Péntek este _ Vol2.

Nekem egyedül az engedtetett meg - és az is csak nagy nehezen, hosszas vitatkozás után - hogy a vajat a sütihez megvehetem én, így minden egyéb vacsora hozzávalót EM szerzett be. Mivel már az előző sütisütésnél is érték támadó megjegyzések a konyhai felszereltségemet, nem bízta a véletlenre a vacsoránkat: vett nekem egy műanyag mérőedényt, amivel eddigi pályafutásom során még nem rendelkeztem, mivel soha semmit nem mérek meg sütés-főzésnél. Ez a mérőedény-hadművelet egyébként igazából egy nagyon udvarias gesztus mögé rejtett, rendkívül alattomos próbálkozás, ami a konyhámba való beköltözést célozza meg, ahol a német überprecízió megpróbálja a bájosan kaotikus magyar rendetlenségemet megerőszakolni. Megkaptam továbbá, hogy: 

- nincs egy éles késem (Ez mondjuk igaz, de én nem is tudok úgy hagymát szeletelni, hogy 1 mm-es szeleteket gyártok a másodperc tört része alatt cakk-cakk, ő meg tud. Én hagymát nyiszatolni tudok, azt pedig remekül lehet tompa késsel is.) 

- nincs habverőm (Most komolyan, melyik férfinek tűnik már fel, hogy nincs habverőm? Melyik akarna egyáltalán önszántából habverőt használni???? EM akart tegnap...)

- mérőedény nélkül nem lehet élni (De lehet!)

Tegnap járt harmadszor a konyhámban és meg kell állapítanom, hogy bámulatosan jól kiismeri magát benne: eltörölgette az elmosogatott edényeket, mindent a helyére rakott (oda, ahol tényleg a helye van, nem pedig ahová ő logikusnak gondolta), tudja hol lakik a turmixgép, a serpenyők, a fazekak, az evőeszközök, tegnap óta azt is tudja hol laknak a tészták, a kuszkusz és hasonló dolgok. Kapásból a helyére tudta tenni a süti összeállítása után a porcukrot, a lisztet és a kristálycukrot is. A külső vinyóját kedd óta azzal a szöveggel nem viszi el, hogy "holnap úgyis jövök filmet nézni", azaz egy használati tárgya már kvázi itt lakik nálam, arról nem is beszélve, hogy a maradék vacsi alapanyagokat is itt hagyta azzal a mottóval, hogy vasárnap majd megfőzzük őket. Hát mit mondjak? Pföhhh.

A vacsi Käsespätzle volt rántott hússal, aminek a Käsespätzle és a rántott hús részét is EM készítette el, én ünnepélyesen ki lettem túrva a saját konyhámból. Ácsorogtam néha itt-ott, iszogattam ezt-azt, de a vacsorakészítéshez érdemben nem sikerült hozzájárulnom. Utána elkészült a süti (a  héten már a második, mivel az elsővel nem volt elégedett), amit szintén nem én sütöttem, csak azt sikerült kiharcolni, hogy ezúttal a hozzávalókat összeturmixolhattam... Újeee. De ez sem tetszett neki - itt mondjuk örültem, hogy nincs közöm a sütihez, így nem tudta rám kenni, hogy megint elrontottam. Az első túl folyós lett, a másodikkal nem tudom, mi volt a baja, de ahogy elnézem, addig nem nyugszik, amíg meg nem mutatja, hogy képes megsütni a tökéletes sütit. (Nekem már az első is rendben lett volna, a második meg kifejezetten finom lett, de ha nem, hát nem...) 

A maximalista hozzáállása mindenesetre nagyon emlékeztet valakire... akinek a nevét nem árulom el, de V-vel kezdődik és iktorral végződik. :)

Nehéz hetem volt

Első és legfontosabb kódolt közleményem Babi nénihez szól: ma végre nyertél, tartozom neked 2 rekesz sörrel!!! If you know, what I mean - még kacsintok is hozzá. :)

Amióta beszippantott a főiskolás örvény (vagy mit csinál az örvény? Elnyel? Mindegy, beszippantott és kész) nincs időm nagyjából semmire. A mélypontot csütörtökön értem el, amikor is az EM-mel közös program elérte a fájdalomküszöbömet: munka után hazaestem, pontban hatkor ő is betoppant, megittunk 2 pohár bort, majd tovább álltunk a helyi lounge sisha bárba, ahol a fősulis bólés buli kezdődött. Meg kell állapítanom, hogy nem bírom már úgy a tempót, mint a budapesti régi szép időkben. Valami zöld koktél volt épp az aktuális sláger lime szeletkékkel és jéggel, azt toltuk egész este, ami önmagában nem lett volna baj, mert nagyon finom volt, DE:

1. a limonádés íze ellenére alattomosan erős volt

2. előtte bort ittunk nálam, majd amikor a koktélkészlet kifogyott, ittunk még 2 sört is. Sajnos.

A bor-koktél-sör kombináció természetesen nem maradt következmények nélkül:
1. Az este eseményei pontosan az első sör elfogyasztásig állnak rendelkezésemre, valahol éjfél körül ugyanis sajnos elszakad az emlékezés fonala. (Most kaptuk a hírt, EM elbeszélése alapján 2 sört ittunk, nem is csak egyet...Hülye, nagyon hülye ötlet volt!!!!)

2. Tegye fel a kezét, aki szerint van fogalmam arról, hogyan mentem haza... Biztos forrásból tudom, hogy EM hazakísért, de magára a hazaútra nem emlékszem sajnos.

3. Reggel már megint arra ébredtem, hogy csörög a telefonom FÉL KILENCKOR (tudjátok, mi 8-tól dolgozunk...) és az egyik kolléganőm kedvesen érdeklődik hollétem felől.

Mit is mondhatnék? Ma délelőtt próbálgattam összeilleszteni az emlék-puzzlet, a következő építőkockákból:

1. Találtam egy "mitbringen" tárgyú e-mailt a postafiókomban, amit EM küldött még a bárból éjfél körül, amire még pont emlékszem, mert akkor fogyott el az átkozott koktél és akkor hozta nekem az első (és eddig egyetlennek hitt) sört. Az e-mail tartalma szó szerint: Käse, Butter, Bier, Mehl, Zucker. Húha, montaja Babi néni, EZ MIAZISTEN? Lehet, hogy mára találkozót beszéltünk meg és főzni kell???

2. Bevillant, hogy megegyeztünk, hogy csinálunk nokedlit (!!!), ne kérdezzétek miért, ez akkor-ott mélyen logikusnak és szuper jó ötletnek tűnt.

3. Kaptam tőle péntek délelőtt egy e-mailt (ami tehát azt jelenti, hogy még szóba áll velem, annyira talán mégsem lehettem gáz), hogy szerintem még mindig jó ötlet-e ma tequilát inni? (Mé, ez ugyan mikor volt jó ötlet??? Nem is szeretem a tequilát.) Mire nagy nehezen kisakkoztam, hogy péntekre bizony együtt főzés volt megbeszélve, eltelt a délelőtt a trollok pedig sikítva hánytak a teherautóra. 

A vacsorakészítés menete külön megér egy misét, de ezzel majd a hétvégén, a következő epizódban szórakoztatlak benneteket, mivel az információ pillanatnyilag még feldolgozás és cenzúra alatt áll.