor hazaértünk végre:</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg458T0CcP7Sl3OZB1Q8GRp06jNZbP-z1NpXQ0oJIM0S5n-zaA5SoDrNJpdE18gq7-9NFyrneN9-avpj2MjufwT4UExMroy_5Un5alERFOzp5m97rMi4UoMPW7pzUjomMB3q92dmt9GliM/s1600/IMG_8635.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg458T0CcP7Sl3OZB1Q8GRp06jNZbP-z1NpXQ0oJIM0S5n-zaA5SoDrNJpdE18gq7-9NFyrneN9-avpj2MjufwT4UExMroy_5Un5alERFOzp5m97rMi4UoMPW7pzUjomMB3q92dmt9GliM/s400/IMG_8635.JPG" width="300" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">A másik következmény pedig, hogy proseccoval mentem utána fürdőszobát takarítani, ami sajnos ma napirendi pont volt, amit hetek óta elhanyagoltam itthon, de meg kell hagyni, hogy az alkohol sokat javított a helyzeten:</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN-PhVwLlgLgoP82PvWzT9vdiz54vyV_drpyuU7qrirQ_mhTc-ejpc24wRKAGQtXjEoLnn6BKPPw77na-uNgALJaJNbTei3ew7Twhb44IThzcAetZSjmVqHlQLbhZ2wC_tXZgznZU5CSw/s1600/IMG_8637.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN-PhVwLlgLgoP82PvWzT9vdiz54vyV_drpyuU7qrirQ_mhTc-ejpc24wRKAGQtXjEoLnn6BKPPw77na-uNgALJaJNbTei3ew7Twhb44IThzcAetZSjmVqHlQLbhZ2wC_tXZgznZU5CSw/s400/IMG_8637.JPG" width="300" /></a></div>
<br />
<br /><br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-47670431906922682882016-06-01T21:31:00.001+02:002016-06-01T21:34:31.957+02:00Feldőltem.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Hát az úgy volt, hogy bicikliztem haza munkából (igen, ma óta újra dolgozom, erről egyelőre nincs még konkrét véleményem, majd ha 1-2 hét múlva már lesz, írok róla), a haza utam a Stadtpark-on keresztül vezet, ami egy városliget szerű, bazi nagy (és szép) fás zöldterület. Már a planetárium környékén jártam, ami egészen a park szélén van, amikor elértem egy kisebb "útlezáráshoz" - már ha egy földes-kavicsos, keskeny gyalogutat tényleg rendes útnak nevezhetünk - ahol okos <strike>emberek</strike> munkások úgy keskenyítették le az út nem feltúrandó részét, hogy kb csak egy méter széles hülye kis sáv maradt szabadon, amibe a vicc kedvéért még 90 fokos kanyarokat is tettek, nehogymán biciklivel is át lehessen menni agyvérzés nélkül ezen a kb 20 méteres szakaszon. Mivel lusta voltam leszállni, azért bepróbáltam magam, miután már a héten itthon is megállapítottam, hogy a keskeny és éles kanyarok bevétele valahogy nem az erősségem, de hát na mindegy, mondom, lusta voltam leszállni, amiből az lett, hogy feldőltem. Nem volt egy hú de fájdalmas felborulás, inkább úgy tudnám leírni, mintha valami medvemama borult volna fel: szép komótosan, közben mérlegelve, hogy most komolyan feldőlök vagy nem, mintha valami slo-mo videón keresztül néztem volna magam lassítva, még gondolkodni is volt időm azon, hogy ez milyen ciki mán itt egyszerűen csak úgy felborulni. A legjobb meg az volt az egészben, hogy a jó munkásemberek egy lehetetlenül alacsony kis hülye kerítést is építettek a gány kis ösvény mellé (kb 15 cm magas - MINEK EZ???), aminek persze az lett a vége, hogy ahogy lavíroztam a bicajjal és elkezdtem megingani, nem tudtam letenni a lábam, ami persze megakadályozta volna, hogy feldőljek, mert a redva kis kerítésbe beleakadt, illetve beszorult a kerítés és a bicikli közé, így nem tudtam időben letappantani vele és mit volt mit tenni, földre hulltam, mint egy zsák krumpli - lassított felvételen. Kicsit még nyekkentem is szerintem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Aztán jött egy kocogó pasi, aki nagyon kedvesen megkérdezte, hogy minden rendben-e. Igen, köszönöm - montaja Babi néni, majd feltápászkodott és önmagát és a biciklit összegyűjtve gyorsan eloldalgott a tett színhelyéről.</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-41889148350886091902016-05-23T19:07:00.000+02:002016-05-23T19:14:16.090+02:00Gyúrok vazze<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Ma kiléptem a komfortzónámból és elmentem egy közeli fitness stúdióba edzeni. Baaahh... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Már legalább fél éve hitegetem magam (és a szűkebb értelembe vett környezetemet), hogy rendszeresen el fogok járni, nos, ez eddig nem sikerült, mert ähm...izé...úgy érzem, ez nem teljesen az én szociális szférám, ami ott uralkodik, kicsit olyan érzés, mint amikor mindenki hülye, csak én vagyok helikopter (ráadásul egy kis, dagi helikopter) - miközben pontosan tudom, hogy én lógok ki a sorból és ez elég nyilvánvaló is mindenki számára. Mindenesetre olvastam a hétvégén a neten, hogy az általam már rég óta kiszemelt fitness stúdióban 2 ingyenes próbaedzést biztosítanak egy edzővel, aki végigjárja velem a gépeket, megmutatja mi hogy működik, melyik géppel mire lehet edzeni, mit miért kell csinálni, tanácsot ad stb stb és úgy gondoltam, itt az ideje lépni: nem volt egyszerű menet, mert az elején, amikor kb 10 percet vártam a trainer csajra (ilyen csini kis sportruciba öltözve, mint valami kis majom - és ezzel még véletlenül sem másokat szeretnék leminősíteni, hanem egyszerűen csak így éreztem magam), folyton késztetést éreztem arra, hogy megfutamodjak, feszengtem, gondolatban kapálóztam is kicsit, aztán végre jött a csaj és körbejártuk a helyet, majd toltam egyedül egy órányi gyúrást. Banyek, rég izzadtam ennyit, kb 100 liter víz lefolyt rólam, viszont megérte, mert már most érzem, hogy jó lesz ez, idővel meg majd egyre kevésbé leszek én a helikopter <strike>vagy a majom</strike>.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">A legdurvább <a href="https://cdn.worldstores.co.uk/images/products/SS/13/Hammer_Cross_Trainer_Cardio_CE1_A_SS_1.jpg">ez a cardio cross</a> gép volt. Bemelegítést nyomtam rajta 4 percet az edzőcsaj felügyeletével, de már akkor szakadt rólam a víz, aztán végigpróbáltam a nem cardiós gépeket és később visszaálltam erre a lépegetőre, gondoltam tolok 10 percet, de nehezítettem a fokozaton, mert méne, teljesen legitim. Valahol 5 percnél kezdtem el úgy érezni, hogy lerohadnak a lábaim, pedig csak közepesen gyors tempóval lépegetőzök, meg ömlik rólam a víz, zihálok, viszont a hiúságom nem hagyta, hogy 5 perc alatt leszálljak róla, mint tyúkanyó a rúdról, hiszen az elején megbeszéltem magammal, hogy 10 percet tolok ezen a szörnyűségen, úgyhogy maradnom kell még legalább 5 percet, bármi történjék is, különben gyík vagyok. Amikor végre letelt mind a gyötrelmes 10 perc, a lábaimon az izmok a combomtól kezdve egészen a lábfejemig olyan kemények voltak, hogy úgy éreztem magam, mint egy kalóz, akinek két falába van és egy botot dugtak a seggébe... beletelt egy kis időbe, mire megint rendesen tudtam menni, amit aztán egy másik gépen vártam ki, amelyiken karizomra meg hátra lehetett gyúrni. Egy óra volt az edzési cél, ezt teljesítettem is, majd hazabicikliztem (nem mintha a lábaim nem lettek volna pont eléggé készen).</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Most büszkeség van, úgy ülök itt a laptop előtt, mint a kiskakas, aki a kis szemétdombján teljesítette a napi fitness penzumot. <a href="http://m.cdn.blog.hu/mi/milstory/image/Szogyi/Lovestory/0kakas.jpg">Pontosan úgy</a>.</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-46911371471729374712016-04-20T18:43:00.001+02:002016-04-20T18:47:37.628+02:00Cicarepülőgép<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Van egy reklám, amin minden alkalommal szakadok, ahányszor látom a tv-ben. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">A videó létrejöttét valahogy úgy tudom elképzelni, hogy összeült az uberflieger.de marketing osztálya, elszívtak egy csomó füvet, ittak rá jó sok töményet és elkezdődött a vicces brainstorming azzal a céllal, hogy kitaláljanak egy olyan reklámot, ami népszerűsíti a webes repjegyár összehasonlító oldalt:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Marketinges 1: - hogy lehet olyan reklámot összehegeszteni, ami tartósan benne marad a fejekben, de nem irritál?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Marketinges 2: - szerintem a cicákat mindneki szereti, egy cicás reklámmal belopnánk magunkat a nézők szívébe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Marketinges 3: - oké, de a cicáknak semmi köze a repüléshez! