- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint.
- Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láthattad az arcomat.
- A Jamaica-challenge-nél mutattak egy kismacskát és amikor nem jött semmilyen reakció, ott már biztosan tudtam, hogy alszol.

Nincs itthon csoki...

Tegnap este kriminézés közben feltettem P-nek a mindent eldöntő kérdést - igazából a lelkem mélyén pontosan ismertem a szörnyű valóságot, de hát ugye sose lehet tudni:

- Van itthon valami csoki?
- Ühm...attól félek nincs. Már nekem is eszembe jutott, hogy jó lenne egy darabka...
- Biiiztooos? Ott a hűtő tetején lévő titkos (és egyben mindkettőnk által jól ismert) dugihelyen sem, ahol a kinder csoki szokott lakni?
- Oda már legalább 3 hónapja nem tettünk kinder csokit. De megnézhetem, ha szeretnéd.
- Szeretném.

(Feltápászkodik a kanapéról, odatappog a hűtőhöz, megnézi - tényleg nincs ott semmi, micsoda meglepetés! Tipródik kicsit még a konyhában, benéz ide-oda, kotor kicsit itt-ott, mint valami tanácstalan sarki róka, aki már mindenhol megnézte, hogy a hó alatt van-e esetleg valami eleség, de közben pontosan tudja, hogy nincs, majd hirtelen felderül az arca:)

- Csináljak neked nugátos palacsintát?**
- úúúúúúúúúúúú... Csinálnál?
- Persze.
- Segítsek? 
- Nem kell, nézd csak tovább a filmet nyugodtan.

(Ami persze nem volt annyira egyszerű így, mivel a kanapéról felkelnem ugyan tényleg nem kellett a palacsintasütéshez, de közben körbeírni, hogy hol van a kisebbik lapos habverő, amit ő már "hónapok óta" keres és ami hozzáteszem, egész végig ott volt, ahol mindig is lakott, hol a miniserpenyő, jaj miért a mosogatógépben, azt akkor el kell mosni, de hol az ikeás kefe, ami mindig itt szokott lenni (most nem, mert koszos volt és kidobtam), jó de van másik? hol? ... nah szóval mindezen apróságok tisztázása után még teljesen komolyan megkérdezi tőlem, hogy éppen hol tart a film?)

Lényeg a lényeg: kis cukikám este kilenckor tényleg nekiállt nugátos luxuspalacsintát sütni nekem. Nekünk. Meg volt mentve az este. (Meggyőződésem egyébként, hogy ha minden kötél szakad, lement volna a benzinkútra is csokiért, de idáig azért még soha nem fajultunk.)

**Igen, nugát volt itthon, még a régi szép időkből, amikor nugátos-rozmaringos brioche tortát csináltam (P. kérésére, úgyhogy nem csak ő a rendkívül jó fej, ha arról van szó!). Viszont nugátot magában tolni csoki helyett elég durva, ez fel sem merült egyikünkben sem.

Szüléselőkészítő kurzus

Benyaltam valami jó kis megfázást, ami abban nyilvánul meg, hogy tele a fejem takonnyal, de annyira, hogy hajnali 4 óta olvasgatok, mert nem kapok levegőt (úgy meg ugye nehéz is aludni...), aztán végül úgy döntöttem, hogy mivel 10 percenként amúgy is tüsszögök, ami után 3-szor orrot kell fújni, ennek így nincs értelme, akkor hát legyen: felkelek. 05:41-kor. Möhh...

Múlt hét végén voltunk szüléselőkészítő kurzuson az egyik közeli bölcsödében. Baromi hosszú volt, de nagyon megérte. Az egész hétvége ráment: péntek este 3, szombaton 5 és fél és vasárnap is 5 és fél óra, úgyhogy a végére készen voltunk, mint a tízórai. Rajtunk kívül még 13 másik pár vett rajta részt és az a szülésznő tartotta, aki a szülés után 8 hétig fog bennünket gondozni (ezt fizeti a tb), nevezzük mondjuk C-nek.

