2013. június 10., hétfő

Szóljál, ha megindul a szülés...

Ma reggel a következő remekbe szabott üzenetet kaptam a Babi nénitől:

"Babi, olyan álmom volt veled... épp szülés előtt álltál óriási hassal, nemtom, h. kint vagy itthon, csak azt, h. mondtam, h. szóljál, ha megindul a szülés, mert akkor megyek, mert én otthon voltam..."

Ragyogó. Újra figyelmeztetlek Babi, ha - minden elővigyázatosságom ellenére - beálmodsz nekem egy gyereket, a szülés után megkapod, mert a pillanatnyi gyerekigényem pontosan 0,0. (Még akkor is, ha ide költözöl és eltarthatlak és megóvod őt a berepülő kőszáli sasoktól, akik lángra kapnak az égve hagyott tűzhelytől és akiket utána elnyel a lakásban nyitva felejtett csap miatt keletkezett hatalmas örvény...) Na ezt ha elmesélem EM-nek, lehet inkább tovább színleli az - amúgyis csak képzelt - betegségét és elkövet mindent, nehogy véletlenül ide kelljen jönnie az oroszlán barlangjába. Egyébként ma végre elment orvoshoz (az úri közönség tapsol), aminek az eredményét még ugyan nem tudom, de közben sms-eztünk (illetve panaszkodott egy sort) és mondott valami olyan szintű cukiságot, hogy jóvá írta vele az egy hete tartó hisztijei miatt eddig sajnálatos módon összegyűjtött morc-zsört egységeit. (Igen, nálam van ilyen. Egy kis noteszben vezetem és ha összegyűlik 10 morc-zsört egység, akkor a delikvens kap egy nyüfi-strigulát, ha pedig a nyüfi-strigulából is összegyűlik tíz darab, statáriálisan kivégzem, de minimum számolhat a legrosszabbal. Sokkal egyszerűbb, mint egyszerűen megsértődni minden hülyeségen. Há nem? Há de!) Ezúttal szerencséje volt, mert öreganyjának szólított.

A nap másik jó híre (mi is volt az első?), hogy kádvás T. és a Babi néni közbenjárásának köszönhetően valószínűleg megtaláltam Kálci méltó utódját: Őt, Az Új Laptopot. Újeee. (Az úri közönség táncol.)