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Marketinges 2: - Misem egyszerűbb ennél, horgoljunk kis repülőgépjelmezeket és adjuk rá a cicákra, akikből így cicarepülőgépek lesznek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">És megtették. Repülőgépjelmezt horgoltak a cicákra, akikből így cicarepülőgépek lettek. Zseniális ötlet!</span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=kfvNY3F9CHk"> Itt lehet megnézni.</a></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-33519605418768084092016-04-09T19:37:00.005+02:002016-04-25T16:33:44.533+02:00Mmppfff...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><span style="color: #93c47d;">A mai délutánt azzal töltöttem, hogy a balkon fa padlójáról lesúroltam a télen az eső miatt rárakódott iszonyatos emnnyiségű koszt és mohát (vagy lehet hogy nem is moha, hanem valami zöld, szerves dzsuva, nem tudom hogy hívják). Vettem az Obi-ban erős szőrű dörzsi-kefét, amibe seprűnyelet lehet csavarozni (hál Istennek, különben biztos leszakadt volna a hátam, ha négykézláb kepesztve kellett volna felnyalni vele a kb 10-12 négyzetméternyi felületet) és neki estem. A kefének a bevizezett-bemosogatószerezett padlón eléggé harsogós hangja volt, a szomszéd ki is jött kb 5 perc alatt a mellettünk lévő (ugyanakkora) balkonjára, megnézni, mi csinálja ezt a hangot, majd megállapította, hogy hmmpfff, nem gyenge mutatványt tolok éppen, ő a jövő hétre akart ugyanerre a felületre szakit hívni, aki ilyen magasnyomású vízsugárral tolja le a saját zöld dzsuváját az ugyanolyan fa padlóról, mint a miénk. Ezzel jól el is bizonytalanított, mert ha ehhez magasnyomású vízsugár kell, nem tudom mit akarok én itt a kis baumarktos kefémmel, lehet, hogy tök feleslegesen suvickolok és köpöm ki itt egész délután a tüdőmet? Nyááúú.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><span style="color: #93c47d;">Aztán végül mégis igazam lett, miután végtelen sok csiszatolás, locsolás, meg kefével hátonpörgés után megszáradt a tett helyszíne, zsírul eltűnt a zöld dzsungel és gyönyörűséges lett a padló. Már csak az új növények hiányoznak, meg hogy a meglévők bezöldüljenek.</span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg116fwYlfzX7QCkmlycr3iZigqpk75nSu1LRLGQq97c4uI_vyen3gWXw3dEuHokdpxQl0Nu9jMzPjIODpvkhK0AMRD49Ti_UZ7xIFf6CO_DJywdw6XQFGK-YDPJQ7nOpeMnQ_2wPQVtb0/s1600/IMG_7433%255B1%255D.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg116fwYlfzX7QCkmlycr3iZigqpk75nSu1LRLGQq97c4uI_vyen3gWXw3dEuHokdpxQl0Nu9jMzPjIODpvkhK0AMRD49Ti_UZ7xIFf6CO_DJywdw6XQFGK-YDPJQ7nOpeMnQ_2wPQVtb0/s400/IMG_7433%255B1%255D.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><span style="color: #93c47d;">Még P. csodálatos "skandináv dizájnú" székeivel (a képen a jobboldali kettő) kellene valamit kezdeni (akiket a másfél évvel ezelőtti költözéskor nem sikerült leejtetni a teherautóról), mert már egy ideje lepattogott róluk a festék legfelső rétege és nem lehet rendesen rájuk ülni, mert ahol a székek a csupasz bőrrel érintkeznek (és itt most nem feltétlenül a seggre gondolok, hanem pl a kéztámaszra), ott apró, kiütésszerű piros, szúró pöttyök keletkeznek a hülye-hülye festéklepattogzódástól a bőrön és viszketenek. Hogy ez már tavaly nyáron is így volt-e? IGEN! Tett-e P. azóta ez ellen valamit? NEM, kettőnk közül én vagyok ugyanis a barkács világbajnok itthon és eddig nem vitt rá a lélek, hogy lealapozgassam mindkettőt, aztán lefújkáljam őket valami lakkal. Arról nem is beszélve, hogy jajj mit kapnék érte, ha például nem a megfelelő színt választom, vagy ha a kiválasztott szín nem eléggé retro, vagy nem eléggé "70es évek beli". (És ez teljesen komoly, reális félelem, simán MEGTÖRTÉNHET!) Így aztán a kockázatot nem vállalva, hogy tönkreteszem a gyönyörűséges skandináv dizájnos, ráülhetetlen székeit, nem is csinálok velük semmit.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-54832229783247570272016-03-06T15:12:00.000+01:002017-11-24T12:09:25.116+01:00NENI vagy nem NENI<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: #6aa84f;">Nagyon király hétvégénk volt.</span><br />
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Szombaton éjféli szaunázni voltunk, ami este 9-től hajnali 2-ig lehetséges egyszer egy hónapban, eddig soha nem voltunk még ott ilyen későn, az idő taknyos és hideg volt, esett is, úgyhogy elhatároztuk, a vacsit követő pihizés után felkerekedünk és kései szanunázni megyünk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Apropo vacsi: úgy döntöttem, mivel P. úgyis a golfpályán tölti a fél szombatot, ahol befagy a segge, szépen addig felkészülök mire hazajön és csinálok töltött paprikát, mer' méne, legális?! Nem a sima töltött paprika mellett döntöttem, hanem római edényeset szerettem volna csinálni, azaz nem gázon megfőzőset, hanem a sütőbe betevőset és otthagyósat. Gyönyörűségesen bevásároltam a sarki töröknél, aki az utcán mindig előre köszön (szeretek ott zöldséget venni, na, néha többször is a héten, úgyhogy ismerjük már egymást), vettem szép nagy kaliforniai paprikákat, koriandert, petrezselymet, darált húst és otthon nekiálltam, <a href="http://www.nosalty.hu/recept/toltott-paprika-pataki-talban">íme az alaprecept</a>, amit közben kicsit azért átalakítgattam a saját ízlésünknek megfelelően: több darált hús, kevesebb rizs, több fűszer. Kevertem a húsmasszába pl. tandoori fűszert (de nem túl sokat, mert csípős), apróra vágott petrezselymet, valamint a szószt sem úgy csináltam, ahogy a recept írta, hanem miután a paprikák megfőttek a paradicsomlében, leöntöttem róluk egy külön edénybe és liszt nélkül gyártottam belőle egy sokkal királyabb alapszószt parmezánnal, tejszínnel, oregánóval és bazsalikommal, majd az egészet visszaöntöttem a paprikákra. Annyira finom lett, hogy P. ma reggel fél 10-kor, amikor kimásztunk az ágyból, nem volt lebeszélhető arról, hogy töltött paprikát reggelizzen. Tássék:</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2pARirH8gEMGp3r0kfNflfmPDHtL4xvvhcFQYhjKznSfCzo_W94eO5spuLlpfGHmvwoe_fr1l_Hs6LRiBXviExfyxWTa6iJGZyJBL03FsQqTNicGTx_OVDlOOVwjlFkSCxadCD30ZCZg/s1600/IMG_7218.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2pARirH8gEMGp3r0kfNflfmPDHtL4xvvhcFQYhjKznSfCzo_W94eO5spuLlpfGHmvwoe_fr1l_Hs6LRiBXviExfyxWTa6iJGZyJBL03FsQqTNicGTx_OVDlOOVwjlFkSCxadCD30ZCZg/s400/IMG_7218.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="color: #6aa84f;">A szaunázás nagyon menő volt. Havonta egyszer este 11-től az uszoda részről (is) kifogynak ilyenkor a fürdőruhában fürdőzők és átveszik a szaunázók a teljes hatalmat. Mindenhol gyertyák égnek, lehet enni-inni, vannak ingyen kóstoló falatkák (tésztasali, krumplisali, leves...), az egyik dolgozó még egy kis kupica tojáslikőrt is a kezembe nyomott az egyik szauna-kör után. A kételyeket eloszlatván - nem swinger klubban voltunk. Itt a meztelenül szaunázás a módi, teljesen elfogadott és normális, senki nem szaunázik fürdőruhában. Senki. Nincsenek is külön férfi és női öltözők, hanem minden vegyes. Eleinte szokatlan volt nekem is, mondhatni gewöhnungsbedürftig, de aztán lassan hozzászokik az ember és onnantól tök jó. Így néz ki a gyertyafényes éjféli szaunás-fürdős-muri:</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJm0jgDmPVzgfNY6BcrUA7PA5ENvq75wYWvyyHkmnLgyJvcwhdj8Frn3Xi_JG6PYnYISSkKIu2WntlED9Wo9guKBoxSmOOJWA985dJKjZQbJXkaoRo7mkgJKfvbmI6zOGivC6qlMFQUZ0/s1600/candle.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="230" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJm0jgDmPVzgfNY6BcrUA7PA5ENvq75wYWvyyHkmnLgyJvcwhdj8Frn3Xi_JG6PYnYISSkKIu2WntlED9Wo9guKBoxSmOOJWA985dJKjZQbJXkaoRo7mkgJKfvbmI6zOGivC6qlMFQUZ0/s400/candle.