Ismét Berlin...

Tudjátok milyen az, amikor az ember ácsorgás közben a jobb kezével - amivel egy üveg sört tart - megpróbálja ügyesen a válláról lelógó szürke vászontáskát megigazítani, hogy a bal kezével ne kelljen elengedni P. övét, mert olyan jól bele van csimpaszkodva és közben saját magát háton borítja sörrel? Nem? Én igen... P. majdnem bepisilt a röhögéstől.

Berlin nagyon jó volt, szombat délelőtt először felmartuk a célautót T-nél, elvergődtünk vele a hotelig, ahol vérrel és verejtékkel beszuszakoltam a mélygarázs parkolójába, alig fért be:


Némi Kreuzbergben csellengés, ilyen-olyan boltokba bemenés és nézegetés után délutáni alvás a hotelben, majd estére kocsmázós focinézés volt betervezve P. két luxemburgi barátjával, akik Berlinben élnek. A városban minden kocsma dugig volt a Németország-Ghana meccs miatt, amit nem németként elég vicces volt figyelemmel kísérni, ahogy módszeresen mindenki kifordul magából: fekete-piros-sárga pólók, zászlók, kalapok, arcfesték, sálak...stb minden négyzetméteren. Az összes gólhelyzetnél hallani lehetett, melyik kocsmákban csúszik a közvetítés 1-2 másodpercet, mert a felhorkanás/megijedés/őrjöngés hullámszerűen vonult végig az egész utcán/városon. A kocsmában volt egy túlpörgött német csaj, aki végig járta az asztalokat és mindenkit megkérdezett, aki nem volt fekete-piros-sárgára festve, hogy szabad-e... Hát mit mondjak? P. azonnal rápörgött a vissza nem térő lehetőségre és felkérte, hogy nyilvánosan germanizáljon bennünket: a luxemburgi lányt és engem. Ez lett belőle:




Vasárnap délelőtt még elmentünk reggelizni, a BMW-vel gyök kettővel majdnem elkaszáltunk elkaszáltam egy biciklist, ami kapcsán P. megtanulta, hogy agyvérzésem van attól, amikor csak annyit mond, hogy VORSICHT, mivel akkor csak megijedek, cserébe pedig nem tudom beazonosítani, melyik irányból jön a milyen fajta veszedelem. Minden esetre senkinek nem lett semmi baja, időben megálltam (nem mellesleg éppen egy macskaköves utcában, halálos 8 km/h-val próbáltam bevenni egy kanyart, amikor a biciklis fazon úgy döntött, hogy ő akkor is kitolja a biciklijét elém, ha már félig a kanyarban vagyok a kocsival és őt egyáltalán nem is látom, mert az utat nézem, nem a mellettem lévő holt teret. Ezután jött az ominózus VORSICHT P. előadásában, gyökkettes tempónál satufék, a pali meg úgy megijedt, hogy leesett a bicikliről, pedig volt köztünk vagy 2,5 méter, senki hozzá sem ért.

Dögunalom pénteken

Ma olyan szinten nem történik semmi, hogy munkaidöben blogolok. Munkamorál egyes, leülhet…

Este P-vel péniszlesre szaunázni megyünk. Külön üdvözlöm az ötletet, mivel az idöjárás a június közepét meghazudtoló módon fos szomorkás, 16-17 fok körül mozog, így egy kis munka utáni "melegedés" jól fog esni. 

