Féljek vagy ne féljek?

A hálószobámban megjavította magát a lámpa. Nem viccelek, a beköltözésem óta nem stimmelt vele valami, még Andreas sem tudta megbuherálni, pedig az összes többi lámpát is ő kötötte be és ő ért hozzá (és nem, nem az állólámpáról beszélek, amit csak bedugok a konnektorba és világít, hanem aminek a hülye kis 3 drótja kiáll a plafonból és be kell kötni ügyesen, amit természetesen nem én csináltam, mert kuka vagyok hozzá). Körte is volt benne, mégis lassan 5 hónapja az egyik IKEA-s állólámpával bohóckodom a hálószobában, mert nem működött a plafonra szerelt fényforrás, pedig van 3 felesleges kapcsoló is a szobában, amikről eddig nem tudtam, mire jók, mivel eddig semmit nem kapcsoltak, egyáltalán nem működött egyik sem. Tegnap este óta mind a három kapcsolja a plafonon lévő nagy rizslámpát. Azért az ilyenektől befosok. Tudom persze, biztos van rá fizikai magyarázat, meg a kóbor áram, meg a villanyszerelés, de ehhez a beköltözésem óta senki nem nyúlt hozzá.

Ez a halogatós stratégia, ami az esetek 0,000000000001 %-ában tűnik hatásosnak lenni (az internetigénylésnél például nem működött, hiába vertem szemmel a laptopomat). A "majd egyszer hívok villanyszerelőt"-típusú "hej ráérünk arra még"- hozzáállás meghozta a gyümölcsét: a lámpa a kapcsolókkal együtt előbb unta meg a várakozást és tegnap óta inkább világít.

Ha a héten nem jelentkezem többet, akkor elvittek az idegenek, kezdjetek el keresni légyszi!

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...