C. egy kb. 50-es évei közepén járó, tipikus északnémet jelenség: rendkívül tárgyilagos, távolságtartó, de ezzel egyszerre baromi közvetlen is, amit úgy lehet leírni a legjobban, hogy az egyik légzési gyakorlatnál odaült mellém és a kezét teljesen magától értetődően a hasamra tette, amig a többieknek szemléltette, amit szemléltetni kellett, de nem irritált, mert hát ő C. és ő megteheti, mert ő a szülésznőnk és ennél semlegesebben (de egyben hozzáértőbben) nem lehet amúgy sem hasat megfogni. Tök jó. Árad belőle egy olyasfajta semleges profizmus, amitől az ember helyén tudja az ilyet kezelni, agyvérzés nélkül. (Mondjuk errefelé amúgy sem szokás úton-útfélen nem rokon terhes nők hasát - meg semmijét sem - fogdosni, ezt először és utoljára Magyarországon tapasztaltam - és most nem a családtagjaimra gondolok, akiknek természetesen egytől egyik meg volt engedve a babafogdosás, hanem olyanokra, akikkel még csak nem is vagyunk rokoni viszonyban. Emberek, erről szokjatok le, ez szar!)

Az összesen 14 órás kurzuson volt sok elmélet és gyakorlat is, lazítási és légző technikák, tippek, hogy a partner hogyan támogathatja a nőt szülés előtt / alatt / után, szoptatás, betegségek, gátvédelem, páros gyakorlatok, kiskutya füle. Már az elején meg lett mondva, hogy mindenki vigyen magával még egy embert valami kaját, mert szombaton és vasárnap is együtt ebédelünk és osztozunk az összes hozott cuccon. Ezt C. úgy vezényelte le, hogy a pasikat (mind a 14-et) délben leküldte a konyhába azzal, hogy terítsenek meg mindenkinek és készítsék elő az ebédet, minderre volt fél órájuk, amíg velünk megbeszélt pár olyan témát, amiről úgy gondolta, hogy jobb lesz a férfinép nélkül megkonzultálni, mert esetleg többeket akadályozna a jelenlétük a fesztelen kérdésfeltevésben. És tényleg: mire befejeztük a csajos diskurzust, a konyhában az összes általunk összehordott kaja fel volt tálalva, az asztalok megterítve,  pasik meg szépen egymással cseverésztek. A nap végén lenyomtuk ugyanezt a kört még egyszer: fél órával a program vége előtt a férfinép ünnepélyesen fel lett kérve a konyha összerakodására, a tányérok elmosogatására és a kaják hűtőszekrénybe pakolására, amíg mi a maradék érzékeny témákat tárgyaltunk. És lássatok csodát: minden olajozottan működött. Meglepően pozitív élmény volt egyébként, hogy 28 egymás számára vadidegen ember mennyire fesztelenül meg tud férni egymással 3 napon át: annak ellenére, hogy a németen kívül volt még vagy 3-4 egyéb náció is a csoportban és résztvevők minden lehetséges korcsoportból, teljesen békésen telt el az idő, kifejezetten szórakoztató volt és a pasik sem lázadtak fel egyszer sem, mert néha el lettek küldve a konyhába dolgozni. Mindenki kérdezhetett bármit, lehetett fetrengeni matracokon, ha már kényelmetlen volt az üldögélés, mindenki vitt magával párnát és takarót és ha úgy érezte, eldőlt szépen, betakarózott és úgy figyelte tovább, miről mesél C. (És nem, nem csak a nők pihengettek le, hanem bizony időről időre volt olyan pasi is, aki közben a barátnője / felesége / élettársa mellé henteredett. Mondjuk miért is ne, meg lett mondva, hogy teljesen legitim.)

C. egyébként január végén jön bennünket itthon meglátogatni. Megbeszélni, van-e még kérdés / óhaj / sóhaj / kívánság, lehet vele az eddig beszerzett dolgokról csevegni, vagy tippeket kérni, mi hiányzik még, egészségügyi témákban a tanácsát kérni stb. A szülés nem nála fog lezajlani, de utána amint hazaengedtek a kórházból, nyolc hétig fog járni hozzánk és segíteni, amiben tud / kell.