További közérdekü információ (mert az elözö kettö minden kétséget kizáróan rendkívül közérdekü volt), hogy tegnap hirtelen felindulásból, félig elöre megfontoltan eladtam George jármüvet, így egyelöre részben autó nélküli állpotban leledzem, ami azért csak részben autó nélküli, mert az autómentes napjaim végéig lenyúltam D. céges járgányát. Az "új" szerzemény nagy valószínüséggel egy 5 évvel fiatalabb, ezüst színü, 5 ajtós Ford lesz, akiben 170.000-rel kevesebb kilométer van. Reméljük a legjobbakat…

Valamint: új hosszútávú projekten dolgozom: elöre megfontolt, aljas szándékkal meg szeretném próbálni leszoktatni szívem virágoskertjének egyetlen szál ibolyáját a dohányzásról, mivel nem csak rá nézve állapítható meg egy halom egészségügyi probléma, hanem a passzív dohányzástól én is köhécselni kezdtem az utóbbi idöben, amit pillanatnyilag nem tudok más rovására írni, bármennyire is szeretném. (A célszemély természetesen mit sem tud a pokoli tervemröl, így ha ezzel az írással nem buktatom le magam, egyben azt is jelenti, hogy ünnepélyesen ráunt jelen szellemi melléktermék konzumálására felhagyott a blogom olvasásával és újra lehet szókimondani. Muhaha.) Le is töltöttem egy csomó infót az internetröl, mivel németes alapossággal elöbb szépen lexikálisan felkészülök a leckéböl, mielött elkezdeném szegényt lassan, finoman megbombázni az irreális elképzelésemmel, mely szerint belátható idön belül le kellene tenni a cigarettát és ha ez sima hétköznapi légyszilégyszivel nem elérhetö, akkor ezt kérem a szülinapomra vagy ha kell, akár a Jézuskától is, ami aló ugye köztudottan nincs kibúvó. Belelóg a kezem a bilibe. Há de nem? Há de.

Berlin

Újabb autóelhozós projektem van Berlinben, amit rendkívül ravasz módon összekötünk némi szórakozással: péntek helyett szombat reggel utazom a fővárosba vonattal, P. is jön, egyet ott alszunk és vasárnap az elhozás tárgyát képező X1-es BMW-vel jövünk haza Hamburgba. 
Jiiííhá!!!

Foci VB

A foci VB pár hetében nehéz életünk van: egyik este itt grillezünk, másik este meg ott... nem győzi az ember kapkodni a fejét, folyton kaja meg sör van előttünk, úgyhogy ma hivatalosan, magam előtt is beismertem, hogy ez nem mehet így tovább: elkezdek újra futni. Bäääh.

Péntek este munka után J-vel és P-vel a sarki görögnél néztük a spanyol-holland meccset, ahonnan fél1 körül még nagy lelkesen átmentünk a szemben lévő bajor kocsmába egy utolsó (meg egy utolsó utáni) sörre, mert az még nagyon kellett... Szombat este T-nél grilleztünk csoportosan a teraszon (ez P. önmagunkat meghívós taktikája, mivel mindkettőnknek szánalmasan kicsi erkélye van, ahol nem lehet grillezni, így inkább meghívatja magát (magunkat) azokhoz a barátaihoz, akik nagy tetőterasszal vagy kerttel rendelkeznek). Az esti Uruguay-Costa Rica meccs és az azt követő Chile-Ausztrália után még T-éktől tovább másztunk egy belvárosi lebujba, ahol live golf közvetítést szoktunk nézni (azzal a nagy hátránnyal, hogy amikor Amerikában az US Open-en délután ütögetik a labdát, azt mi Hamburgban este 10 és hajnali 3 között tudjuk élőben követni), P. és baráti köre ugyanis szenvedélyes golfozók. Tegnapelőtt, tegnap és ma az egyik német profi játékos rekordot állított fel, így nem volt kibúvó az éjszakai golfnézés alól, a fiúk teljesen be voltak zsongva. (Mondjuk én már titokban péntek este tudtam, hogy nem fogom bírni végig nézni a játékot, mentségemre szóljon, hogy eddig egyszer véghezvittem a lehetetlent, amikor is 5 órán keresztül golfközvetítést néztünk az említett kocsma hátsó traktusában Sky tv-n. Igen, én is.) Hát mit mondjak? Engem nem erre teremtettek, hogy öt órán keresztül egy helyben üljek és nézzek ki a fejemből, nekem ez nem megy, még úgy sem, ha folyamatosan van sör a kezemben - tudom, sokan azt hiszik, hogy sörrel mindezt lehetséges elviselni, de most kaptuk a hírt, hogy ez mégsem igaz - úgyhogy szombat este éjfélkor, pontosan másfél óra bámulás, kínlódva ébren maradás és némi hezitálás után fellázadtam és bejelentettem a többieknek a hivatalos távozásomat. Mivel van kulcsom P. lakásához, nem volt nagy kunszt elmenekülni lelépni, így hát ott hagytam őket és haza battyogtam hozzá, ami utólag igencsak jó döntésnek bizonyult, mert ő maga hajnali fél 3-kor esett haza és egy öngyújtó fényénél csetlett-botlott a lakásban, hogy ne ébresszen fel... (Kell, hogy mondjam, hogy nem sikerült? Most kaptuk a hírt: felébredtem. Arra a robajra, ahogy a fagyasztóládába belefagyott jégkockatartót kiszakította az őt körülvevő jégtömbből és véletlenül ledobta az egész kramancot a földre. Mert lefekvés előtt létfontosságú volt még 3 kiló jeget kibányászni a fagyasztóból. Öngyújtófénynél. Kis cukikám...)