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Ma, azaz vasárnap délelőtt - miután tényleg töltött paprikát reggeliztünk - úgy határoztunk, hogy jó lenne valahol sétálni egy nagyot, úgyhogy elmentünk a Hafen City-be kikötőzni, mert már rég nem jártunk arra. Mivel P. valahol kávét akart inni, beültünk egy ismerősnek tűnő, NENI nevű helyre, majd vitatkozni kezdtünk azon, hogy ez ugyanaz a <a href="http://neni.at/restaurants/naschmarkt/">NENI</a>-e, mint ahol tavaly decemberben Bécsben a Naschmarkt-on reggeliztünk. A bécsi NENI egy apró, izraeli eszegető volt, naaaaagyon finom humusszal és orientális, nemzetközi konyhával, ez meg itt a legdrágább hamburgi kikötőnegyed kellős közepén egy hasonló dizájnnal írt, ugyanolyan nevű étterem, ahol szintén lehetett humuszt rendelni. Teljes volt a dilemma. Tanakodván, hogy ez a NENI ugyanaz a NENI-e, elkezdtem a telefonomon guglizni (meg közben valószínűleg hangosan gondolkodni is), miközben a szomszéd alsztalnál ülő, középkorű hölgyemény nagyon kedvesen rám mosolygott (és valószínűleg megértette, mit csinálok éppen és hogy mindjárt rájövök az összefüggésre), én meg visszamosolyogtam, aztán egy pillanatra ledermedtem, mert ugyanaz az arc bámult át ránk 2 asztallal odébbról, mint akit épp az interneten láttam a bécsi NENI weboldalán. Hehe. A tulajdonos hölggyel, Molcho Haya-val kacsintgattam éppen össze. Odahívott bennünket az asztalához csevegni, elmeséltük neki, hogy ismerjük a bécsi bisztróját, voltunk ott a télen reggelizni, majd ő is elmesélte, hogy 3 napja nyílt meg a hamburgi NENI, ahol épp ücsörögtünk. Nagyon menő. Eléggé egy hullámhosszon voltunk, elmondtuk neki, hol lehet Hamburgban a legjobb orientális kajákat enni, megdiskuráltuk, hogy izraeli étterem nem nagyon van a városban és jaj de jó, ő meg teljesen le volt taglózva a kulináris helyismeretünktől (ami ugye egyenesen következik abból, ha az ember egy ilyen kis gourmet haspókkal él együtt, mint P.), minden jobb helyet fejből fel tud sorolni a városban.</span></div>
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU0LFezkQvd05-w_JitbXqCSjdYecZIOQZA94LRkj3XOiQD84qztlg0rTK9i1OcH4-snbOcU_uStTG7pHtOj7PAPniafoVyHB0PEjradd4LI8qu_wEA9rSTq_FjZfAmX0D-xW_yaRlhvo/s1600/IMG_7221.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU0LFezkQvd05-w_JitbXqCSjdYecZIOQZA94LRkj3XOiQD84qztlg0rTK9i1OcH4-snbOcU_uStTG7pHtOj7PAPniafoVyHB0PEjradd4LI8qu_wEA9rSTq_FjZfAmX0D-xW_yaRlhvo/s400/IMG_7221.JPG" width="400" /></a></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-46532817560386280572016-02-16T21:10:00.002+01:002016-02-16T21:12:47.595+01:00Berlin<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Csütörtöktől szombatig Berlinben voltunk P-vel, remek időzítéssel neki üzleti találkozója volt, én pedig a nemzetközi bürokrácia útvesztőjébe voltam hivatalos ügyet intézni, így egyikünknek sem kellett egyedül utazgatnia, szépen beültünk a batmobilba, elzötyögtünk a fővárosba, megtoldottuk az eredetileg tervezett egy darab ottalvást még eggyel és az ügyintézés után bejeletkeztünk a kedvenc luxemburgi barátunkhoz, Tomhoz, látogatóba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Csütörtök délután volt egy kis kellemetlenség, mivel (P-vel ellentétben) nekem aznap semmi dolgom nem volt, elindultam hát vért adni, mert miért ne, legális! Kikerestem a térképen a hotelhez legközelebbi Véradó Központot, majd sétáltam vagy 20 percet az esőben, hogy aztán odaérve közöljék velem, hogy lakcímbejelentő lap (!!!) nélkül nem adhatok vért, úgy, hogy Hamburgból jövök, meg pláne nem, mert az "amúgyis túl messze van". Az, hogy német véradó igazolványom van, az senkit nem érdekelt. Namármost ezt kikértem magamnak, mert az "amúgyis túl messze" az ugye eléggé viszonyítás kérdése. Anyád van túl messze, az... Azon kívül meg, milyen szöveg mán az, hogy ha "valami miatt később el akarnának érni", akkor az problémás a távolság miatt. Hát ne akarjanak elérni vázzeg, nem akarom én visszakérni a leadott vért, utána semmi közünk egymáshoz, hagyjuk egymást szépen békén. Milyen hülye szöveg ez mán? Mit volt mit tenni, csalódottan haza kullogtam, közben forrt bennem a düh, hogy ezek itt Berlin Charlottenburgban megengedhetik maguknak a luxust, hogy elhajtsák a véradókat?! Azonnal vissza megyek és megdobálom őket <strike>szeméttel</strike>. A hotelben aztán szépen utána olvastam az interneten, hol is jártam, aztán már nem fájt annyira a visszautasítás, mondhatni megkönnyebbültem, hogy nem jött össze: mint kiderült, ez egy privát véradó intézet volt, akik abból élnek, hogy az (ingyen) leadott vérből gyógyszereket csinálnak és hülyére keresik magukat vele. Hát bocs, az én véremen ne gazdagodjon meg senki, nekem nem ez volt a célom vele.Pfff...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Tanulság: csakis a Vörös Keresztnél szabad vért adni. Sehol máshol. Ők nem élnek vissza a jóindulatta, nem kereskednek vele, hanem életet mentenek. Arról nem is beszélve, hogy elfogadják a véradó igazolványomat, mert ők maguk állították ki. A következő hamburgi (!) véradó időpontot már ki is kerestem magamnak, ott a helyem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">A csütörtöki csalódás után aztán péntek reggel mindketten elindultunk a dolgunkra: P. hotelközelben maradt, én pedig betömegközlekedtem a belvárosba, mivel a Magyar Konzulátusra voltam hivatalos, azzal a céllal, hogy az otthoni lakcímemet megszüntessem. Nagy feneket kerítettek neki, mert ezt Hamburgban nem tudtam elintézni, csak Berlinben vagy Düsseldorfban, személyesen. Voltak félelmeim az ügyben, már nem a lakcím miatt, hanem inkább az ügyintézéstől tartottam. Vajon magyar vagy német stílusban nyomják? - kérdezteja Babi néni. Miután megtaláltam az épületet (ami nem mellesleg direkt a Reichstag mellett van, nem kicsit menő), pozitívan csalódtam: kedves, udvarias, gyors és egyszerű az ügyintézés! Wáó! Sikerült mindent lepapírozni, a lakcímkártyámat leadtam, majd postán kapom vissza 2-3 hónap múlva és annyi az egész, hogy a ravazdi címem helyett az áll majd benne, hogy "külföldi lakcím". Az egyik kitöltendő nyomtatvány megfogalmazása azért kicsit oldalba vágott, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy azt írom alá, hogy "Magyarországot a külföldi letelepedés szándékával elhagyom", vagy azt, hogy "külföldi letelepedési szándékomat bejelentem." Nyilván a tartalom szempontjából ugyanarról beszélünk, csak az első verziót kicsit nehezebb alárni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Miután lezongoráztam a lakcím témát, csontig lejártam a lábam (mert persze ha már itt vagyok jelszóval a Reichstaghoz és a Brandenburgi kapuhoz azért jó turista gyanánt elmentem) és P. is végzett a dolgával, a KaDeWe nevű (Kaufhaus des Westens), 1907 óta működő, "nyugat berlini", rendkívül felkapott bevásárlóközpontnál találkoztunk, mert P. már napok óta teljesen rá volt pörögve, hogy ő ott szeretne valamit ebédre bekapni és nem máshol. Nem volt egyébként gyenge a hely, 60.000 négyzetméter, 6 emeleten, ahol a legfelső emelet kizárólag apró gourmet élelmiszerboltokból és mini-éttermekből áll, ahol bevásárolni és enni egyaránt lehet. Erre fájt P. foga egész nap, nem lehetett feltartóztatni, kérem szépen ez lett belőle:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMptmfGnX1qSeev_zdVH9HnC0v7xRN39AcM0rMgabHvom1u1ckUr8Y1RZilPvk9DDdjotqobukbDjh65RWo07ZJGZZB8HkieklmstIo7PRPFdVre2c4SJjXH4plaoIWdKSav-oU97G_0M/s1600/IMG_7107.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMptmfGnX1qSeev_zdVH9HnC0v7xRN39AcM0rMgabHvom1u1ckUr8Y1RZilPvk9DDdjotqobukbDjh65RWo07ZJGZZB8HkieklmstIo7PRPFdVre2c4SJjXH4plaoIWdKSav-oU97G_0M/s400/IMG_7107.JPG" width="300" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjNnLUhFki2IUB85DNVta23S5zsrsFeqnTmtaqeZw914ZnVFbiqLLYDjcw2ou8MfEJ8a_oarkIYPc71OWVcCVrs4IYJkAiBLZalVdMPSOCNQvYtm-gHCIKb3gCABm80r-WF65aYGm7giQ/s1600/IMG_7108.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjNnLUhFki2IUB85DNVta23S5zsrsFeqnTmtaqeZw914ZnVFbiqLLYDjcw2ou8MfEJ8a_oarkIYPc71OWVcCVrs4IYJkAiBLZalVdMPSOCNQvYtm-gHCIKb3gCABm80r-WF65aYGm7giQ/s400/IMG_7108.JPG" width="300" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLXXoJb6ixuArf_Cp8s_BbkdS3r6ZjcIMWQUM3I1XYs_dcaUoaxFy8rgb-U9jnFZq2mf7gxDVJyO7XDTga9OKkl1Ww35X9MTIMntsKBrCfbjEadX_pN2dGWRux8WK7LLHCJ8jObs9QEf8/s1600/IMG_7109.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLXXoJb6ixuArf_Cp8s_BbkdS3r6ZjcIMWQUM3I1XYs_dcaUoaxFy8rgb-U9jnFZq2mf7gxDVJyO7XDTga9OKkl1Ww35X9MTIMntsKBrCfbjEadX_pN2dGWRux8WK7LLHCJ8jObs9QEf8/s400/IMG_7109.JPG" width="300" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Én, Wilson, megettem egy egész darabot. És túléltem. Eléggé nehezemre esett, főleg, miután lefolytattuk a következő, rendkívül étvágygerjesztő beszélgetést:</span><br />
