Izomlázam van

Andinak negyedikén, kedden lesz a születésnapja. Azt tervezem, hogy szombaton veszek az IKEA-ban 6 hatalmas vörösboros üvegpoharat, megfestem őket üvegfestékkel és megfejelem a történetet egy fehércsokis minitortával. Rémisztő, ahogy öregszünk. Nem csak én, ő is:

- Andi, hogy is tervezed ezt a szülinapi bulit? Most a hétvégén, vagy utána? Mire kell, hogy felkészüljek?
- Andi: ...boaaah Khátá, semmi kedvem az egészhez, szerintem nem csinálok bulit. Átjössz, koccintunk, eszünk, filmezünk, vagy csinálunk valamit, amihez éppen kedvünk van, oszt jólvan. (Ettől megkönnyebbültem, mert buliba menni nem nagyon akaródzott nekem sem)
- Andi: Nem nagyon fűlik a fogam hozzá, hogy mindenki idejöjjön, én meg egész másnap a lakást takarítsam utánuk, nem ér annyit az egész, a gondolattól elfáradok.

Teljesen meg tudom érteni. Mindketten annyit dolgozunk, mint a szemét, ő még hétvégente is szokott, úgyhogy nem csoda, hogy nincs kedve másokat nézegetni, meg körbeugrálni, amikor végre lenne egy kis ideje pihenni. Miután T.Kata hazament, én is lemondtam Jessy szombati szülinapi meghívását, mert 3 métert nem bírtam megtenni magamtól, nemhogy egy 20-30 személyes szülinapi bulit végigcsinálni.

Ami még tetézi az általános elfáradásomat: O. 
Kitalálta vasárnap, hogy ő lesz a trainerem, mivel egy hete tolom magam előtt a futni menést, egyszerűen nem bírom magam rávenni. (Majd elkerültem Besenyő Pista bácsihoz, aki azóta is az edzőm.) Nem viccelt, hétfőn elzavart futni: munka után felhívott, hogy öltözzek át, vegyek futócipőt és indulunk. Pffff... Hát mit volt mit tenni... Keddre kitalálta, hogy fussunk együtt - és hogy abszolút kontroll alatt legyek, felvetette, hogy az milyen jó lenne, ha 15 percnél, ami a félidő, felhívna. Hát sose vót ilyen jó. Mert nincs elég bajom 15 perc hegymenetben futástól, közben még telefonáljak is, meg fussak vissza még 15 percet. Köszönjük, Emese. Kedden tehát telefonálva futottunk, kiköptem a tüdőmet, de meg lettem közben dicsérgetve, hogy ügyes vagyok, szerdán pedig előtte telefonos egyeztetéssel egyszerre startoltunk. Ma egész nap szakadt az eső, gondoltam is, hogy háháhá ebből nem lesz este futás. Tévedtem. Már csak csipegett-csepegett, amikor hét körül jött a hívás, hogy ő még az irodában ül, fussunk ma külön. Megpróbáltam finoman arra célozni, hogy hát esik az eső, de nem ért el hozzá a rejtett üzenet, felszólított, hogy öltözzek szépen át, úgyhogy ma is futni kellett. 
Ennyire power vagyok a héten.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...