2014. január 8., szerda

A bantunéger autóvásárló

Néha vannak felettébb furcsa telefonhívásaink: bácsi a vonal túlsó végén halandzsázik valami olyan bantunéger nyelven, amit egyikünk sem beszél, nem is értem az ilyen miért telefonál, amikor ott a remek google fordító, akinek csak beadod a szöveget és nagyjából lefordítja, már küldhető is az e-mail (amivel persze nem azt akarom mondani, hogy a lefordított mondat nyelvtani és/vagy morfológiai összefüggéseiben száz százalékosan rendben lenne, hanem azt, hogy az online összetákolt-hegesztett mondandó lényege kábé nagyjából átjön)... na szóval vannak ezek az emberek, akik annak ellenére, hogy a bantunégeren kívül semmilyen másik nyelvet nem beszélnek (ami persze alapvetően nem baj, mer' méis lenne az), fogják a kis maroktelefonjukat és felhívnak bennünket ékes, bantunéger nyelven. Ha szerencséjük van, én veszem fel a telefont és amikor megunom, hogy nem értjük egymást, akkor leteszem. Ha kevésbé szerencsések, akkor O. veszi fel és a következő (vagy valami hasonló) történik:

- Halló.
- líbvésbámbnálnbésnheféoaehgal - montaja bácsi
- Tessék? - mondta O. furcsa fejjel.
- nékbékbegsfbéoohdmblá khhfdxáljjgc jgrdrs
- Wie bitte? What? Que? - próbálta szegény a lehető legtöbb nyelven feltenni a kérdést, amely a vonal másik végén lévőtől azt volt hivatott megtudakolni, hogy tulajdonképpen MIT is AKAR?
- nlgfáoojqeegéihhnckéaéésoej éanojg éaowfálma áaélnadohébdk - mondá a bácsi.

Ez még egy darabig így ment, egyik sem értette a másikat, aztán röhögnöm kellett, mert O. fején pontosan látszott, hogy hirtelen támadt egy ötlete. Szélesen elvigyorodott, gondolatban kigyulladt a kis villanykörte a feje fölött, kajánul hátradőlt a székben és kéjenc fejjel a következőt mondta a telefonba:

- A hétvégén anyáméknál ebédeltem, fincsi fasírozottat és tepsiben sült krumplit lila káposztával. Ja?
(Rendkívül gonosz módon még beszúrta a végére, hogy ja?, amire a kolléga a vonal túlsó végén természetesen rávágta - akkor is ha nem értette - hogy ja!) Otthon esténként lazacot szoktam serpenyőben pirítani, vagy csak eszem egy szelet sajtos kenyeret, utána pedig betömök egy tábla tejcsokit, ja? (Erre a pali persze megint rávágta, hogy ja!)

Majd miután mindezen gasztronómiai bréking nyúzt megosztotta a szerencsétlennel, elegánsan letette a telefont.