<span style="color: #6aa84f;">P: - és nézd csak, ha citromot cseppentesz rá, összehúzódik.</span><br />
<span style="color: #6aa84f;">én: - blöööeee, ez még él??????</span><br />
<span style="color: #6aa84f;">P: - öööh... neeeem. Nem annyira.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span>
<span style="color: #6aa84f;">Hát most mit mondjak? Az austern kagylók azt hiszem nem tartoznak a kedvenceim közé, bár meg kell hagyni, hogy ha az ember valahogy elvonatkoztat attól, hogy "kicsit" még élnek, meg attól, hogy olyan az állaguk, mint egy marék takonynak, szóval ha sikerült mindezt elfelejteni, egészen jó, friss tenger ízük van és állítólag nagyon egészségesek is.</span><br />
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-74147875971937268422016-01-16T18:39:00.002+01:002016-01-16T18:57:45.720+01:00Tojáseső hulljon reád...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Hát az úgy volt, hogy szombat délelőtt ébredés után elmentünk a metróba bevásárolni. Ez minden alkalommal nagyon vicces, mert ilyenkor P. baromira felpörög, hogy juhú bevásárlás és olyan mennyiségű mindent veszünk meg, amit aztán alig tudunk felcipelni az 5. emeleti birodalmunkba. Lényeg a lényeg, P. vásárlási lázban ég és már reggeli közben örül a programnak. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Hogyaszongya: eltöltöttünk legalább 2 órát a metróban, vettünk minden elképzelhetőt a borospoharaktól kezdve (amiket VALAKI folyton eltör) az élelmiszeren át egészen a gin(ek)-ig. Az after bevásárlás-móka aztán ott kezdődött el, amikor a kb. 2 tonna nehéz bevásárlókocsival ellavíroztunk az autóig, amit egyéb kedves hamburgiak olyan remekül körbeparkoltak, hogy a csomagtartóhoz nem fértünk hozzá a bevásárlókocsival, amit úgy oldottunk meg, hogy én beálltam a kocsi mellé, P. pedig DOBÁLTA nekem a megvett árukat, amiket egymás után elkapkodva belehánytam az autóba. Egy pillanatig még át is suhant az agyamon, hogy ennek a lazaságnak még megisszuk a levét, de aztán nem foglalkoztam többet az ünneprontással, P. különben is olyan vigyorral az arcán dobálta a wc papírokat meg a nem törékeny dolgokat, hogy egy idő után már nem érdekelt. Amikor elfogytak a dobálható dolgok, P. még mindig nagyon lazán, átnyújtott az autó nyitott hátsó ajtaja (és a fejem) fölött egy öntöttvas (!) serpenyőt, amit szintén a metróban zsákmányoltunk, gondoltam is, hogy az jó lesz, ha nem bírom el egy kézzel és a fejemre esik, megnyomorodok még itt a végén és halálomig ápolhat, mert az ő lelkén fog száradni, na mindegy. Ezzel a gondolattal aztán az egy szabad kezemmel a fejem fölé nyúltam a serpenyőért, amit ugyan elbírtam, de mivel én kis hülye üresnek gondoltam (mert ugyan már KI annyira kis zizi, hogy figyelmeztetés nélkül a fejem fölött, ahol még csak esélyem sincs belenézni, a kezembe nyom egy öntöttvas serpenyőt, ami nem üres???), szóval én kis hülye nyúlok érte az egy szabad kezemmel, megbillentem, mert csak így bírtam el, majd észreveszem ám, hogy tojások potyognak rám, amik szerencsére nem rajtam törtek szét, hanem részben átpattantak rólam az autóra és ott törtek el, részben pedig legurultak a fejemről / vállamról / hátamról és a földön törtek szét. Csak egy 10-es csomag tojást vettünk ugyan, de abból szerintem mind 10 a fejemre esett. Először nem is tudtam erre mit mondani a meglepetéstől, főleg, miután megállapítottam, hogy P. mekkora bakot lőtt, mert a nyavajás tojásokat nem csak simán belepoakolta a kiba** serpenyőbe, hanem - biztos ami biztos - a serpenyőbe először beletett keresztbe két újságot (a Süddeutsche Zeitung-ot kicsit sajálom, mert már előre örültem neki), szóval KERESZTBE beletett két újságot, úgy hogy azok jobbról-balról kilógtak a serpenyőből, ennél instabilabb konstrukciót nem is lehett volna építeni, majd erre RÁ a 10es csomag tojást. Na herzlichen Glückwunsch. Hát erre most mit mondjak? FELELŐTLEN! Az ötlet kezedettől fogva halálra volt ítélve. Én meg ott álltam az autó mellett, záporoztak a fejemre a tojások és nem szóltam semmit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kellett pár perc na, hogy röhögni tudjak, de miután P. első mondata a kollektív ledermedés után az volt, hogy "jajj bocs, az én hibám", már nem érdekelt, hány tojást törtünk szét, elkapott a röhögés. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">És négyet a tízből még meg is tudtunk menteni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Facit: my darling 6 tojást ejtett ma a fejemre. Világos nappal, nyilvános helyen. Igazából úgy lett volna fair, ha a maradék 4-gyel utána megdobálom. Kár, hogy ez nem jutott akkor az eszembe.</span></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-26588042681676935492015-12-01T16:51:00.000+01:002015-12-01T16:51:28.852+01:00Adventi csomagok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Miután abszolváltam a "Moszkvai rém újra szedi áldozatait, avagy túlélni Dmitri-t" 1. és 2. részét is, a betegségből is nagyjából kimásztam, már csak kicsit herákolok néha és a rémálmok a gumicsizmabúvárfélcipőről is el-elmaradoznak, pénteken véget ér a már lassan 2 hete futó CRM kurzus is, ami az eddigi "Dmitri Spezial" után kisebbfajta nyaralásnak tűnik - nem mintha bánnám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Idén ismét adventi naptárazunk, ma reggel kibontottuk az első csomagocskákat. Vicces, mert az ajándékok láttán első blikkre egyértelműen megállapítható, kinek nem erőssége kettőnk közül a csomagolás. P. ajándékait a tavalyiakhoz hasonló gondossággal kék pöttyös papírba csomagoltam és minden ajándékra ragasztottam egy összehajtogatott (és előtte napokig gondosan összeválogatott) kortárs verset, mert erre már tavaly is nagyn bukott, gondoltam ezt a szokást megtartjuk. Ehhez képest az én ajándékaim nincsenek még teljesen beszerezve (!), minden nap valahonnan előszed egyet (csak a papírzörgést hallom a nappaliból, meg ahogy a kis medve mancsaival matat a hálószobában) és szépen beleteszi egy, tavaly ugyanerre a célra beszerzett, piros pöttyös ajándéktáskába. Így ni:</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipx71MfOE4m4BlggnRkeB7JfSH4qvd19Z2hr9TiS9d7dHObi_qM0i7fxeyad5ubeXYeexSbsdxL2xcRPSCBYgaKIuhcyl9uw4OoRoQhP7AtKBE05OzMa8yPCJQV3jc7uuSIKVniCx3EoA/s1600/IMG_6548.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipx71MfOE4m4BlggnRkeB7JfSH4qvd19Z2hr9TiS9d7dHObi_qM0i7fxeyad5ubeXYeexSbsdxL2xcRPSCBYgaKIuhcyl9uw4OoRoQhP7AtKBE05OzMa8yPCJQV3jc7uuSIKVniCx3EoA/s320/IMG_6548.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge0HdYG7SuZZAIbx0gMmOFe-Pm6o9ZAi0d2rZ6ym18Vw8LlrAPyKJsexdWapyMopD2UNSZ8Qus0kCya3h7xvv708fkoOyYEWeEUkrlVnH-yPYKjwnqmxEwNn1bd2PN5n9-tNv_tLIYz4c/s1600/IMG_6549.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge0HdYG7SuZZAIbx0gMmOFe-Pm6o9ZAi0d2rZ6ym18Vw8LlrAPyKJsexdWapyMopD2UNSZ8Qus0kCya3h7xvv708fkoOyYEWeEUkrlVnH-yPYKjwnqmxEwNn1bd2PN5n9-tNv_tLIYz4c/s320/IMG_6549.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp5oV6wrCU3EngnbiScxRn_BLICQsnTi0k7D2U1_-StMq1kQkl-FzMA5_biZrMBwDe4ThfzK7Ngq3QTAxB4ST2LuBT6PIlZikLnxM9Z4-2-UlcqqtFhGqLB-Irh6b4r-mOL5tKmngIGZI/s1600/IMG_6550.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp5oV6wrCU3EngnbiScxRn_BLICQsnTi0k7D2U1_-StMq1kQkl-FzMA5_biZrMBwDe4ThfzK7Ngq3QTAxB4ST2LuBT6PIlZikLnxM9Z4-2-UlcqqtFhGqLB-Irh6b4r-mOL5tKmngIGZI/s320/IMG_6550.JPG" width="240" /></a></div>
<br /><span style="color: #6aa84f;">Attól tartok egyébként, ma átöltözés közben véletlenül rájöttem, honnan varázsolja elő reggelente nagy papírzörgéssel a csomagjaimat... Iszonyatosa nagy önuralomról tesz tanubizonyságot, hogy nem néztem bele a papírtáskába (és nem is fogok!), amit P. rendkívül nagy előrelátással a titkos és számomra egyben láthatatlan ruhásszekrényünk tetején helyezett el. Hát mit mondjak? Bánom a percet, amikor véletlenül felnéztem a számomra láthatatlan szekrény tetejére, mivel P. csütörtökig nincs itthon, én pedig minden percben legalább háromszor gondolok arra, hogy bele kéne nézni a papírtáskába.</span><br />
