...

Ma valami miatt eszembe jutott az erkrath-i Aral kutas barátom haverspan. Bunkó paraszt módjára egy mukkot se mondtam neki, amikor anno elköltöztem Duisburgból, nem mintha magyarázattal tartoztam volna, de akkor is na, kaptam tőle 2 csavart és egy láthatósági mellényt. 2 napja Nordrhein-Westfalen-nosztalgiám van, valószínűleg a kutas emberes emlékeim is emiatt törtek felszínre az agyam legeldugottabb bugyrában. Hogy mi az oka? M. újra jelentkezett. Sms-eztem vele tegnapelőtt és addig csűrte-csavarta ügyesen a beszélgetés fonalát, amíg ott lyukadtunk ki, hogy ő mostanában nincs olyan jól és látni szeretne (hol az összefüggés?), de én nem vagyok hajlandó sehova csak ezért elmenni, amiből egyenesen következett, hogy beleestem a saját magam által felállított csapdába: ide akar jönni. Mégpedig hétfő este. Barátunk a medvesajt googlemaps támogatásával megnéztem, hogy az onnan idejövés 650 km-t tesz ki, úgyhogy talán annyira mégsem bánom, hogy nekem nem kell mozdulnom a történetben, mert én vagyok a hegy, ahova Mohamednek kell mennie és nem fordítva. A vicc ott kezdődik, hogy Mohamed itt is szeretne aludni (itt = a lakásom), de erre még nem voltam oly kegyes, hogy választ adjak, csak egy "ich überlegs mir"-re futotta meglepettségemben, meglátom még, bérelheti-e a piros kanapémat a nappaliban. Nem vagyok benne biztos, úgyhogy összehívom a Frau Booohbelii - Hildegard - Khátá hármast és megbeszélem velük. Úgy tűnik, lemaradtam róla, hogy pont a következő napokra esik az ismert, tradicionális, régi skandináv/észak-német "Aludjunk Katánál"-népi hagyomány, mert O. is a napokban akart megtisztelni a jelenlétével, de a végén mégis inkább a gyomorvírust választotta helyettem, ebben a témában úgy tűnik még gyúrnom kell, mert van, ami nálam is ütősebb. Muhaha. Tudom, ma tréfa répát reggeliztem, biztos a göppingeni rendszám teszi.

Apropo rendszám: meztelen érzés így közlekedni, olyan, mintha mindenki tudná, ki vagyok. Hülyeség, tudom, mivel senki nem sejti, hogy a német rendszám mögött egy Ungarin rejtőzik, mégis olyan lebukásos érzésem van vezetés közben, pedig ugyanannyira nem vagyok német, mint amennyire holland se.

Apropo vezetés: B. ma munka után úgy döntött, egy hónappal hamarabb feljogosít az egyébként januártól nekem ítélt Tankschein használatára: ez azt jelenti, hogy havonta 26 liter benzint kapok a német államtól támogatás gyanánt, ami egy vicc, mert Zsolti tankja nagyjából 2-szer ekkora, de persze jólvan, ez is jobb, mint a semmi, örülünk neki.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...