Íme egy kép, amint T. konyhájában nyakig turkálok a darált húsban, amit a grillezéshez készítettünk elő:


Nyami...

  1. Vegyél 3 kiló (vagy kevesebb, vagy sokkal több, vagy pont annyi) epret a piacon (vagy küldd el inkább P-t beszerző körútra, úgyis olyan szívesen trécsel az eladókkal...)!
  2. A megmosott epret botmixerrel zúzzad szarrá rommá és keverjél bele némi frissen durvára vagdalt menta levelet.
  3. Aki csipázza a pikáns dolgokat, őrölhet bele egy kevés piros borsot és csilit is...
  4. Öntsd nyakon az így elkészített szmötyit egy kisebb adag grappával és/vagy vodkával. (A mennyiséget nem kell eltúlozni, nem ez e lényeg!) Adj hozzá egy kevés citromlevet és mézet (vagy folyósra karamelizált cukrot)!
  5. Töltsd a cumót műanyag dobozokba és fagyaszd le!
  6. A kásásra/fagyi állagúra (az alkohol miatt nem csont keményre) fagyott műremeket kanállal lehet porciózni, csini üvegpoharakba mérni, nyakon borítani pezsgővel és forró nyári (vagy langyos őszi, hideg téli stb...) napokon, a teraszon/Duna parton/udvaron/kanapén/bárhol ücsörögve elcsócsálni és örülni magunknak.




PS: ma reggel bevillant, hogy pontosan egy héttel ezelőtt reggel 7-re volt időpontom a Polgárúrnál a Jenőnél a hivatalba' a lakhelyem dél-Barmbek-ből észak-Barmbek városrészbe történő átjelentése céljából. Hát mit mondjak? Elfelejtettem megjelenni, na... de ma milyen ügyesen eszembe jutott!

Fúrós Gizi...

Azt szeretném mondani kedveskéim, hogy én Wilson egyedül felfúrtam oldszkúl kölcsön-FÚRÓGÉPPEL meg tiplikkel meg minden szarral, ami még kell hozzá a világszám szép fametszeteket, amiket idesapám küldött nekem szeretettel (illetve javítom magam: az öt darabból eddig hármat fúrtam fel, mert kicsit féltem, hogy a nonstop füvezős agresszív állat szomszéd feljön és beveri a számat, mert este nyolckor még fúrok, így még hátra van két fametszet, akik a nappaliban fognak lakni). 

Íme:



Nyüzsgünk

Az van b*meg, hogy kidobott az ágy 7:00-kor. Vasárnap reggel. Nem is tudom erre mit mondjak. Kiosontam a nappaliba és próbálok lehetőleg úg...