<br />
<span style="color: #6aa84f;">WRRRÁÁÁ !!!</span><br />
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span>
<span style="color: #6aa84f;">De nem fogok.</span><br />
<span style="color: #6aa84f;">De nemám.</span><br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-66226677450669876452015-11-21T17:09:00.002+01:002015-11-21T17:17:15.714+01:00Bátág bagyog<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Mondtam én, hogy az üzemvezetés nem tesz jót az egészségemnek, na tessék, péntek estére le is betegedtem. A csütörtöki vizsgát még valahogy túléltem, de már sejtettem, hogy nem lesz ennek a kedvetlenségnek és gyengeségnek jó vége, ami másnap estére be is igazolódott: hazamásztam a suliból (a vizsga egyébként-2es lett, ami a német pontrendszerben egy magyar 4-esnek felel meg, eddig ez a legrosszabb jegyem), majd elkezdtem készülődni egy lánybúcsúztató after partyra, amit már kb másfél hónapja szervezünk (még mielőtt bárki is megijed, nem az enyémről van szó), gyorsan aludtam 2 órát, hogy hátha majd attól rendbe jövök, de mire alvás után felkeltem, már egyértelmű volt, hogy a wc-re is alug tudok egyedül elmenni, fáj minden tagom és óránként 346-szor tüsszögök, úgyhogy lemondtam az estét, bevettem egy gyógyszert, főztem magamnak teát, előszedtem 10 csomag papírzsepit és beguborodtam a kanapéra és tv nézés közben aludtam tovább.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">A szombati kettesben piacra menésesről való lemondás azért kicsit a húsomba vágott, mert ilyenkor a bevásárlást össze szoktuk kötni a piacon kávézgatással és reggelizéssel, ami nagyon jóóóó (és ami <u>mindig</u> halas zsemle, a következő három variáció váltogatja egymást rendszeresen: lazacos-tormás, halfasírtos, északi-tengeri rákos). Mivel nekem már az is nagy megerőltetés volt, hogy felkeljek és elmenjek lezuhanyozni, sajtos egyértelmű volt, hogy P. egyedül megy a piacra, ami alatt én folytattam a kanapén való rendkívül qualifikált fetrengést. Rándás gyárák volt, mert hozott nekem halas zsemlét és itthon reggeliztünk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Valamint: vett egy egész csirkét (Uschi-nak neveztük el), akiből ma délután kb 5-6 liter húslevest gyártott, mert "az jót tesz nekem." </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Xt-E-KUTEcXh6tvK1qF1EBS-Rrkcp0FsI7zwYVn7n3D-HzFbQpmyTNYBbNw7NBMcfwbilZRC7zvQfGF64adsovhgwb1AgDYPeiL9YWiqu5m9hd7hSsqXpHNJWzdoz9IX5FhHwH0WPwk/s1600/IMG_6513.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Xt-E-KUTEcXh6tvK1qF1EBS-Rrkcp0FsI7zwYVn7n3D-HzFbQpmyTNYBbNw7NBMcfwbilZRC7zvQfGF64adsovhgwb1AgDYPeiL9YWiqu5m9hd7hSsqXpHNJWzdoz9IX5FhHwH0WPwk/s320/IMG_6513.JPG" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-21707306120089929402015-11-16T18:23:00.005+01:002015-11-17T11:28:59.948+01:00Üzemvezetés Dmitrivel<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
</div>
<span style="color: #6aa84f;">Nincs mostanában nagyon sok mondanivalóm, hallgatnak a múzsák.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Az utóbbi négy hétben (egészen most péntekig) üzemvezetési modul volt / van a suliban, aminek következtében napjában többször arra gondolok, hogy - állítólag - ami nem öl meg, az erőssé tesz, bár ennek kapcsán még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az üzemvezetés jót tesz az egészségemnek. A hab a tortán: egy eredetileg orosz, frankfurti ex-bankár - Dmitri - tartja a kurzust és kimerít minden, bankárokkal kapcsolatos sztereotípiát: kizárólag öltönyben jár, mandzsettagombokat visel és olyan cipői vannak, amikben ha aznap esik az eső, nem megy ki az utcára, hanem ilyen fura <a href="http://www.mercateo.com/images/products/847_lager847/44925_gummi_ueberziehschuh_m_sta_v2_5255_g3_o.jpg">búvárgumicsizmafélcipőt</a> hord magával, amit rá lehet húzni a rendes cipőre, hogy ne legyen az utcán koszos. Nem hittem el, amikor először megláttam, hogy leveszi a cipőjét az asztal alatt és ezzel egyidőben van rajta másik cipő, beletelt vagy 10 percbe, mire megértettem, mi ez. Betojtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Így érzem magam négy hete:</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://nemkutya.com/wp-content/uploads/2015/05/102799-nyugodjal-meg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="http://nemkutya.com/wp-content/uploads/2015/05/102799-nyugodjal-meg.jpg" border="0" src="http://nemkutya.com/wp-content/uploads/2015/05/102799-nyugodjal-meg.jpg" height="309" width="320" /></a></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-24834760246928764612015-09-20T13:48:00.000+02:002015-09-20T13:53:19.225+02:00Szerencsétlen vagyok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">P.-t csütörtökön este kivittem a reptérre, integettem neki fehér zsebkendővel <strike>(mint egy pirosbarna kislány)</strike>, majd hazajöttem, leparkoltam az autót szépen a piactérre, mert máshol nem találtam parkolóhelyet, egyszer még át is suhant az agyamon, hogy fel kellene írnom magamnak egy cetlire, hogy péntek délután <u>min-den-kép-pen</u> másik parkolóhelyet kell keresnem, mert szombat reggel piac van. Hogy írtam-e cetlit magamnak? Persze, hogy nem. Megbántam-e? MEG!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Péntek este megérkezett Tom, a Berlinben élő luxemburgi barátunk és elmasíroztunk szépen a piroslámpás bulinegyedbe egy koncertre, ahonnan hajnali 3 körül sikerült hazamászni, a szombatot átlábadoztuk, filmeket néztünk és aludtunk, majd ma (vasárnap) reggeli közben diskurálgatva elcsicseregtem neki, hogy éppen varrós fázisban vagyok és a jövő héten el szeretnék menni az IKEA-ba textileket venni, de ehhez meg kell kérdeznem sms-ben P-t, hogy hol áll az autó, mert oké, hogy kulcsom van hozzá, de halványlila gőzöm sincs, hogy hol áll a verda...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Verda... hmmm... de utoljára mintha én vezettem volna. Hmmm... WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ elfelejtettem átparkolni! WRRRÁÁÁÁÁ!!! - Tom közben csak kérdőjel arccal, furán pislogott, nem értette mi bajom van, majd miután az első sokkon átestem, elmeséltem neki, hogy akkor a reggeli utáni első varásnapi program az lesz, hogy elmegyünk a rendőrségre (ami rendkívül menő mód direkt a lakásunk mellett található) és megkérdezzük, hogy hova szállították el az autót, mert abban száz százalékig biztos voltam, hogy a piacról elvontatták, mivel szombat reggelente minden tele van az árusok standjaival és a közlekedési táblán is azzal fenyegetnek, hogy a szombat reggel 7:00 és délután 15:30 között ott parkoló autókat elvontatják. Ótvar szar érzés erre vasárnap reggel rájönni, na.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Elbattyogtunk hát a szomszédba a rendőrségre, miután megállapítottuk, hogy beigazolódott a sejtésem és a piacról ténylegesen eltűnt az autó (kényelmes környéken lakunk, a piac direkt a rendőrség mellett van, úgyhogy nem kellett messze menni). Egy fiatal rendőrcsávó volt szolgálatban, akinek röviden vázoltam, hogy milyen szörnyűség történt és keresem az autómat, de nincs meg. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">- mi a rendszáma?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">- öööh... mmh... úgy kezdődik, hogy HH, mint ugye minden hamburgi autó... és utána az jön, hogy DS... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">- és a számok utána?