Mondd, hogy Muffel!

Mivel már rég volt szó a három urakról, a mai bejegyzést nekik szemtelen szentelem:


D. hetek óta annak örül, hogy két füle van, mégsem szatyor ha azt mondom "Muffel". (Magunk között ez a titkos beceneve az egyik haverspannak, akinek a szervizében a gumicseréket csináltatjuk és aki nem mellesleg - mesterségem címere - régebben strici volt. Jó fej egyébként, a beceneve pedig arra utal, hogy néha kicsit morgós.) Úgy tűnik, az u betűs szavaknál erősebben kivehető az akcentusom (ami minden alkalommal vita tárgya, hogy francia, norvég, dán, vagy holland-e), vagy az is lehet, hogy csak hülyén hangsúlyozom, bár az említett szónál - szokatlan módon - nem hallom a különbséget aközött, ahogy én mondom és ahogy ők mondják.

- Khátá, légyszi mondd, hogy Muffel. (Nem szoktam elrontani a szórakozását, minden felkérésnek eleget teszek)
- Muffel.
- Khhhhhhhhhh höhöhöhöh... (és közben próbálja utánozni.)

Ma bekövetkezett a nem várt tragédia:
- Mondd, hogy Muffel.
- Muffel.
- Wrrrrááüüür héééjjj, ezt teljesen normálisan mondtad!
- Wow, tényleg?
- Ez nem jó így! Mondd még egyszer, hogy Muffel!
- Muffel.
- Üüüüü... ez így nem jó!
- Látod, annyit mondattad velem, hogy elromlott...
(Közben ordít O-nak a csarnok másik felébe:)
- O! Hallottad ezt? Elromlott Muffel!
- Ugyan már D, szerintem holnapra minden újra rendbe jön és megint nem fogja tudni rendesen kimondani.


Nyüzsgünk

Az van b*meg, hogy kidobott az ágy 7:00-kor. Vasárnap reggel. Nem is tudom erre mit mondjak. Kiosontam a nappaliba és próbálok lehetőleg úg...