Megint kitettem magamért...

A mai napom a következőképp kezdődött:
Felébredtem. Magamtól, nem a vekker csörgésre. Gyanúsan kipihent érzésem volt, pontosan olyan, mint amikor az ember addig alszik, amíg szeretne. Ránéztem a telefonomra és megint hullámokban ijedtem meg: először, mert fél 9 volt. Jézusmária! Én 8-ra járok dolgozni, normál esetben 6:45-kor kelek fel. Majd jött a megnyugvás: áh mondom nem lehet, hogy a kolléganőim 8 óta fel sem hívtak, hogy ugyan már hol vagyok, úgyhogy biztos szombat van. Újra megnéztem a telefonomat, újra megijedtem: péntek van. BAZZEG NEM MENTEM DOLGOZNI! 
Ahogy lassan eljutottam agyban odáig, hogy nincs szombat és én fél 9kor még mindig az ágyamban vagyok, láttam, hogy A. hív. Mit volt mit tenni, mondtam neki, hogy sietek, bocsiii, elaludtam. Ennél mondjuk az is jobb lett volna, ha azt mondom, hogy bölénycsorda támadott meg Bartholomä-nál munkába menet út közben és beszorítottak a kukoricásba és most várom az autómentőket, hogy kivontassanak, azért kések.

Majd így folytatódott:
Láttam hogy ezek hárman (B és a két kolléganőm) pusmognak, majd a kezembe nyomtak egy aláírt doksit, amin ez állt:
"Sehr geehrte Frau Borbély, 
gemäß Arbeitsvertrag endet Ihre Probezeit mit dem 30.09.2012. Hiermit bestätige ich Ihnen das Bestanden der Probezeit.
Mit freundlichen Grüßen, 
Herr B."
Magyarul írásban közölték velem, hogy vége a próbaidőmnek és fel vagyok véve állandóra. Itt kitört belőlem a röhögés, de addigra már ők is röhögtek, hogy nagyon jól időzítettem pont a mai napra a fél 9-ig alvást. Tényleg nagyon megérdemlem.

Majd így ment tovább:
B. mellettem támaszkodik az asztalomon és mindketten bámuljuk az excel táblázatot, amibe az elvárásokat, munkaköröket és munkafeltételeket írtam bele.** Mivel mindkét urak (B. és G. is) - nem túl logikus módon - az én jegyzeteimmel megegyező betűszínnel és típussal irkáltak bele, nem volt már egyértelműen látható, mi származik tőlem és mi tőlük. Mivel néha csinálok értelmetlenségeket, megakadt a szemem az egyik bejegyzésen, aminek az égvilágon (auf Gottes Erdboden!) nem volt semmi értelme:
- Boah, ki írta bele ezt a hülyeséget, hogy a telephely vezetőt 2013 január 1-es munkakezdéssel keressük?? Én lettem volna?
- B: Nem, az én voltam.
Nagy csönd, közben hallom, hogy A. több-kevesebb sikerrel visszatartja a röhögést. De most komolyan: 2012 novembertől keresünk raktármunkásokat. Ha januárig nincs telephely vezető, csak targoncavezetők, akkor ők ugyan mit csinálnak 2 hónapig? Villás targonca gyorsulási versenyt rendeznek a 2500 négyzetméteres raktárcsarnokban? Vagy mit? Ezt végül B. is belátta, de A. még órákkal később is hangosan röhögött, meg röpködtek a poénok, hogy mindjárt jön a főnök és megkérdezi, hogy ki írta bele ezt a hülyeséget a próbaidős papíromba? Szállóige lett tehát a meglepődésemből: "Wer hat denn diesen Blödsinn reingeschrieben?"

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...