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">- azokat sajnos nem tudom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Így persze nehéz egy autót egy 2 milliós városban megtalálni, ha nem tudom a rendszámot, úgyhogy haza kellett mennem és valahogy kitalálni a számokat. P-t persze nem akartam felhívni, mert minek ijesztgessem feleslegesen, úgyse tud a kéklő messzeségből semmit se csinálni, arról nem is beszélve, hogy szerintem ő sem tudja a saját rendszámát, nem csak én. Aztán kínomban eszembe jutott, hogy pár héttel ezelőtt lefotóztam neki egy büntetőcédulát, amit postán kapott, úgyhogy gyorsan átfésültem az utóbbi 2-3 hónapban neki küldött sms-eket, ahol aztán hálistennek meg is találtam a fotót, rajta a teljes rendszámmal. Visszaballagtam vele a rendőrségre, odaadtam a rendőrcsávónak, aki némi körbetelefonálgatás után nagy nehezen megtalálta a kocsit, amit - MÁZLI!!! - egy tőlünk nem messze lévő utcába tettek le, mivel rajtam kívül egy másik hülye autóját is el kellett hogy vontassák és szerencsére nem volt elég vontatókocsi, így a miénket nem az autóbörtönbe vitték, hanem csak egy közeli sima parkolóba "átcsoportosították", ami nekem azért nagyon jó, mert így kb. 100 euróval kevesebbre leszek megbüntetve. (Ugyanis csak a puszta tény, hogy a kocsi az autóbörtönbe kerül, kb ennyi pénzbe fáj. És akkor a bírságról még nem is beszéltünk, amit majd ki kell fizetni, na meg az autó nem az én nevemre van forgalomba helyezve és lehet, hogy az autóbörtönből nem is hozhattam volna hivatalosan el, ami miatt az első ott töltött 24 óráért - utánanéztem! - 77,20 EUR büntit kellett volna fizetni, majd minden innentől megkezdett 24 óráért plusz 10 EUR-t, mindaddig, amíg valaki arra jogosul a kocsiért nem megy. Mivel P. csak csütörtök este jön haza, ez egy bazi drága mulatság lett volna.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Miután mindezt a rendőrségen tisztáztuk, közölték velem, hogy ha van kulcsom az autóhoz, egyszerűen csak oda kell mennem és elhozni, senkinél nem kell semmit aláírnom, a kocsi egy nyilvános parkolóhelyen áll. Felkerekedtünk hát Tommal, elballagtunk a megadott parkolóhoz és hazahoztuk a verdát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Nem fogok soha többé a piacon parkolni. Never ever again. Niemals wieder. Meg az autót se akarom egy darabig látni, azt hiszem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="color: #6aa84f;">A rendszámot mindenesetre egy életre megjegyeztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-50625387776448804312015-09-06T14:45:00.000+02:002015-09-06T14:46:47.057+02:00Tüntetünk<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Jövö szombaton eksön lesz. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Szélsöjobbos felvonulást jelentettek be a belvárosba, a rendörség persze az állítólag kevés mozgósítható
kapacitásra hivatkozva betiltotta, ami így valószínüleg ahhoz fog vezetni,
hogy az ügy az utolsó pillanatban bíróság elé kerül, ahol a majmok mégiscsak engedélyt kapnak Hamburgban felvonulni. Ebböl kiindulva már hetek óta szervezödik a
városban egy polgári ellendemonstráció, ami azt hivatott megakadályozni, hogy a
szélsöjobb akár csak egyetlen lépést is meg tudjon tenni. Vonuljanak ott, ahol ezt
elnézik nekik, erre a célra Hamburg kifejezetten alkalmatlan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Különben
sem értem, melyik szélsöjobbos annyira hülye, hogy pont ide szervez náci felvonulást?
Hanza város, a történelem során mindig is tele volt külföldiekkel, ide költözöttekkel, akik itt senkit nem zavarnak, akikkel békében lehet élni és akiket a lakosság elfogad. Igen, a menekülteket is. Ahhoz, hogy pont itt akarjon bármelyik náci is
felvonulgatni, súlyosan hülyének kell lenni, arról nem is beszélve, hogy nem tanulnak a saját hibáikból, mivel tavaly vagy tavaly elött már felállt a város egyszer ellenük és egy centimétert sem tudtak menetelni, mert a lakosság nem hagyta. Hát most úgy tünik, megpróbáljuk újra. Mert visszatarthatatlanul itt van höböröghetnékjük. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Summa summarum: nincs mit tenni, szombaton megyek és (remélhetöleg még pár ezer helyivel együtt) elállom a nácik útját, hogy ne tudjanak vonulni. Mert ez itt nem a te szobád, szélsöjobbnak ebben a városban helye nincs. </span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-65352080770768241082015-08-29T16:53:00.001+02:002015-08-30T16:27:42.518+02:00Aktuális<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Próbáljuk kivenni a részünket a várost érintö menekült problémából is (vagy annak a megoldásából? A fene tudja.), szerencsére egyre több a lakossági kezdeményezés, ami szerintem szuper: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Szervezödnek úgynevezett <a href="https://www.facebook.com/welcomedinners?fref=ts">welcome dinner</a>-ek, amiknek keretében 1-1 hamburgi jelentkezö 1-1 menekült családot (max. 2-3 ember) lát vendégül az otthonában egy estére: együtt föznek, eszegetnek, beszélgetnek (akkor is, ha csak kézzel-lábbal vagy angolul megy), így is megkönnyítve az újonnan érkezettek beilleszkedését és egyben kifejezve, hogy a lakosság nem zárkózik el a háborúból menekülök elöl és szeretne segíteni ott, ahol lehet. És a welcome dinner csak egy gesztus a sok közül. Volt, aki például összegyüjtött 10 gyereket a menekülttáborban néhány szülövel együtt és elvitte öket az Elba parta, ahol a homokban piknikeztek, a gyerekek a folyóban fürödtek, játszottak és mindenki ki tudott kapcsolódni és legalább egy délutánra elfelejteni a problémáikat. Ezt az opciót mi is mérlegeltük P.-vel (mondjuk a vacsorára is jelentkezni fogunk), mert valamelyik este pont arról diskráltunk, hogy ezek az emberek vajon eljutnak-e egyáltalán az Elba partra, vagy Hamburg azon részeire, amik nem közvetlenül a táboruk közelében vannak? Valószínüleg nem, mivel se pénzük, se semmijük nincs, a tömegközlekedésre ezesetben kiadott fejenkénti 3-4 eur luxusnak számít, nekünk meg semmiböl sem állna megszervezni, hogy néhányukkal autóval elmenjünk ide-oda, a várost megmutatni, kikapcsolódni, lábat lógatni, a homokos strandon feküdni stb... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Gyüjtjük továbbá az általunk már nem használatos ruhákat, a hétvégén talán el is jutuk odáig, hogy kiszortírozzuk a ruhásszekrény tartalmát, zsákokba tegyük és elvigyük a táborba, hiszen lassan jön az ösz, a hideg, esös, ködös hamburgi idö, ezeknek az embereknek meg nagyjából az minden öltözékük, ami éppen rajtuk van. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Október elején lesz például egy<a href="https://www.facebook.com/events/1130777536937098/"> moin-moin refugees</a> nevü rendezvény is, 10 eur belépövel, kajával, piával a Reeperbahn-on. A komplett befolyt összeget arra fogják fordítani, amire a menekülteknek momentán explicit szükségük van. A fb rendezvény tegnap este lett közzé téve, ma már 6.200-an mondtak igent a részvételre... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Jó látni egyébként, hogy nem csak mi gondoljuk ezt így, hanem a város nagy része ténylegesen megmozdul, ha arról van szó, hogy segíteni kell, vagy ha valaki a kezébe veszi a szervezést és elindít egy-egy ilyen projektet. Nem kibújni alóla, nem elfordíni a fejünket, vagy elbújni valami (egyébként sem felfogható, sem megindokolható) gyülöletkampány mögé, mondván, hogy nem az én problémám. Igenis az. Mindannyiunk problémája, ami akkor is itt lesz, ha nem nézek oda. Ezzel a hozzáállással magamat verném csak át a saját seggfej magatartásommal. Attól ugyanis nem lesz jobb, ha szögesdróttal veszem körbe a házamat. Akkor is jönni fognak. Egyre többen. Nem viccböl, vagy mert ez annyire jó nekik, hanem mert ahol eddig éltek, háború van. Engem se érdekelne fordított helyzetben, hogy máshol be akarnak-e fogadni. Magasról leszarnám. Az lenne a lényeg, hogy mentsem a saját böröm. Meg a családomét. Minden más másodrendü kérdés lenne. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Kicsit több megértést, elvtársak, kicsit több empátiát. Nem fog fájni. </span><br />
