Jössz te is?

Előre nem tervezett, ad hoc. kocsmaprogramon veszek ma este részt: kártyázni megyünk a kedvenc punkrock kocsmánkba, ami után minden alkalommal azt éneklem 3 napig, hogy zweitausend Mädchen, ich ruf' sie an...

Mondandómat pontokba szedem:

1. Anyu, most kaptam a hírt: az otthoni macskapöcse paprika-őrleményednél van gyilkosabb: tegnap kaptam EM-től egy üveg őrölt chilit, ami náluk termett és szó szerint úgy elrontottam vele a kajámat, hogy megbántam azt is, hogy nekiálltam enni. Soha nem fog elfogyni.

2. Az adóhivatalban közölték velem, hogy nincs is adószámom. Pfff... Az úri közönség tapsol.

3. ... ich ruf' sie an. Zweitausend Mädchen, ich ruf sie an...

4. Vicces beszélgetés zajlott tegnap, egy ideje téma ugyanis, hogy EM nyaralni szeretne menni, de valami nagyvonalúbb lazítást csak jövő márciusra tervez, miután februárban végre végez a főiskolával. Én mindezt tudomásul veszem, mert nincs/nem volt különösebb hozzáfűzni valóm a témához, mindenki azt csinál, amit akar:
- blablablabla... mert majd inkább márciusban, hú milyen jó lesz, de nem S-sel megyek (aki egyébként világi nagy span), mert az túl megerőltető, inkább lazítani szeretnék. Egyedül fogok nyaralni menni. (Erre nem mondtam semmit, mert mit mondjak? Hát menjél, teljesen rendben van.)
Közben eltelt 1 hét, érdekes módon újra feljött a téma:
- mert blablabla meg majd amikor végre márciusban blablabla, olyan helyre szeretnék menni, ahol azidőtájt is meleg van. (Ok, hát olyan helyre menjél akkor.) - Itt egy pár perces dramaturgiai szünet következett - Jössz te is?
  
(Pfff... Minő nem várt fordulat!) :)

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...