Ich wünsch' dir was!

"Kata, ich wünsch' dir was!" - ezt a mondatot eddig minden nap hallottam. Hol Karintól, hogy Klaustól. Szó szerint azt jelenti, kívánok neked valamit! Telefonon, személyesen, mindenhogyan mondták már. Az erre adott reakcióm eddig csak a hülyén nézés és várakozás volt. (Most a nálam okosabbak persze röhögnek, de én ezt eddig minden germanisztikai tapasztalatom ellenére SOHA nem hallottam). Erre a válasz az kéne, hogy legyen, hogy ich dir auch, (én is neked), vagy valami hasonló, ezzel ugyanis csak azt akarják mondani elbúcsúzásnál, hogy szép estét, jó hétvégét, gondolatban bármit, amit szeretnél, behelyettesíthetsz a "was" helyére, rád van bízva. Én 2 hete nem mondok erre semmit, hanem mindig azt várom, hogy valaki megmondja, mit kíván nekem. Éreztem én, hogy ez fura, főleg akkor, amikor Klaussal telefonálunk, a végén mondja, hogy Khátá, ich wünsch dir was, én meg nem mondok semmit, ő meg leteszi. És csak lesek, hogy na most mi van...? M. meg Mario is jót röhögött rajta, amikor ma meséltem nekik, hogy végre feltaláltam a spanyol viaszt. Erre is rá kellett jönnöm valamikor. A másik ilyen szöveg, ami még nagyon tetszik, amit a Frau Giljohann tol, neki ez a szava járása, amikor meglepődik: Ach, du dickes Ei! (Óh, te kövér tojás!)
Egyébként már navi nélkül is eltalálok a városon keresztül Disburgból Erkrathba, de azért bekapcsolva szoktam hagyni, hadd mondja csak... A héten megkaptam postán a bankkártyámat a bankból és az adóhivatalból a személyi számomat, ami mellé oda is írták, hogy életfogytiglan érvényes. Ez azért durván hangzik, igazán nem kéne ilyeneket írni. Valamelyik Krankenkasse-ban is tag vagyok már, azaz ellátnak egészségügyileg, ha kell, csak azt felejtettem el, melyikbe léptem be, de végül is mindegy, azt a Frau Giljohann intézte, én csak rábólintottam, hogy az jó lesz, amelyiket javasolta. Lényeg, hogy biztosítva vagyok.
Tegnap telefonáltam O-val, a medvedisznóemberrel, laza 20 percet (erről az állandó eposzi jelzőről le kéne szoknom, mert szegény nem szolgált rá), jobb hatással van az egómra, mint anno a szomszéd Nóra néni a Révay utcai albiszomszédom, pedig ő aztán mondott néha cifrákat, például, hogy jaj milyen szépek a fogaim... Külön jó volt rendes, szép Hochdeutschot hallani, nem úgy mint itt a környéken. O. nagyon szépen beszél, ezt már akkor is megállapítottam magamban, amikor még a Land Rovert sefteltük anno. Nyilván meg is erőlteti magát kicsit, hogy tagoltan beszéljen, ne hadarjon, mert jó fej, meg közben mindig hallom, hogy mosolyog, amikor beszél. Mindig. Tök jó. Itt bezzeg csak úgy röpköd a sok dat, net meg wat. Blöeh. (Dat war net schön! Wat? Net.) Nekem ez új, hogy ilyen nehezen értem meg őket. Nem vagyok ehhez hozzá szokva, ebből is látszik, hogy errefelé nem nagyon mászkáltam, a Ruhr-vidék nem tartozott a bejáratott germániai útvonalaim közé. Apropo útvonal: hétfőn nem dolgozunk, mert Rosenmontag lesz. (Ami - az okosabbak javítsanak ki - a húshagyó kedd előtti hétfő??? Akkor mit is ünneplünk?) Nem csak nyelvileg nincs egység, az ünnepek is totál különböznek szövetségi tartományonként. Délen sokkal több a sünnap, mint északon, nyilván, mert a déliek a hívő(bb) katolikusok, így ott sok az egyházi ünnep. Északon karnevál sincs, Ronsemontag sincs, meg a szokásos egyházi ünnepek is elmaradnak. Dolgozás van helyette.

Holnap megpróbálok fotókat csinálni erről-arról a környéken.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...