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-7368157502594776852015-07-27T18:22:00.000+02:002015-07-27T18:27:16.965+02:00Esküvön voltunk<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Szombaton esküvön voltunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Nagyon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Nem volt egyszerü menet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Délután háromkor kezdödött és másnap reggel fél hétig tartott, amit nem sokan értek meg a vendégek közül, talán voltunk összesen (az eredeti 130 fös felállásból) heten - az ifjú párt is beleértve -, akik bírták a végéig. Körülbelül reggel fél 6 körül hagytuk el az éttermet, ahol ünnepeltünk és valaki (talán P.) rendkívül hülye ötlete nyomán "még egy utolsó sörre" elmentünk a Zzzzischer nevü késdobálóba, ami gyakori vége mindenféle altalunk látogatott partiknak, itt issza az ember általában az utolsó "na még egy sört", amit rend szerint másnap mélyen megbán(ok). Nem volt ez másképp vasárnap reggel sem: simán beállítottunk a tömött kocsmába menyasszonyostul-völegényestül-nászmenetestül reggel 6-kor, még rendeltem magunknak egy kör "utolsó" sört, megvártam, amíg utánunk a második taxival P. is odaér, majd angolosan távoztam. Sok volt már a strapa, akkorra már kb 15 órája ünnepeltünk és nekem betelt a képzeletbeli poharam, fogtam tehát magam és haza<strike>másztam</strike> battyogtam, zsebemben az egyetlen lakáskulcsunkkal. Nem volt egy kellemes élmény felmászni az 5. emeletre, azt már most megmondom. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Leszereltem magamról valahogy az esküvöi szerkót és bedöltem az ágyba, mint egy darab kö. A következö schnitt, ami még megvan, az, hogy P. mellettem szuszog az ágyban, felriadok és azon csodálkozom, hogy vajon KI engedte be szegényt a lakásba, amikor nálam volt az egyetlen kulcs és amióta hazavonszoltam magam, itt fekszem az ágyban??? Vajon a szomszédon keresztül átmászott a tetöteraszon? De a terasz ajtó nincs nyitva... Vagy kifeszítette a bejárati ajtót? El sem tudtam képzelni, hogy jött be. "Majd jól megkérdezem, ha felkeltünk" - ezzel a gondolattal átfordultam a másik oldalamra és vasárnap délutánig meg se moccantunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Délután a nem kicsit nehézkes felkelés és szenvedés után aztán P. egy puszival megköszönte, hogy hajnalban a tizedik telefonos csöngetés után azért mégis felébredtem és beengedtem a lakásba. Hát pfff, igazán nincs mit - montaja a Babi néni és nagyon örült neki, hogy nem derült ki a szörnyü titok, mely szerint egyáltalán nem emlékszik a hajnali ajtónyitogatásra. (Gondolatban még meg is veregettem majdnem a vállamat, hogy képes voltam felkelni, elmenni az ajtóig, azt kinyitni és visszamenni az ágyba. Wow.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Aztán hétfön reggel munkába menet P. megtalálta a kulcsot a bejárat ajtó elött található lábtörlö alatt. Amit elvileg én tettem oda, ami számomra valami teljesen brand new info volt és ami szerintem rendkívül nagy jófejségröl tesz tanúbizonyságot, hogy még abban a "rozoga" állapotomban is, amiben haza jöttem a 15 órás esküvöi ünneplés és a "csak még egy sör" után, még gondoltam rá, hogy ez a kis majom is be tudjon jönni és a szönyeg alá gyömködtem a kulcsot. Romantik pur.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;">Csak az a kár, hogy erröl - magamat is beleértve - senki sem tudott.</span></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-69871272053648799322015-07-17T10:11:00.001+02:002015-07-17T10:15:07.839+02:00Továbbképzés<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Mivel a laptopom meg van nyüffedve, P-éröl írok, úgyhogy hosszú ö-t és ü-t nem tudok idehegeszteni a német billentyüzettel, senki ne is keresse öket a szövegben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">A továbbképzés elsö modulja véget ér ma, tegnap vizsgáztam belöle, ma délutan kapom meg az eredményt. A teszt nem volt nagyon súlyos - igaz, tanultam is rá, úgyhogy nem is meglepö - legrosszabb esetben 70% körül kell, hogy legyen az elért eredmény, emiatt nem izgulok. Eléggé high level anyagot adott le a docensünk, belesürített 2 hétbe körülbelül 4-5 heti anyagot, úgyhogy amikor tegnap a vizsgáról kora délután hazaértem és Harry Potter olvasó pozícióba helyeztem magam az ágyon - egyéb tennivaló híján -, talán 2 mondatot is sikerült végig olvasni, mielött menthetetlenül bealudtam, majd a következö képkocka az volt, hogy este fél9-kor P. az ágy szélénél áll és ökölbeszorult arccal ébresztget, hogy ugyanmár mi a baj, beteg vagyok-e, vagy mi, ki vagyok nyúlva mint a béka és még csak fél9 van és különben is miért? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Az utóbbi két hétben minden nap végigültem 7 óra kökemény docensképzést, utána itthon tananyagot dogloztam fel, tanulmányi protokollt írtam (aminek az égvilágon nincs semmi értelme sem, de meg kell csinálni, mert dokumentálja a docens és a tanuló munkáját is), prezentációt és tanítási gyakorlatot állítottam össze, tanultam meg, készítettem és adtam elö és az utóbbi 3-4 napban meg a vizsgára is készültem mellette, úgyhogy kicsit jobban készen voltam, mintha napi 8 órát dolgoztam volna valami irodában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">A docensképzéses csoportunk kicsi volt, csupán 7 résztvevövel nyomultunk, akik közül azt hiszem, mindenkivel nagyon jól kijöttem, kivéve egy ukrán csajt, akit körülbelül a második megszólalása után a többiek is bele tudtak volna fojtani egy kanál vízbe, úgyhogy nem csak nekem voltak vele problémáim. A képzés elsö napján az ebédszünetben rendkívül kedvesen felajánlotta, hogy kölcsönad néhány "nöi regényt" (körülbelül ennél a szónál be is kapcsolt a vész-szirénám és menekülési útvonalakat kezdett tervezni az agyam), mert "könnyü a nyelvezetük, így külföldiek is remekül tudják olvasni öket." Erre hirtelen nem is tudtam neki mit válaszolni, úgy meglepett ez a rendkívül pofátlan felajánlás, meg az eddig még meg nem ismert, általánosító, mindent és mindenkit bekategorizáló hozzáállása (te is külföldi vagy, úgyhogy biztos te is csak könnyített olvasmányokat olvasol, na meg te is nö vagy, úgyhogy biztos te is az ilyen nyáladzó, keresem-a-nagy-Ö-t könyveket lapozgatsz. Pffff...), aztán úgy döntöttem, hogy ezt a felajánlást inkább nem is kommentálom, mert már a puszta reakció is nívón aluli lenne, inkább csak hümmögtem egyet és magamban azt gondoltam, hogy ha majd te is olvastál már gót betüs, középkori német irodalmat vagy Walther von der Vogelweide-t, akkor beszélgessünk róla még egyszer, hogy kinek vannak közülünk nehézségei rendes német szövegek olvasásával. Cöhh... Aztán amikor este itthon elmeséltem P-nek, hogy egy nálam nem sokkal idösebb ukrán csajtól kaptam olvasási tippeket, aki 10 éve itt él és mégis töri a németet, visítva röhögött fél órát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Jövö hétfön új, 4 hetes modul jön: key account management. A csoport nem ugyanez marad, viszont vannak tagok, akik ugyanazt a fél éves képzést csinálják, mint amit én, így nagy eséllyel látjuk még egymást... Remélem ez az ukrán csipkerózsika viszonylag ritkán fogja keresztezni az utamat.</span></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-77786145494170572862015-07-11T18:17:00.000+02:002015-07-11T18:22:29.679+02:00Főző show<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Bazi kemény hetünk volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Miután múlt vasárnap hazaértünk Dániából (nem tudom már, hogy írtam-e itt róla, 5 napos spontán miniszabadságon voltunk ecsém Mátéval és P-vel), hétfőn pedig nem csak a továbbképzésem első modulja indult el (erről majd egy másik bejegyzésben), hanem a főzőshow felvétele is, amire P-t a háta mögött beneveztem, úgyhogy a fejtágítás után át kellett repesztenem a fél városon, hogy a felvételre odaérjek. Összesen hat versenyző volt a porondon, akik közül 4-et simán haza is küldött a hétfői és a keddi felvételeken, így szerda este bejutott a döntőbe, ahol aztán sajnos időhiány miatt megverődött, mivel az előételéhez a kacsamájat nem sikerült rendesen megsütni, a közepe nyers maradt és ezt sajni a 2 Michelin csillagos <a href="http://www.mariokotaska.de/">zsűri mesterszakács </a>is észrevette, aki értékelte a két döntős versenyző utolsó kreálmányát. A műsort szeptember 10-én adják a ZDF-en, akit érdekel, az interneten is meg lehet majd nézni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Jókat főztek a versenyzők, a forgatások is érdekesek voltak, engem is megkérdeztek az egyiken, úgyhogy legalább 2-3 percre bekerülök én is a tv-be, akarva-akaratlanul. Az egészben az volt egyébként a legnehezebb, hogy közvetlenül P-vel szemben ültem