2014. október 19., vasárnap

Lakásnézés, rákos zsemle & shopping

A hétvégén megejtettük az első közös lakásnézésünket Hamburg Blankenese városrészében. A lakás szép volt, nagy volt, nagyjából rendben is volt, de abban maradtunk, hogy szeretnénk még továbbiakat is megnézni, hátha találunk még jobbat. (Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten megérné még várni, mert a jelenlegi rendkívül hülye províziós törvényt 2015 elején akarják végre megfordítani, úgy, hogy - mint minden normális országban - a puska csöve ne a bérlőre nézzen, hanem a bérbeadóra, azaz a lakást bérbeadó kispajtás fizesse az ingatlanközvetítő által követelt, 2,38 havi albérleti díjnak megfelelő provízió összegét és ne a bérlő, aki csődbe megy tőle.)

A lakásnézés után megzabáltunk a piacon egy-egy hatalmas rákfasirtos zsemlét, amiből kérek még tízet, annyira finom volt, amire P. biztos ami biztos alapon majonézes ráksalátát pakoltatott az eladóval (arra az esetre, ha a rákfasirt nem lenne elég rákos). A beszélgetés a 65-70 éves standos bácsival kb így nézett ki:
- moin-moin, 3 nagy rákfasirtot szeretnék.
- huh, maguknak aztán van étvágya! Ezen kívül még valami?
- igen, szeretnék még egy olyan kis tégely büsumi majonézes ráksalátát is, rákennénk a rákfasirtos zsemléinkre.
- ezt nem mondja komolyan...
Pfff... De komolyan mondta és tényleg megkentük a rákfasirtos zsemlét ráksalátával. :)

Utána a közeli lépcsőnegyedben és az Elba partján bolyongva ránk tört valami megmagyarázhatatlan shopping hullám, aminek keretében nem bírtam elmenni az egyik cipőbolt előtt, aminek a kirakatában megláttam egy barna csizmát. P. persze tök lelkesen betuszkolt az üzletbe, támogatva a cipővehetnékemet, ahol belém nyilallt a fájdalmas felismerés, hogy éppen két különböző színű zokni van rajtam, ami egy évben kb. 2-szer fordul elő, de természetesen azon a napon kell cipőt vennem magamnak... Jellemző. 




A zoknikra egyébként van épelméjű magyarázat: volt ugyanis a lilának és a zöldnek is párja, de elvesztek. Megsajnáltam a két pár nélkül maradt zoknit és mindig együtt hordom őket, hogy egyikük se érezze magát kirekesztve. Ezért volt hát rajtam két különböző színű zokni. 

P. persze csak röhögött, amíg én próbálkoztam, a csizmákat úgy felpróbálni, hogy lehetőleg senki ne lássa, hogy egy lila és egy zöld zokni van rajtam, de a tervem befuccsolt, amikor a túlbuzgó eladó csaj odasündörgött megkérdezni, hogy mizu... Bevallottam hát, hogy szeretném a csizmákat megvenni, ő pedig rendkívül udvarias módon, mellettem állva megvárta, amíg leveszem őket, hogy becsomagolhassa. Pfff... 

Igen, két különböző színű zokni van rajtam, szándékosan. NAÉSAKKORMIVAN?