a VIP padon és mindent láttam. Mindent. Azt, hogy rossz fűszert szór véletlenül a az egyik rizottóba, vagy hogy a korianderolajas pesztót elfelejti szervírozni és azt is, hogy már csak 30 másodperc van hátra és a kacsamájhoz még hozzá sem nyúlt, és ehelyett még mindig a tengeri sügéren matat. A többiek meg rajtam röhögtek közben (mert néhány barátunknak tudtunk még a felvételre belépőkártyákat szerezni, így páran mindig ott ültek mellettem), hogy mennyire idegállapotba kerültem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Egyébként öröm és bódottág van, a második helyezés szuper, mivel egyikünk sem számolt vele, hogy a döntőbe jut, így nem volt nagy csalódás a hülye kacsamáj miatt elbukni az első helyet (mert a zsűri szerint P. kajáka egyébként jobb volt, mint a győztes csajé, de a nyers máj megbocsáthatatlannak bizonyult), azóta amikor valamelyikünk főz, running gag-gé vált, hogy a másik odaáll mellé, és elkezdi bemoderálni, hogy "és már csak 30 másodperc van hátra, hölgyeim és uraim" és ütemre tapsol, pont mint a műsorban, aztán amikor a kaja már az asztalon van, jönnek a különböző elmés zsűris hozzászólások, miszerint "a hal tökéletesre párolódott, ezt azon is látni lehet, hogy a szelvények könnyen elválnak egymástól és a közepe még csillog, nincs túlsütve, érezni benne a koriandert és a petrezselymet, ami összhangban van a krumplipüré ízével..." Arról nem is beszélve, hogy a héten mindketten többször is kajával és/vagy főzéssel álmodtunk, azt hiszem überdózist kaptunk mindketten a 3 nap főzőshow alatt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1924532168816927799.post-71849892507539730832015-06-25T18:26:00.001+02:002015-06-27T16:19:52.333+02:00Visszaülök az iskolapadba<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Nagy nehézségek árán sikerült elérnem, hogy a Munkaügyi Központ végre AZT a továbbképzést finanszírozza meg nekem, amelyiket ÉN akarom (és nem azt, amelyiket az adatfeldolgozó ribi nekem szánja, akinek viccből a "munkaközvetítő" titulust adományozták - fogalmam sincs miért. Igen, itt már érződik némi feszültség, pedig mostanra már teljesen megnyugodtam, a vérnyomásom is lement ötezerhatszázról majdnem normálisra.) Hogy ez az egész miért ennyire bonyolult? Mert úgy tűnik - és ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, - hogy a Munkaügyi Központ dolgozói / munkaközvetítői (itt először tanácsadót akartam írni, de az egy túl nagy dicséret lett volna) egyrészt baromira le vannak terhelve, másrészt pedig sík hülyék és egyáltalán nincsenek szakmailag felkészítve felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek tanácsadására / segítésére. Nekik csak képzetlen munkaerő létezik, akit oda küldesz és azzá képezel ki, ahova és amivé akarsz, attól függetlenül, hogy milyen iskolai végzettsége van. Komolyan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Kipróbáltam és tényleg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Két hónappal ezelőtt volt egy "tanácsadási" beszélgetésem a számomra kijelölt munkaközvetítő hölgyeménnyel, akivel abban állapodtam meg, hogy szeretném magam tovább képezni és ő ebben segít is. Mindez szép és jó volt, megegyeztünk, hogy hajlandó nekem max. fél évig az <i>általam kiválasztott</i> képzést megfinanszírozni (ami elég nagyvonalú, tekintve, hogy a mindenféle 3-4 hetes kurzusok is 1.000 - 1.500 EUR-nál kezdődnek). Nagy nehezen a múlt héten meg is szültem, hogy mit és melyik akadémián szeretnék tanulni, elmentem a továbbképző központba, lezsíroztam mindent, megírtam a munkaügyis nőcinek e-mailben, hogy pontosan mit akarok, hol, mikor és mennyiért, majd visszahívott és fél órát veszekedtünk telefonon. Hogy miért? Mert <strike>a hülye tehén</strike> időközben kitalálta, hogy egy 4 hetes könyvelői kurzusra akar küldeni, mert arra nagy az igény perpillanat a munkaerő piacon és az általam kiválasztott továbbképzés különben is túl magas nívó, a tanfolyam túl hosszú ideig tart és ő ezt nem írja nekem alá, mert nincs értelme. (Erre hagynék némi időt... Kereskedelmis munkatapasztalattal egy kereskedelmis továbbképzésnek nincs értelme. Mer bezzeg a könyvelőnek van.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Ettől persze telefonon agyvérzést kaptam. Talán kettőt is egymás után, mert:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">- nem emlékszem rá, engem ugyan mikor kérdezett meg, hogy szeretnék-e könyvelést tanulni? (nem szeretnék!)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">- kinek képzeli magát, hogy döntést hozzon helyettem?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">- ha ő maga ígért nekem fél évet finanszírozva, akkor fél évet finanszírozzon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">- majd én köszönöm eldöntöm, hogy a nívó mennyire magas az adott továbbképzésen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">- kettőnk közül nekem van a magasabb végzettségem, úgyhogy <strike>HALT DIE FRESSE!</strike> nekem ő ne magyarázzon semmilyen nívóról, pontosan tudom, hogy mit tudok megcsinálni és mit nem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">- <strike>ANYÁDAT KÜGGYED KÖNYVELÉSI TANFOLYAMRA, te majom!</strike></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Kiakadtam, na. Szar ügy volt, mert 30 percet ordítottam vele telefonon, ami sajnos nem változtatott azon a tényen, hogy a továbbképzésemhez szükséges, aláírással ellátott papírt tőle kellett volna, hogy megkaparintsam. Há-há. Miközben a teljes idegösszeomlás szélén álltam, telefonáltam egyet a továbbképző központtal, hogy ilyenkor mit lehet tenni, aztán este itthon megbeszéltem a dolgot P-vel is és megdöbbentő módon mindkettőtől ugyanazt a tanácsot kaptam: a munkaügyis majomnak egy bocsánatkérő e-mailt írni (ez komolyan mondom fizikai fájdalmat okozott), majd őt szépen megkerülve elmenni a főnökéhez / csoportvezetőhöz és elmesélni neki, hogy a kollegina szakmailag felkészületlen, mondhatni teljesen inkompetens a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkakeresők segítésében, mivel neki minden problémára a könyvelői tanfolyam a válasz és bármilyen meglepő is, igenis léteznek emberek, akik nem szeretnének könyvelővé válni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Megfogadtam hát a tanácsot, el voltam szánva mindenre... A terv elég jól be is jött, sikerült először a csoportvezető helyettessel telefonon megértetni a problémát és őt az oldalamra állítani (úgy, hogy közben egyáltalán nem szidalmaztam a kolleginát, hátha az nem tetszett volna neki), majd mivel 2 nappal később nem kaptam meg a megígért visszahívást a csoportvezetőtől, ma reggel 8-kor kivont karddal vonultam a Munkaügyi Központ ellen, eltökélten arra, hogy ha nem hajlandóak fogadni (mert előre leegyeztetett időpont nélkül alapból szóba se állnak veled, de ha időpontot egyeztetsz, arra kb 4 hetet kell várni), fogom a motyóm, sátrat verek a fazon irodája előtt és ha kell, ott is aszom, kivilágos virradatig. Mivel jól felszívtam magam, erre aztán nem volt szükség, elsőre sikerült a pasival beszélnem és elmesélni neki, hogy mi a problémám, melyik továbbképzést szeretném csinálni és az agyoniskolázott kolléganője akadályoz az előrejutásban, mert könyvelő-fétise van. Végig hallgatott, majd aláírta, amit alá kellett és szélnek eresztett. Ennyire egyszerű. Hihetetlen. Én meg 2 hete a hátamon pörgök...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Az aranyat érő aláírással aztán gyorsan elvágtattam a továbbképzést szervező berufsakadémiára, leadtam a cuccot és megállapodtunk, hogy július 6-án kezdem a mókát, ami egészen január 29-ig fog tartani. Üzemgazdaságtant fogok tanulni (vagy van a BWL-re jobb magyar szó?), olyan modulokkal tarkítva, mint a projektmenedzsment, minőségirányítás, key account management, üzemvezetés, előadás/moderáció, recruitment és pályázat management.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;">Hát mit mondjak? <strike><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1ZQII2vJdHc">Csak egészség legyen, meg térerő!</a> </strike>Tök lelkes vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0